Az erdélyi magyar közösségben is érzékelhető elégedetlenséget a politikai képviseletnek komolyan kell vennie, vallja Vincze Loránt. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjével a németországi választás romániai tanulságairól, a fiatalok elvárásairól és arról beszélgettünk, milyen lehetőségei vannak a magyar érdekképviseletnek a központosított romániai államrendszerben.

Az Alternatíva Németországért (AfD) szász-anhalti választási győzelme után közzétett Facebook-bejegyzésében Vincze Loránt arra figyelmeztetett, hogy Romániában is tovább erősödhetnek a rendszerellenes pártok, ha a hagyományos politikai erők nem változtatnak eddigi gyakorlatukon. Az RMDSZ-es politikus szerint a politikai tűzfal és a szélsőségek történelmi múltjára való hivatkozás önmagában kevés a választói bizalom megtartásához. A társadalmi elégedetlenségre a kormányzás javításával kell válaszolni, a gazdasági gondoktól, az adóterhek enyítésén át a közszolgáltatások minőségének javításáig. A bejegyzés apropóján a romániai tanulságokról és az erdélyi magyar közösség szempontjairól kérdeztük.

– A németországi választási eredményből Ön Romániára nézve is figyelmeztető következtetéseket von le. Melyik párhuzamot tartja a legfontosabbnak, és hol lát olyan különbségeket, amelyek miatt nálunk más politikai válaszokra lehet szükség?  

– Nem lehet egyértelmű párhuzamot vonni egyik és másik ország között. Az összehasonlításban a közös pont az a hatalmas társadalmi elégedetlenség, amely a fősodorhoz tartozó pártok politizálását övezi. Ez közös Szász-Anhaltban, Németország sok más tartományában, Franciaországban és Romániában is. Abban viszont vannak különbségek, hogy milyen választ érdemes erre adni.
Németországban az alapvető problémák abból adódnak, hogy az emberek nem élnek jobban. Legalábbis a keletnémet Szász-Anhalt tartományban így érezték. Az országoshoz képest viszonylag nagy a munkanélküliség, csökkent az emberek életszínvonala. Egyre romlanak a közszolgáltatások és azok infrastruktúrája is. Ha a vasútról vagy a szélessávú internetről beszélünk, Németországban komoly hiányosságok vannak. Ehhez jön a bevándorlás, amely olyan témává nőtte ki magát az elmúlt évtizedben, hogy arra szintén nem kaptak megnyugtató választ az emberek. Ezek együtt vezettek ahhoz, hogy a rendszerellenes pártokra szavaztak. Érdemes elmondani, hogy 44 százalékot kapott az AfD, de összesen mintegy 60 százalékot szereztek a szélsőséges, rendszerellenes pártok, beleértve a kommunistákat és a BSW (Sahra Wagenknecht Szövetség) nevű új baloldali pártot. A szavazók mintegy 60 százaléka tehát nem ért egyet azzal, ahogyan a Kereszténydemokrata Unió (CDU), a szocialisták, vagyis a mérsékelt pártok politizálnak.

Ugyanez a helyzet Romániában is, hiszen az emberek elégedetlensége abból adódik, hogy nincs jó kormányzás. Nem érzik úgy, hogy az állam megfelelőképpen végzi a dolgát. Emlékszünk az adóemelésre, amelyet nem követett azonnal az állami költségek lefaragása, nem követtek vállalkozásösztönző intézkedések és a közberuházások megfelelő szinten tartása. Mindez együtt talán elhozott volna egy olyan helyzetet, amelyben a polgárok úgy érzik, hogy tesznek egy erőfeszítést, de kapnak is érte valamit.

Kapcsolódó

RMDSZ: Elfogadhatatlan az AUR kezdeményezése – „Zászlócsók parancsra?”

Súlyos jogsértésekre és a diktatúrák módszereire emlékeztető kényszerítésre hívták fel a figyelmet az RMDSZ politikusai annak kapcsán, hogy a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) törvénytervezete szigorítaná a román nemzeti zászló napjának megünneplését.

képviselőház román zászló törvénytervezet AUR RMDSZ Csoma Botond Miklós Zoltán

A másik dolog az, hogy Németországban bebizonyosodott: a tűzfal nem működik. Meg lehet kísérelni elkülöníteni és a hatalomtól távol tartani a szélsőséges pártokat, de ezt az emberek nem tekintik olyan utasításnak, amelyhez ők is tartják magukat. Ha úgy gondolják, hogy a mérsékelt pártok nem teszik a dolgukat, akkor azt mondják: jöjjön valami új. Ez érzelmi viszonyulás. Az új az ő fejükben valószínűleg azt jelenti, hogy valami jobb következik, de nem mindig lesz jó belőle a végén. A változás rossz is lehet.
Az emberek a mérsékelt pártoknak a szélsőjobbhoz vagy a szélsőbalhoz való hozzáállását nem tekintették útmutatásnak. Németország most abban a helyzetben találja magát, amelyet Romániában már elég régóta érzünk: egyik-másik mérsékelt párt egyre nagyobb kísértést érez az együttműködésre. Nálunk az AUR-ral, Németországban pedig most dől el, hogy a tartományi többség kialakításakor végül ki adja be a derekát. Kevéssé valószínű, hogy az AfD kivételével mindenki összeáll, és kis pártokból álló többségi koalíció alakul. Sokkal valószínűbb, hogy a háromfős hiányt más pártok képviselői pótolják majd.

Inkább erre a kísértésre szeretnék utalni. Romániában is látjuk a Szociáldemokrata Párt, a PSD  viszonyulását egyre több kérdéshez, amiből azt olvassuk ki, hogy nem zárják ki teljesen az AUR-ral való együttműködést. Mások részéről is láttunk ilyen típusú megnyilvánulást. A politikai karantén vagy a tűzfal nem lehet örök érvényű, főleg, ha a társadalmi mozgások továbbra is egyre inkább a szélsőségeket támogatják.

– Amikor erdélyi magyar emberekkel beszélget, milyen okokat érzékel leginkább a politikai elégedetlenség mögött? Mekkora szerepe van a megélhetési nehézségeknek, és mekkora annak az érzésnek, hogy a döntéshozók kevéssé figyelnek a mindennapi tapasztalataikra?

– A kérdésében érzésekre utal, az érzések vizsgálata pedig nem egzakt tudomány. Arról van szó, hogyan érzékelik az emberek a saját életüket. Ahogyan az imént is mondtam, úgy érezték, hogy az állam túl sokat követelt meg tőlük az adóemelésekkel, és ezt nem követte az állam karcsúsítása. Holott, ha folyamatában nézzük, akár az elmúlt évtizedet is, nem mondhatjuk, hogy az emberek rosszabbul élnek. Alapvetően az életszínvonal nem csökkent, bár most éppen stagnál, a fogyasztás nem tudott növekedni. Sőt, az emberek igyekeznek kevesebbet költeni, ez a turizmus adataiból is látszik. A magas üzemanyagárak nyilván mindenki számára gondot jelentenek.

Összességében nem élünk rosszabbul, mint az előző években, mégis alapvetően negatív a helyzet megítélése. Ennek oka a körülöttünk lévő belpolitikai bizonytalanság, az, hogy nincs kormánya az országnak, és a romániai politikai pártok az egymással való vitában élik ki magukat. Nem a kormányzással foglalkoznak, nem azzal, hogy akár egy négyéves mandátum keretében végigvigyenek egy projektet vagy stratégiát, amelyet a ciklus végén a polgárok az urnáknál méltányolnak. Mindig a napi közvélemény-kutatási adatokból indulnak ki, és ezek határozzák meg a politikai cselekvésüket.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni az elégedetlenséget

Egyáltalán nincs jó kormányzás, Románia sorra szalasztja el az uniós pénzekhez kapcsolódó lehetőségeket. A PNRR, az országos helyreállítási és ellenálló képességi terv forrásainak jelentős részét nem sikerült felhasználni. Az emberek elégedetlenek, mérgesek, és ez a politikai hozzáállásukban is megnyilvánul. Azt mondják: legyen valami más, mert ezek nem jól csinálják azt, amit tesznek. Az erdélyi magyarok is részei a romániai társadalomnak, és hasonlóképpen éreznek a mindennapokban. Van tehát egy növekvő elégedetlenség, amelyet nem szabad lekicsinyelni vagy figyelmen kívül hagyni.

– Erdélyi magyar szempontból milyen mérce alapján érdemes megítélni az európai nemzeti és szuverenista pártokat? Mekkora súlyt kapjon ebben az, hogy saját országukban hogyan viszonyulnak az őshonos nemzeti kisebbségek jogaihoz?

– Ez rendkívül összetett kérdés, hiszen az erdélyi magyarság ideológiai szempontból is sokféle. Az RMDSZ az Európai Néppárt tagja, ez már a kilencvenes évek második felében eldőlt, és azóta így van. Világnézeti szempontból ez azt jelenti, hogy egy mérsékelt, jobbközép alakulathoz tartozik, a kereszténydemokrácia határozza meg. Természetesen vannak másként gondolkodó erdélyi magyarok is. Az elmúlt években megjelentek az új típusú pártok, amelyek patriótának, szuverenistának határozzák meg magukat. Ezeket a fogalmakat még a politológusok, a politikatudománnyal foglalkozó emberek is csak ízlelgetik, és próbálják megérteni, mi van mögöttük. Erdélyi magyarként számomra a szuverenizmus nagyon komoly kérdéseket vet fel. Az erdélyi magyarság összességében szuverén közösség, amely az évszázadok során elsősorban magára támaszkodhatott. Párbeszéd és együttműködés útján, az együtt élő nemzetekkel és a körülöttünk lévő nagyhatalmakkal igyekezett megtalálni a saját hangját és boldogulását, és ez eddig sikerült.

Ha például Erdélyben patriótának nevezzük magunkat, akkor melyik országnak vagyunk a patriótái? Ez alapvetően területiséget is feltételez. Ha elindulunk ezen a vonalon, nagyon nehezen találjuk meg benne a helyünket. Most alapvetően a jobboldali pártokat írjuk le szuverenistaként vagy patriótaként. Vannak köztük olyanok, amelyek támogatóak a kisebbségi kérdésben. Az olaszországi Liga például mindig támogatta a kisebbségvédelmi kezdeményezéseket, a Minority SafePacket (európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés), a kisebbségi nyelvek használatának szorgalmazását, a regionális, kisebbségi nyelvi és kulturális megközelítéseket. Más alakulatok viszont elutasítják ezeket. A francia kollégákkal erről nagyon nehéz beszélni, de még ott is egyéne válogatja. Ugyanez érvényes a szocialistákra vagy a liberálisokra: vannak köztük elutasítók és támogatók is.

Az, hogy ki melyik politikai frakcióhoz tartozik, a kisebbségi kérdés megítélésében nem mérvadó. Sokkal fontosabb, hogy az illető párt melyik országból, melyik régióból származik, milyen a kapcsolata a területén élő kisebbségekkel, nemzetiségekkel. Ez határozza meg azt is, hogy együttműködik-e velünk a kisebbségi intergroupban (az Európai Parlament kisebbségi ügyekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportjában), és támogatója tud-e lenni az európai kisebbségi törekvéseknek.
Ez látszott a Minority SafePack parlamenti vitáján és a szavazáson is: nagy többséget sikerült kialakítani, minden frakcióból érkeztek támogató szavazatok. Talán az AfD részéről nem jött támogató szavazat, de máshonnan igen, és végül nagy arányban támogatták a kezdeményezést.

– A fiatal nemzedékek politikai elvárásait külön is említi a német példa kapcsán. Az erdélyi magyar fiatalok részéről milyen igényeket érzékel, amelyek még kevéssé jelennek meg a magyar politikai képviselet napirendjén?

– Én arra utaltam, hogy a mai német fiatalok az iskolában megtanulták, mit jelentett a náci múlt, de ez a nehéz történelmi örökség számukra inkább egy fejezet a történelemkönyvből. Nem olyan valóság, amelyet a mindennapokban megélnek, vagy amely meghatározó életérzést jelent számukra. Talán a mi fiataljaink is hasonlóképpen viszonyulnak ahhoz, amikor arról beszélünk, milyen volt a szocializmusban, milyen volt a kommunizmus. Mesélhetünk, próbálhatunk párhuzamokat vonni, de nem fogják érteni, hiszen számukra ez nem volt személyes tapasztalat. Ők most akarnak jól élni, most akarnak lehetőségeket keresni. Ez persze azt is jelenti, hogy könnyen vonzódnak a szélsőségekhez. A szélsőség lehet kétoldalú: szélsőjobb, de szélsőbal is, a neomarxizmus, amely szintén káros, és a történelmi tapasztalatból kiindulva nagyon sok negatív elemet hordozott. A fiatalok általában lázadnak. Ne általánosítsunk, de sokan közülük elutasítják a politikai fősodorhoz tartozó pártokat, és azt mondják: mi lázadunk, újat akarunk, azt szeretnénk, hogy minden változzon, és leváltjuk a jelenlegi vezetőket. A kérdés az, hogy mire váltanák le, és eléggé ismerik-e, akár a történelmi párhuzamokon keresztül, milyen lehet a világ, vagy milyen volt egykor. Az, hogy egy szélsőséges párt mit mond, és mi lesz a valóság, ha valóban kormányközelbe kerül, két különböző dolog. Nem biztos, hogy ezt a fiatalok végiggondolják. Az elvárásaik viszont egyértelműek: jó minőségű oktatást szeretnének, olyan munkahelyet, amelyben megtalálják önmagukat és jól érzik magukat, kényelmes lakhatást, általában jó életet.

Az erdélyi magyar fiatalokon például azt érzem, hogy az identitáshoz kapcsolódó elemek nem annyira jelentősek, mint néhány nemzedékkel korábban. Természetes számukra, hogy anyanyelven tanulnak, használhatják az anyanyelvüket. Ezek adott dolgok, tehát úgy érzik, nem kell velük foglalkozni. Holott tudjuk, hogy egy politikai többség ezt megváltoztathatja, kedvezőtlen irányban módosíthatja a törvényeket. Ha nem állunk készen arra, hogy megvédjük a jelenlegi jogszabályokat, a következő generáció már nem biztos, hogy hasonló körülmények között tud az anyanyelvén tanulni. A társadalom egészének felelőssége, hogy ezekről a dolgokról a fiatalokkal is beszéljünk.

Kapcsolódó

Az AUR az AfD sikereire hivatkozva próbálhat kitörni a politikai karanténból  

„Az európai politika már a fősodrú hagyományos pártok és a szuveranista mozgalmak frontvonalain jelenik meg, különlegesen nehézzé téve az RMDSZ dolgát.”

elemző AfD Alternatíva Németországnak (AfD) AUR

– Amikor azt mondja, hogy a várakozást politikai cselekvésnek kell felváltania, milyen feladatokat lát a magyar érdekképviselet előtt? Mekkora mozgástere van ahhoz, hogy az erdélyi magyar családok a mindennapjaikban is érzékeljék ennek eredményét?

– Erre a kérdésre azért nem egyszerű választ adni, mert nem mi határozzuk meg a politikai cselekvést Romániában. Arra, hogy milyen lesz a kormányzás, az RMDSZ a parlamentben 7-8 százaléknyi aránnyal tud hatni. Egy kormánykoalícióban is legfeljebb 15 százalékra megy fel az RMDSZ képviselőinek aránya. Bár a józan ész politikáját követjük, a többséget nem mindig sikerül meggyőzni. Ez azt jelenti, hogy a kormányzás nem lesz olyan minőségű, és nem lesz olyan konkrét hatása a mindennapi életre, amilyet szeretnénk. Vannak persze magyar vezetésű önkormányzatok, RMDSZ-es polgármesterek, tanácsi többségek és megyék. Ők is nagyban függnek azonban attól, milyen erőforrások érkeznek a központból, és azokat milyen szabályok alapján lehet szétosztani. Ebben is foglyai vagyunk egy rendkívül központosított rendszernek. Ha csökkenne a központosítás Romániában, több döntést lehetne helyben meghozni, és több pénz maradna helyben, akkor növekedne az önkormányzatok mozgástere, ahol nagyobb közvetlen ráhatásunk lehetne a dolgokra. Maradnak tehát azok az erőfeszítések, amelyeket az RMDSZ megtesz a parlamentben és a kormányban, amikor van teljes értékű kormány. Abban bízunk, hogy ezek nyomán az erdélyi magyar emberek, a családok élete is javul. Számunkra továbbra is elsődleges feladat az identitáshoz kapcsolódó jogok megtartása, lehetőség szerint kibővítése.

Az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének végrehajtását vizsgáló küldöttséggel például arról beszéltünk, hogy még mindig nagyon kevés magyar dolgozik az állami hivatalokban, a bíróságokon, a rendőrségen, a lakossági számarányunknál alacsonyabb. Egyszerűen kimaradunk ezekből a rendszerekből, és ez nem korrekt. Az anyanyelv közigazgatási, önkormányzati használatában is sok tennivalónk lenne, nekünk magunknak. Ez az RMDSZ számára továbbra is meghatározó feladat, és politikai érdekképviseleti szempontból ez jelenti az összetartozásunkat: a magyar kisebbségi célok eléréséért küzdünk.