Egy elefántméretű, emlősszerű növényevő állattal éltek együtt a mai Európa területén az első dinoszauruszok nagyjából 205-210 millió évvel ezelőtt a triász időszakban.

A négy lábon járó Lisowicia bojani maradványainak felfedezése nem csupán azt bizonyítja, hogy hajdanán nem a dinoszauruszok voltak az egyedüli óriások a szárazföldön, hanem azt is, hogy az emlősszerű dicynodonták (emlősszerű őslények), amelyek közé a Lisowicia is tartozott, nem annyira régen haltak ki, mint azt a kutatók eddig gondolták.

A szakemberek a Lisowicia bojani több egyedétől származó csaknem száz csontmaradványt tártak fel a lengyelországi Lisowicénél. A végtagcsontokon végzett vizsgálatok szerint a Lisowicia csontjai az emlősökéhez és dinoszauruszokéhoz hasonló gyorsasággal növekedett. A svédországi Uppsalai Egyetem paleontológusa, Grzegorz Niedzwiedzki a mai Európa területén feltárt legmeglepőbb triászi leletnek nevezte a fosszíliákat.

A Lisowicia bojani korának legnagyobb olyan ismert szárazföldi állata volt, amely nem a dinoszauruszok közé tartozott. Testhossza nagyjából 4 és fél méter volt, magassága meghaladta a 2 és fél métert, és mintegy 9 tonnát nyomott. Az egyedüli hasonló méretű teremtmények a négy lábon járó, hosszú nyakú, növényevő szauropoda dinoszauruszok korai képviselői voltak akkoriban.

A késő triász időszak nem csupán a dinoszauruszok felemelkedésének kora volt, hanem az is, amikor az utolsó dicynodonták versenyre keltek a dinoszauruszokkal. Az evolúciós versenyből végül a dinoszauruszok kerültek ki győztesen – mondta Tomasz Sulej, a Lengyel Tudományos Akadémia paleobiológiai (ősélettan) intézetének munkatársa.

A hüllő- és emlősszerű sajátosságokkal is rendelkező dicynodonták különféle termetű növényevők voltak. Évmilliókkal azelőtt jelentek meg, hogy az első emlősök kifejlődtek a triász időszak végén. A triász időszak közepétől a dicynodonták voltak a meghatározó szárazföldi növényevők, és a kutatók egészen mostanáig úgy vélték, még az előtt kipusztultak, hogy a dinoszauruszok váltak a szárazföld uraivá.