Zsúfolásig megtelt a szilágysomlyói művelődési ház szombat délelőtt, ahol a Magura lábánál élő kis magyar közösség ismét bizonyította, egy erős magot képez, és ha kell, bátran vállalja hovatartozását, kultúráját.

Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezés már péntek délután kezdődött, az EMKE Magyar Háznál megkoszorúzták az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléktábláját, és beszédet mondott Vida János történelemtanár. Délután a Városi Művelődési Házban a régóta várt Most vagy soha! című Petőfi-filmet, nézhette meg a közönség.Szombat délelőtt a református templomkertben ünnepi beszédet mondott Sándor András református esperes és Kurila Gábor katolikus lelkipásztor, aki kiemelte: egy elbeszélés szerint egyszer megkérdezték a kínai császárt, mi kell ahhoz, hogy valaki megnyerjen egy háborút. A császár azt felelte három dolog kell: fegyver, élelem és a nép hite. Azután még hozzátette, ha e három közül kettőt oda kellene adnom, gondolkodás nélkül odaadnám a fegyvert és az élelmet. De ha elvész a nép hite, akkor elveszett az ország. Ahhoz, hogy egy nép, egy haza, egy ország megmaradjon, mindenekelőtt hit kell, lelkesedni tudó emberek kellenek, nagylelkű emberek, akik le akarnak tenni valamit a közös asztalra. Nem mert megfizetik, nem mert megtapsolják, hanem felelősségtudatból és nagylelkűségből.

„Hazánk sok harcot megvívott már a történelem folyamán, a kérdés most az, hogy 2025-ben, mi a mi feladatunk? Ahhoz, hogy népünk megmaradjon, békességben, szeretetben és hűségben élő családok kellenek, akik bőkezűen mondanak igent a gyermekáldásra, akik tudják, hogy szeretetre születtünk. Mártin Buber mondta, egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban marad azzal az éltető titokkal, amely létrehozta. Ma, számunkra a legfőbb feladat, hogy talpraálljunk, hogy megtaláljuk egymás kezét, hogy megtaláljuk a teremtő Istenünk kezét, és hogy tudjunk újra alkotni, tudjunk újra álmodni” – fogalmazott az atya, hozzátéve, Leonardo da Vinci bölcsen állapította meg, hogy két oszlop külön-külön rendkívül nagy terhet elbír, de még hatalmasabb teherbírása van a boltívnek ott, ahol az oszlopok összeölelkeznek.

A mai ünnep azt is üzeni a népünknek, nemzetünknek, hogy úgy lesz tartalmas, értékes jelene és jövője, a nehézségeket, próbatételeket, terheket csak úgy tudjuk, csak úgy lehet elhordozni, ha az anya a gyermekével, ha az apa az anyával, ha a testvér a testvérrel összeölelkezik, ha érzelmileg mind összekapaszkodunk és összetartozunk. Ezekben a mostani, talán egy kicsit nehéz, zűrzavaros időkben Istentől kérjük azt, hogy minden napunknak legyen meg a maga értelme, szolgálata, és ha eljön az idő, a méltó befejezése is.

Sándor András református esperes a zsoltáros szavait idézve elmondta, hálát kell adni, hogy itt élhetünk, együtt élhetünk, hogy építhetjük az életet, a jövőt. „Ne a múlton siránkozzunk, hanem a jelenben örvendezve éljünk úgy, hogy mutassuk a reményteljes jövendőt. Ne adjuk fel hitünket, mert e nélkül hova vezet az utunk” – fogalmazott. Azt kívánta, hogy a magyar nép továbbra is tudjon építeni, plántálni, olyan nép legyen, amelyre számítani lehet, és amelynek van hite.A Bem József tiszteletére állított kopjafa megkoszorúzása után a 16. számú Báthory István cserkészcsapat szolgált, majd az ünnepség a helyi kultúrotthonban folytatódott.

Kulcsár Tímea konferáló beszédében kiemelte, ezen a napon szívünkben újra felébred a szabadság, az összefogás és a nemzeti büszkeség érzése. 1848 márciusában a magyar nemzet bátorsága és elszántsága példaértékű módon megmutatta a világnak, hogy egységben mire vagyunk képesek. Fiatalok, idősek, városi polgárok és falusi emberek mind összefogtak egyetlen közös célért, a szabadságért és az önrendelkezésért.

„Emlékezzünk ma arra, hogy a márciusi ifjak hittel, erővel és szenvedéllyel álltak ki jogaikért, szembeszállva minden akadállyal, és elindítottak egy olyan mozgalmat, amely nemzetünk történelmének egyik legfényesebb fejezete lett. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és társaik példát adtak nekünk arra, hogy soha ne adjuk fel álmainkat, és hogy együtt képesek vagyunk változásokat elérni. Ma, amikor fejet hajtunk hőseink emléke előtt, gondoljunk arra is, hogy az ő örökségük minket kötelez. Nekünk kell továbbvinnünk ezt a szellemiséget, továbbadni a következő nemzedékeknek, hogy Magyarország egy szabad, büszke és erős nemzet maradhasson. A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem – mondta egykor Petőfi Sándor” – fogalmazott Kulcsár Tímea.

Papp Zsolt helyi RMDSZ elnök köszöntő beszédében üdvözölte az egybegyűlteket, mondván ismét elhozta, a Félegyházán – ahol utoljára látták Petőfit – talált 177 éves egy krajcáros érmét. Lehet, hogy rárakódott a por, elszíneződött, de ha megtakarítják, lemossák, ugyanazt az értéket képviseli, és mint fogalmazott, mi is ilyenek vagyunk. „Az elmúlt év óta bizonyára külsőnkre rárakódott a félelem, az aggodalom, a bánat, a szeretet is akár. De mindezeket hogyha levetjük, a kemény külső alatt egy nemes lélek lakozik, egy nemes magyar szív, és büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk. A Petőfi film kapcsán elmondta, elbeszélgetve a rendezővel megfogalmazódott benne egy kérdés: Mi a film valódi üzenete? A rendező azt válaszolta, hogyha van egy elképzelésünk, egy gondolatunk, álljunk ki mellette, győzzünk le minden határt, akadályt, és küzdjünk érte, mert akkor megvalósul. Ezt tette Petőfi is, mert elég volt egy szikra, hogy egy egész nemzet hallattassa hangját” – emelte ki Papp Zsolt.

Szélesné Herman Ágnes konzul Orbán Viktor üzenetét tolmácsolta, majd a helyi polgármester, Cristian Lazar is köszöntötte a jelenlévőket, mint mondta, március 15-e a jelenről és a jövőről szól. Szilágysomlyó bár kisváros, a helyi közösség együtt nagy projekteket tud véghezvinni, ugyanúgy, mint a márciusi hősök. „Legyen béke, szabadság és egyetértés” – idézte magyarul a polgármester, jelezve, az országnak, Európának és az egész világnak erre van a leginkább szüksége. „A szabadság nem ajándék, hanem vívmány” – tette hozzá, kiemelve, a valódi, igaz értékekért tenni kell, meg kell dolgozni érte, ezért Szilágysomlyón is munkálkodni kell a kitűzött célokért, egy szebb jövőért, és ez csak jól együttműködve érhető el, ami a városban példaértékű – mondta.

Az ünnepi beszédek után a fiataloké volt a színpad és a főszerep, akik meghitt módon idézték az egykori márciusi eseményeket. A műsor során verseket szavaltak és énekeket, táncokat adtak elő, amelyek a szabadság, a bátorság és a hazaszeretet témáit érintették. A fiatalok lelkesedése és elkötelezettsége megérintette a közönséget, amit a gyakori vastaps jelzett. Az esemény célja nem csupán a múlt megidézése volt, hanem a jövő nemzedékének inspirálása is, hogy továbbvigyék a március 15-i forradalom szellemét. A rendezvény végén a résztvevők közösen énekelték el a himnuszt, ezzel is kifejezve összetartozásukat és a nemzeti identitás iránti elkötelezettségüket. Az ünnepség végén Papp Zsolt megköszönte a tanárok, a felkészítők, a besegítők és a támogatók munkáját, majd a nyugdíjba vonuló Acsádi Anikónak, a helyi RMDSZ irodavezetőjének az elmúlt húsz év során kifejtett lelkes tevékenységét.