1987 és 1989 között állampolgárok tízezrei – különösen a német nemzetiségűek, de románok és magyarok is – minden eszközzel próbálták elhagyni a Román Szocialista Köztársaságot, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságba távozzanak – derül ki a Szekuritáté Archívumát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) által hétfőn nyilvánosságra hozott adatokból.

„1989 ősze olyan valóságot rejtett, amelyet a Ceaușescu-rezsim kétségbeesetten próbált cenzúrázni: a szocialista Románia folyamatosan néptelenedett el. (...) A Ceaușescu-diktatúra utolsó 3 évében hivatalosan 47 132 új kérvényt nyújtottak be az NSZK-ba való végleges kitelepülésre. A rezsim részben engedett a (főként külföldi) nyomásnak, és 35 486 távozást engedélyezett, fenntartva az évi mintegy 12 000 kivándorló ellenőrzött ütemét (12 575-öt 1987-ben, 12 744-et 1988-ban és 10 147-et 1989 első 8 hónapjában)” – tette közzé a CNSAS a Facebook-oldalán.

Eszerint 1989. szeptember 1-jén hatalmas, 88 939 elbírálás alatt lévő – azaz blokkolt – kérvény állt halomban, ráadásul egyes akták már 1975 óta húzódtak.

„Az evázió (szerk. megj.: illegális országelhagyás a Szekuritáté zsargonjában) legbiztonságosabb módszere az utazásokról vagy tranzitból való visszatérés megtagadása volt. Ezzel a módszerrel 5536 személy maradt illegálisan külföldön. A csúcspont 1988-ban volt (2822 szökevény), ami arra késztette a rezsimet, hogy szinte teljesen letiltsa a turistavízumokat. Így 1989-ben már mindössze 368 turistavízumot hagytak jóvá” – pontosít a román kommunista diktatúra titkosszolgálatának archívumát tanulmányozó intézmény.

Azok, akiknek már nem volt türelmük, vagy semmi esélyük sem volt az útlevélre, közvetlenül a határsávval vagy a Dunával néztek szembe – teszik hozzá.

„2243 személy lépte át illegálisan a határt, és jutott el sikeresen Németországba. Több mint 75%-uk férfi volt, felük pedig 19 és 30 év közötti fiatal. A menekülők többségét szakképzett munkások alkották (több mint 1500-an). 484 embert a tiltott határátlépési kísérlet közben értek tetten és tartóztattak le a határőrök” – tájékoztat a CNSAS.

A bemutatott adatokból kiderül, hogy a kivándorlás bürokratikus epicentruma Szeben megye volt, amely országos rekordot tartott a blokkolt akták (28 658) és a hivatalos engedélyek (9968) tekintetében is. Temes megye ezzel szemben a bátorság zónája volt: az első helyen állt a zöldhatáron végrehajtott sikeres szökések (1138) és a kirándulásokról külföldön maradók (1059) számában, így az illegális országelhagyások többsége a nyugati határon összpontosult – közölte a Szekuritáté Archívumát Tanulmányozó Országos Tanács.

Bukarest a második helyen végzett a kirándulásokról való visszatérés megtagadásában (950), ami tisztán városi és értelmiségi migrációt generált.

A számszerű helyzet a következőképpen alakult:

• Elbírálás alatt álló kérvények (történelmi állomány 1989. szeptember 1-jén): 88 939 személy

• Új hivatalos igénylések (1987–1989): 47 132 személy

• Végleges távozásra kiadott hivatalos engedélyek: 35 486 személy

• Illegális országelhagyás / Kirándulásról való visszatérés megtagadása: 5536 személy

• Sikeres tiltott határátlépések (Határátlépők): 2243 személy

• Tiltott határátlépési kísérlet közben elfogott személyek: 484 személy.

„Érdekesség, hogy fordultak elő illegális visszatérések is az NSZK-ból Romániába: 10 személy (akik valószínűleg nem tudták megszokni a menekülttáborok körülményeit). Egy szintén hangsúlyozandó »paradoxon«, hogy a Kommunista Párt több mint 1248 tagja élt a lojalitási alapon kapott útlevelével, és választotta inkább a szabadságot” – jegyzi meg a CNSAS.

Az 1987-es évet a magas számú új igénylés (19 407) jellemezte, és 2346-an nem tértek vissza a kirándulásokról. A határt illegálisan 481 személy lépte át, és 114-et elfogtak.

Az 1988-as év a társadalmi szintű kétségbeesés és az illegális országelhagyás csúcspontját jelenti. Ekkor jegyezték fel a legtöbb külföldön maradást (2822 személy), és megduplázódott a sikeres szökések száma is a határon keresztül (1088 személy). Ezzel egy időben a határsávban elfogottak száma is a kétszeresére nőtt 1987-hez képest (220 személy).

1989 januárja és szeptembere között a rezsim drasztikusan szigorította a turistavízumok odaítélését, ami miatt a kint maradások száma mindössze 368-ra csökkent. Ezzel szemben a zöldhatáron való szökés riasztó mértékű maradt (674 sikeres és 150 elfogott személy mindössze 8 hónap alatt), miközben a rezsim felgyorsította a hivatalos engedélyek kiadását (10 147), vélhetően azért, hogy enyhítse a belső nyomást.

A migrációs mozgalom kemény magját az etnikai németek (szászok és svábok) alkották – pontosít a CNSAS. Ők dominálnak a hivatalos kérvényeknél (76 138 várakozó), az engedélyeknél (28 466) és a kirándulásról való kint maradásoknál (2917). Emellett ők alkották a zöldhatáron át illegálisan menekülők többségét is (1351 személy).

Úgy tűnik, az etnikai románoknak lényegesen kisebb esélyük volt a hivatalos engedélyek megszerzésére, így ők tömegesen folyamodtak radikális módszerekhez (7216 igénylő az 1987–1989-es időszakban, 5148 jóváhagyott és 10 585 várakozó kérvénnyel). A románok teszik ki a kirándulásokról illegálisan kint maradók teljes számának több mint 34%-át (1931 személy), és ők alkotják az abszolút többségét azoknak is, akiket a határőrök fogtak el a határsávban (484-ből 213 személyt).

A magyar nemzetiségűek jelenléte folyamatos minden kategóriában (például: 1906 várakozó kérvény, 608 kirándulásról való kint maradás és 194 sikeres szökés a határon keresztül).

„A Román Szocialista Köztársaság más nemzetiségű állampolgárai elenyésző arányt képviselnek (összesen 335 személy szerepel a nyilvántartásokban). A nemek és életkor szerinti megoszlás azt mutatja, hogy a nők enyhe többségben vannak (például az elbírálás alatt álló aktákban 46 562 nő szerepel és 42 357 férfi). A kivándorlási jelenség a demográfiai végleteket érintette. Az 50 év felettiek kapták meg a legkönnyebben a hivatalos engedélyt a legális távozásra (10 811 jóváhagyás a 35 486-os összlétszámból). Viszont az aktív fiatalok (19–30 évesek) korosztálya jelentette a legnagyobb aggodalmat a rezsim számára, náluk volt a legnagyobb a várakoztatás (21 740 zárolt kérvény). A 14 év alatti gyermekek szorosan követték a családok dinamikáját (több mint 18 000 várakozó)” – tájékoztat a CNSAS.

Ami az NSZK-ba irányuló hivatalos kivándorlást kérelmezők szakmáit/foglalkozását illeti, a CNSAS a következőket mutatja be:

• 11 455 szakképzett munkás kapott engedélyt a legális kivándorlásra a szövetségi Németországba. Ők Temesvár, Nagyszeben, Brassó vagy Arad nagy ipari platformjairól származtak. Több mint 11 000, a termelésben tapasztalattal rendelkező szakember elvesztése létfontosságú munkaerő nélkül hagyta ezen megyék gyárait.

• Nagy számban mentek el pedagógusok, összesen 459 tanár kapta meg a jogot a végleges kivándorlásra. Ez a szám közvetlenül az oktatási rendszer sebezhetőségét jelezte, különösen a német közösségek által lakott területeken.

• Ugyancsak ebben a rövid időszakban 238 felsőfokú végzettségű egészségügyi dolgozó hagyta el hivatalosan a Román Szocialista Köztársaságot. Távozásuk mélyítette a romániai kórházak válságát, ahol egyébként is gyógyszer- és erőforráshiánytól szenvedtek.

„Ezek a hivatalos adatok bizonyítják, hogy 1989 őszén, mindössze néhány hónappal a forradalom előtt, a román társadalom mély demográfiai, szakmai és társadalmi összeomláson ment keresztül, és a Román Szocialista Köztársaságból való távozás jelentette a végső megoldást egy jobb élethez” – vonja le a következtetést a CNSAS.

(Nyitókép forrása: IICMEER/a romániai kommunizmus fotótára)

Kapcsolódó

Az elnyomás anatómiája: A Securitate 1988-ban – Kovászna megyében voltak a legkevesebben?

Miközben Romániát az élelmiszerhiány és a nemzetközi elszigetelődés fojtogatta, 1988 őszén a kommunista rezsim elnyomó apparátusa szervezeti csúcspontjára ért.

kommunizmus Securitate CNSAS