A Double Rise zárónapján arra voltunk kíváncsiak, mennyire volt családbarát a torockói fesztivál. Mindebben Keresztes Péter és felesége, Kedves Emőke is segítségünkre volt, akik idén három gyermekükkel érkeztek a Székelykő tövébe.

Mi a titka annak, hogy ki mertetek jönni három gyermekkel a fesztiválra?

Mi elég sok helyre ki merünk menni három gyerekkel: nem ez az első fesztivál, ahová elvittük a kicsinyeinket. Minden nyáron próbálunk olyan programokat találni, amelyek bennünket is feltöltenek a gyermeknevelésben.

Tehát akkor a fesztivál feltölt benneteket. Sohasem érzitek azt, hogy nagyon elfáradtatok egy több napos, gyermeknevelést szórakozással összekötött tevékenységsorozat után?

Elfáradunk persze, de ez nagyon ritka, mert a gyermekeink megszokták azt a fajta nomádabb életstílust, amit nekik biztosítunk: sok helyre járunk, mindig máshol kell aludni, ezt pedig elég jól tűrik. Nagyon szociálisak, és ha valahová elindulunk, akkor általában az van a pakliban, hogy nagyon vagányak lesznek a kölykök, és mindenkivel szóba állnak. Emellett felkészülünk arra is, hogy valamelyikük nagyon nyűgössé válik, vagy valami nem tetszik nekik. De fontosnak tartjuk azt is bátran vállalni, ha a gyermekeinkkel nem pont felhőtlen a nagyközösség előtt az élet.

Fontos szempont volt az, hogy a fesztivál gyermekbarát, és erre a célra óvoda, gyermekfoglalkozások vannak kialakítva?

Nem volt döntőszempont a gyermekbarát kiírás, ettől függetlenül a fesztiválóvoda nyújtotta programokat kihasználtuk. Mi elsősorban a Folk udvarért jöttünk, és a gyermekeink is azt élvezték leginkább, így ott töltöttük a legtöbb időt. Voltunk egy-két egyéb koncerten is, de mindketten úgy éreztük, hogy a folklorisztikus programok hiába szólnak legtöbb esetben a felnőttekhez, a gyermekeknek is teljes mértékben megfelelőek.

Mekkora koruktól mozdultatok ki először a gyermekeitekkel?

Gyakorlatilag, ahogy megszülettek, ki mertünk mozdulni. A négy és fél éves fiúnk három éve itt volt már, a kislányunk pedig másfél hónaposan volt a Double Rise-on először, a kisebb fiúnkat pedig félévesen hoztuk ide a tavaly. Mi úgy érezzük, hogy a családias jelleg miatt a fesztivál nekik is ugyanúgy szól.

Általában hogyan zajlik a kicsikkel a fesztiválozás?

Szabadon alakítjuk a programjainkat, és tudjuk, hogy a gyermekeink szociálisak, nyitottak mások felé. Itt vagyunk, és egészen jól részt veszünk a napban, de elfogadtuk azt, hogy nem bulizhatunk hajnalig, csupán egy ideig. És, ha tudjuk, hogy másnap mindenképp fel kell kelni korábban, akkor nem maradunk sokáig odakint.

Gondolom, amíg nem voltak gyermekeitek, addig is fesztiválozó, bulis emberek voltatok, vagy tévednék?

Érdekes, de amíg nem volt családunk, egyikünk sem volt tipikus szórakozó, és fesztiválozni is ritkán jártunk. Ahogy kialakult a családi életünk, kölcsönösen kezdtük egymást buzdítani arra, hogy menjünk, érezzük jól magunkat, mozduljunk ki egy kicsit közösen. Ebben a döntésünkben pedig kulcsfontosságú volt az ismerőseink és barátaink jelenléte, akikről tudtuk, ha mi ketten már szusszanásra vágyunk, akkor van körülöttünk valaki, aki meg tudja fogni a gyermekeink kezét.

És amikor kint vagytok a tömegben, előfordul, hogy előítéletekkel fordulnak felétek az ismeretlenek? Például, ha az apróságok éppen sírnak, vagy nemtetszésüket nyilvánítják ki egy kis hisztivel, akkor mi az általános reakciója a körülöttetek lévőknek?

Elég hamar megtanultuk elfogadni, hogy ha kimegyünk gyerekkel, akkor az kissé kiszolgáltatott állapot. Van, aki örül vagy éppen csodálja, hogy ezt tesszük, de persze vannak olyanok, akik megbotránkoznak azon, hogy miként merjük az ilyen kicsi gyerekeket kivinni, vagy azon, hogy miért engedjük, hogy egy zajosabb koncerten aludjanak el. De már az első gyermekünk pár hónapos korától hozzászoktattuk magunkat ehhez az életformához, így bátran eljárunk olyan programokra is, amelyekre mások nem.

Kiindulva ezekből a reakciókból, ti, szülőkként tapasztaljátok a fesztivál okozta hátrányokat a gyermekeiteken? Előfordul, hogy levonjátok a következtetést, miszerint egy-két dolgot mégsem kellett volna?

Nem igazán. Egy fesztivál annyira tág programot nyújt, hogy a szórakozni vágyó csupán egy szeletét éli meg. És, ha te azt a részét választod, amit a családdal, a gyerekkel is meg lehet élni, akkor egyértelműen azt viszi magával a kicsi. A nagyobbik fiúnkkal vásárlás után például bekukkantottunk a reggelig tartó csűr-buliba, és szétnéztünk. Láttam, hogy jó a hangulat, de nem mondtam azt, hogy „gyere, fiam, ezt neked nem szabad nézni!”, csupán megvizsgáltuk, hogyan tudnak reggelig mulatozni a legények. Tehát, ha az ilyen eseteket megbeszéljük velük, és közösen feldolgozzuk, akkor bennük így marad meg az a részlet, ebből kifolyólag pedig fontos, hogy miként éljük meg mi, szülőkként a fesztivált.