Az ausztrál Breakthrough – National Centre for Climate Restoration legújabb tanulmánya az eddigi legkeményebb üzenetekben fogalmazza meg, mi vár az emberiségre az elkövetkezendő években, ha a világ nagy vezetői nem kezdenek azonnal bele a megelőző intézkedésekbe, elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésébe, számolt be a Quibit.

A tanulmány szerzője David Spratt klímakutató, a Breakthrough kutatási igazgatója, valamint Ian Dunlop, aki korábban fosszilis energiahordozókkal foglalkozott mint cégvezető, az Ausztrál Szénszövetség egykori elnöke, és a köztiszteletben álló kutatói csoport, a Római Klub tagja, amely az elsők között figyelmeztetett az üvegházhatású gázok kibocsátásának veszélyeire.

A két szerző kutatása szerint „káoszba fulladt világ” vár az emberiségre, civilizációnk pedig nagy valószínűséggel 2050-re véget ér, mert az egyre extrémebb időjárási körülmények olyan káoszt szabadítanak el, amellyel a társadalmak nem bírnak majd.

A tanulmány előszavát az ausztrál hadsereg korábbi főparancsnoka, Chris Barrie admirális írta, álláspontja szerint háborús mozgósítás szükséges a klímakatasztrófa elkerüléséhez. Hozzátette, az emberiség úton van a lehető legszörnyűbb módon bekövetkező kihalás felé.

Zavar és konfliktusok

A jelentés szerint a klímakatasztrófa káros hatásai, például az élelmiszer- és vízhiány, fokozzák a meglévő társadalmi-politikai instabilitást, és az elkövetkező harminc évben felgyorsítják a zavar és a konfliktusok kialakulását, írja a Quibit.

Ahhoz, hogy az emberiség megfelelően felkészülhessen, szükséges, hogy az országok alaposan kivizsgálják és újragondolják a saját klíma-kockázatkezelésüket, és úgy tanácsos mozgósítaniuk a vészhelyzetre, mintha háború veszélye közeledne.

Mivel eddig még nem történt jelentős globális kezdeményezés az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogására (idén is megdőlt a szén-dioxid-rekord), Spratt és Dunlop abból indulnak ki, hogy csak 2030-ban jön el a kibocsátási csúcs. Létező tudományos munkák alapján ebben az esetben a globális hőmérséklet növekedése 2050-ig eléri a 3 Celsius-fokot. A 2016-os párizsi egyezményben 2 Celsius-fokban állapították meg a felmelegedés végső határát, de a 91 kutató közreműködésével készült tavalyi jelentésében az ENSZ arra figyelmeztetett, hogy ha az emberiség el akarja kerülni a katasztrofális következményeket, inkább 1,5 Celsius-fokban maximalizálja a felmelegedést az iparosodás előtti időkhöz képest. Nyilvánvaló tehát, hogy a 3 fok túl sok lesz.

A túlmelegedés hatására életbe lépne az úgynevezett „üvegház Föld forgatókönyv”, azaz újabb, a forróságot fokozó tényezők fejtenék ki hatásukat, ami a globális hőmérséklet további legalább 1 Celsius-fokos növekedését idézné elő.

A lehető legszörnyűbb módon bekövetkező kihalás

A fény visszaverésére képes tengeri jég elolvadna, tovább melegítve az óceánokat, ezáltal gyorsan növelve a tengerszintet. „Óriási területek tűnnének el a permafrosztból, az amazóniai esőerdő nagyrészt kiszáradna. Emellett a Föld légkörében húzódó, időjárást meghatározó futóáramlatok destabilizálódása már most kihat az ázsiai és nyugat-afrikai monszunok intenzitására és földrajzi eloszlására. Mindez a Golf-áramlat további lassulásával együtt már az élettel összeegyeztethetetlen feltételeket teremt Európában” – írják a tanulmányban.

Eközben „Észak-Amerika a pusztító időjárási szélsőségektől szenved, bozót- és erdőtüzektől, hőhullámoktól, szárazságtól és árvizektől. Kínában elmaradnak a nyári monszunok, és a nagy ázsiai folyókban is jóval kevesebb víz gyűlik össze, mert a Himalája jégtakarójának egyharmada odaveszett. Az Andokban már a gleccserek 70 százaléka eltűnt, Mexikóban és Közép-Amerikában felére csökken a csapadék mennyisége”.

Eszerint a forgatókönyv szerint 2100-ra a felmelegedés mértéke elérné az 5 Celsius-fokot.

Ahogy a tanulmány rámutat, kutatócsoportok már korábban figyelmeztettek, hogy a 4 Celsius-fokos felmelegedés utáni Föld már nem fér össze egy szervezett globális közösség létezésével, ebben a helyzetben az ökoszisztémák többsége összeomlana. „Még ha csak 2 Celsius-fokos is lenne a felmelegedés, több mint egymilliárd embert kellene áttelepíteni, a pesszimistább forgatókönyvek megvalósulása pedig olyan pusztítással jár, amit modellezni sem tudunk, és az emberi civilizáció nagy valószínűséggel véget ér” – olvasható az elemzésben.

A szerzők szerint a világ jelen pillanatban teljesen felkészületlen nemcsak a helyzet kezelésére, hanem a felmérésére is. „A kockázat csökkentése és az emberi civilizáció érdekében” a szerzők azt javasolják, hogy „a 2020-as évtizedben kezdődjön meg a források intenzív és az egész Földre kiterjedő mozgósítása“, hogy létrejöjjön egy nulla kibocsátású ipari rendszer, és lehetségessé váljon a biztonságos klíma visszaállítása. „Aminek a mértéke csak a második világháborús, vészhelyzeti mozgósítással összehasonlítható”.

Barrie admirális a bevezetőben azzal biztat, hogy „közösen kell cselekednünk. Erős, határozott vezetésre van szükség a kormányokban, a cégeknél és a közösségekben, hogy biztosíthassuk az emberiség fenntartható jövőjét.”