Egymásra vannak „ítélve” a közép-európai országok, de idő kell, hogy ezt minden érintett felismerje, hangzott el pénteken Tusványoson, a Fókuszban a szomszédságpolitika című beszélgetésen. Az RMDSZ Jakabffy Elemér sátrában Nagy János a magyar Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár, Balajthy Henrietta biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkár, és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere osztották meg gondolataikat a témáról.

A legnagyobb külpolitikai hiba lecsatlakozni a Kelethez vagy a Nyugathoz, nekünk meg kell próbálni olyan érdek- és sorsközösséget létrehozni, a Baltikumtól az Adriáig, ami védetté tesz bennünket a keleti és a nyugati behatásoktól is, indította a beszélgetést Nagy János. Kifejtette, ez nehéz feladat, sok ember sok munkájára van szükség a magyar kormány és a határon túli közösségek részéről is.

A magyar kül-és biztonságpolitika „szíve közepében” a magyar kisebbségek jogainak védelme áll

A szomszédság-, a biztonság- és a nemzeti kisebbség politika szorosan kapcsolódik egymáshoz, szögezte le Balajthy Henrietta felidézve, hogy Felvidéken született és nőtt fel, a kisebbségi sors meghatározta életét, a mindennapjait. A magyar álláspont azért tér el markánsan az európai mainstreamtől, mert a magyar kül- és biztonságpolitika szíve közepében mindig a magyar nemzeti kisebbségek jogainak a védelme áll.

„Ez az alfa és ómega, a kiinduló pont a biztonságpolitika, a multilaterális és a kétoldalú diplomácia alapja. Ezt 2010-ben a magyar kormány a zászlójára tűzte a szomszédság- és a nemzeti kisebbségi politika összekapcsolásával” – szögezte le a helyettes államtitkár. Kifejtette, ez három alapelv mentén szerveződik: a magyar világnemzet, minden egyes magyar számít és a szülőföldön való megmaradás a nemzet sikerének a kulcsa. Ezért vállal szerepet Magyarország a határon túli magyar közösségek gazdasági fejlesztésében is, a gazdasági programokra eleinte szkeptikusan tekintettek a szomszédos országok, mostanra felismerték, ezek az ő GDP növekedésükben igazolódnak vissza.

A nyugat már nem figyel az etnikai kisebbségekre

Balajthy Henrietta felidézte, a kilencvenes években nagyhatalmi nyomásra rendeződtek kisebb-nagyobb mértékben a kisebbségügyi kérdések, ám amint megszűnt a nyomás a hajlandóság is kisebb lett, hogy a fennmaradó kisebbség jogi helyzeteket rendezzék. Magyarország azért küzd, hogy nemzetközi színtéren érvényt szerezzen a nemzeti kisebbségek jogainak. „A magyar diplomácia értelmezhetetlen enélkül, minden álláspontot ezzel a szemlélettel írunk, képviselünk. Azért tudjuk megtenni, mert ez nem kétoldalú probléma, hiszen minden tagország kötelezettséget vállalt, hogy az alapvető jogokat betartja, és ennek részét képezi a nemzeti kisebbségek jogainak védelme”. Magyarország ezért az Európai Unió „fekete báránya”, a liberális erők frusztráltak, attól tartanak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ebben a kérdésben is igaza lesz, mint ahogy a migráció kapcsán is ma már az ő, kezdetekben egyedül képviselt álláspontja terjedt el. A kisebbségek már nem a nemzeti kisebbségeket jelentik, a fogalom teljesen más értelmezést kapott a liberális intézményrendszer hatására, ma már az LMBTQ csoportok jogai élveznek prioritást, állnak a középpontban, védelemre szinte már csak ők jogosultak.

Antal Árpád szintén nagy csalódásként értékelte, hogy a nyugat már nem figyel az etnikai kisebbségekre. A NATO csatlakozás előtt létezett egy nyomás, hogy a román döntéshozók gyakoroljanak gesztusokat a magyarság irányába, ám a NATO és az Európai Uniós csatlakozás után ez a folyamat nem csak hogy leállt, hanem visszafordult: visszaszolgáltatott ingatlanokat elkezdtek újraállamosítani, iskolaépületekre, közbirtokossági vagyonokra vetett szemet az állam.

Közép-Európa országai egymásra vannak ítélve

Közép-Európa népei egymásra vannak „ítélve”, a politikusoknak viszont idő kell, hogy ezt felismerjék, viszont Szerbia, Szlovákia a jó példa arra, hogy ez megtörténik, mutatott rá Nagy János. Mint mondta, Közép-Európában sokkal több közös pont köt össze bennünket, mint például a portugálokkal, vagy a britekkel. „Adott esetben egy bákóival, vaslui-val sokkal több a kapcsolódás mint egy dél-olasszal, vagy spanyollal” – hangoztatta. Meglátása szerint, az együttműködés első pontja, hogy meg kell adni és el kell várni a tiszteletet, a másik pont, hogy a magyar kisebbségek kulturális önrendelkezési formáit, az önkormányzatokat, testületeket, intézményeket fenn kell tartani. Még ez sem elég, olyan beruházások, fejlesztések kellenek, melyek megkönnyítik a magyar közösségek életet, meg tudnak élni a szülőföldjükön. Mint felidézte, Kós Károly a Kiáltó szóban fogalmazta meg, hogy kis magyar világokat kell létrehozni Erdélyben, melyek megszervezik saját magukat. „Ezeket Budapestről tudjuk támogatni, ezek a közösségek pedig a szomszédságpolitikának is jelentős elemei tudnak lenni” – mondta Nagy János.

Az együttműködés nem egy nullás végértékű játszma, nem arról szól, ha a magyarok nyernek egyet, a románok, vagy szlovákok veszítenek egyet, fejtette ki ennek kapcsán Antal Árpád. „Akkor tudunk mindannyian nyerni, ha felismerjük az együttműködés lehetőségeit, hiszen például ha a kohéziós alapokról beszélünk ugyanaz az érdekük a lengyeleknek, a balti államoknak, a magyaroknak, románoknak. Együtt kell fellépjünk, különben ezeket forrásokat elveszik tőlünk, most éppen az ukránoknak fogják odaadni. Ha nincs markáns közös fellépés és közös lobbi, mindannyian veszítünk” – szögezte le.

A bonyolult magyar–román viszony

A Kárpát-medencében a magyar -román viszony a legbonyolultabb, ám hatalmas előrelépés, hogy Orbán Viktor miniszterelnök pénteken már második alkalommal egyeztetett Bukarestben Kelemen Hunor RMDSZ elnök jelenlétében Marcel Ciolacu román miniszterelnökkel, mondta Nagy János.

Rámutatott, a világban nagy kulturális harc dúl, az egyik oldalon a globalisták, akik újfajta embertípust akarnak, és fellépnek a nemzeti keresztény eszmék ellen. Magyarországgal e téren azok a romániai szereplők is szembe állnak, akik szövetségesei is lehetnének, például a román ortodox egyház, amely „kőkemény keresztény vonalon” áll. Antal Árpád erre reagálva mondta, ezzel az a gond, hogy az ortodox egyház képviselői és a román mélyállam egy rész azt szeretné, hogy az erdélyi magyarok is ortodox románok legyenek, „de ha ezt teljesítenénk, már nehéz lenne megtalálni a közös pontokat, nem is akarnánk keresni”.

Nagy János ugyanakkor leszögezte, meg kell találni az együttműködési pontokat, például a gázvezeték, autópálya, vasúti közlekedés, Kolozsvárt gyorsvasúttal összekötni Budapesttel, mint ahogy Belgrád esetében már megtörtént. „Nagy tervek vannak, de elszánás is kell, minden miniszterelnöki találkozó egy lépéssel közelebb visz a célunkhoz” – mondta az államtitkár. Balajthy Henrietta szintén az összeköttetés, a konnektivitás fontosságáról beszélt, az autópálya, a vasúthálózat, energetika tekintetében is. „A magyar diplomáciai megközelítés alapfelvetése, hogy a szorosabb összekapcsolódás kialakításán keresztül tudjuk elérni Magyarország, a magyar közösségek jólétét, a bezárkózás helyett a kapcsolatok minél szélesebb körű kialakítására ell törekedni a szomszédságpolitikában is, ha ezt tudjuk képviselni akkor lehet sikeres Magyarország és a magyarok” – mondta.

Románia és Magyarország viszonya az erdélyi magyar közösségen keresztül vezet

Antal Árpád ugyancsak az Orbán Viktor - Marcel Ciolacu - Kelemen Hunor találkozó kapcsán fejtette ki: „az RMDSZ, erdélyi magyarok azt akarjuk elérni, értse meg a román politikum, hogy Románia és Magyarország viszonya az erdélyi magyar községen keresztül vezet. Jó úton haladunk, volt egy jelentős elmozdulás jó irányba”. Mint mondta, elenyészőnek tűnhet, hogy a romániai magyarság 6 százaléka az ország lakosságának, de az erdélyi magyarok kétharmada olyan településen él, amelyet magyar ember vezet, a négy RMDSZ-es megyei önkormányzati elnök akkora területet igazgat, mint Szlovénia, tehát ki tudjuk alakítani a kis magyar világokat. „Érezzük az erőnket, nem vendégségbe jöttünk Erdélybe, itthon vagyunk, ott is ahol kisebbségben élünk. Ez adja meg az önbizalmunkat, a tartásunkat, az elmúlt egy évtized magyarországi nemzetpolitikai intézkedései sokat segítettek, és javították az erdélyi magyarság alkupozícióját Bukarestben. Azt reméljük, hogy a parlamenti választásokon is olyan történelmi sikert érünk el, mint az önkormányzati és az EP-választásokon, hogy az erdélyi magyar közösség, az RMDSZ legyen megkerülhetetlen tényező Romániában” – mutatott rá.

Nagy János Reményik Sándort idézte, aki annak idején úgy fogalmazott, lehet Erdélyben magyar élet, mert kell. „Azért lesz jó szomszédsági kapcsolat Magyarország és a Románia között, mert kell, szükség van rá. A belátás már körvonalazódik, ám ez egy folyamat. Sok párbeszédre, munkára, közösségre, intézményre, és emberre van szükség, akik nap mint nap végzik a munkát, keresve a kapcsolódási pontokat” – összegezte Nagy János.