A „kiegészült Románia” 1923-as alkotmánya a nemzeti célkitűzésként megfogalmazott egységes román állam megteremtését szentesítette – hangoztatta Klaus Iohannis államfő hétfőn a szenátus üléstermében rendezett ünnepségen, amelyen az Erdéllyel, Bukovinával és Besszarábiával „kiegészült” Román Királyság 1923-ban elfogadott alaptörvénye elfogadásának centenáriumáról emlékeztek meg állami és egyházi vezetők.

Az elnök szerint a száz éve hatályba lépett, a hagyományok folytonosságát a pluralizmus elvével ötvöző alkotmány nemcsak az egységes román nemzetállam létrehozását, hanem egy befogadó demokrácia feltételeinek kialakítását is célozta: elismerte és védte minden román alapjogait, „etnikai származásától, anyanyelvétől és vallásától függetlenül”.

Klaus Iohannis szerint az 1923-as alaptörvény a liberális alkotmányosság elveit – a hatalmi ágak szétválasztását, a törvények alkotmányossági kontrollját – honosította meg, és megerősítette Románia „természetes együvé tartozását” a nyugati demokráciák jogi és politikai közösségével. Az elnök ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a legkorszerűbb alkotmány sem állhatja egymaga útját az önkénynek és diktatúrának – a demokratikus értékek, Románia európai elkötelezettségének megőrzése a polgárok és az állam intézményeinek közös feladata.

Az alkotmánybíróság által kezdeményezett megemlékezésen többek között Nicolae Ciucă miniszterelnök, Alina Gheorghiu és Marcel Ciolacu, a kétkamarás parlament házelnökei, és Daniel ortodox pátriárka is méltatta a történelmi esemény jelentőségét.

A román fejedelemségek – Moldva és Havasalföld – 1859-es egyesülése nyomán létrejött, 1877-ben függetlenné vált, 1881-től kezdődően királyságként elismert, az első világháborút a győztes hatalmak oldalán befejező, területét megkétszerező Románia parlamentje 1923-ban dolgozta ki új alaptörvényét, amelyet 1923. március 28-án hirdetett ki I. Ferdinánd király. Nagy-Románia alkotmánya II. Károly 1938-ban bevezetett királyi diktatúrájáig volt hatályos. A kommunista hatalomátvétel után 1947-ben lépett hatályba a Román Népköztársaság, majd 1965-ben a Román Szocialista Köztársaság alkotmánya.

A kommunista diktatúra után alakult alkotmányozó nemzetgyűlés – a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa – által kidolgozott, 1991-ben népszavazással megerősített – a NATO- és EU-csatlakozás miatt 2003-ban módosított –, jelenleg is hatályos alaptörvény egyik fő ihletforrása volt az 1923-ban elfogadott alkotmány.

Marian Enache: mindenkinek kötelessége az alaptörvény betartása

Az alkotmányok ereje abban rejlik, hogy az ország jogrendszerének és demokratikus rendszerének alapját képező alkotmányos rend megteremtése révén fenntartják a társadalmi békét, és minden állampolgárnak morális, politikai és jogi kötelessége az alaptörvény betartása – jelentette ki Marian Enache, az alkotmánybíróság elnöke.

Enache kifejtette: az alkotmány, mint a legfőbb társadalmi szerződés és a társadalmi-politikai rendszer rendező elve, egyensúlyt kell teremtsen az állam autoritása, az emberi szabadság, az állampolgárok törvényes és alkotmányos státusa, valamint az államhatalom korlátozása között az állampolgárokkal szembeni viszonyában.

„Mindannyian tudjuk, hogy az alkotmány egy politikai közösségé és mindenekelőtt a szabad és egyenlő polgároké. Ezért minden polgárnak erkölcsi-politikai és jogi kötelessége tiszteletben tartani az alkotmányt mint a politikai hatalom birtokosának szuverén megnyilvánulását, az egész közösség törvényét, amely társadalmunk harmóniájának, politikai egységének és kohéziójának alapját képezi. Ez a román állampolgárok uralkodó érzése is, amikor az alaptörvényhez való viszonyukról beszélnek. Számukra az alkotmány a jogaik és szabadságaik védelmét szolgáló pajzs, méltóságuk megbecsülésének garanciája” – fogalmazott Enache az ünnepi ülésen.

Az alkotmánybíróság elnöke kifejtette, az 1923-as alaptörvényben emelték alkotmányos rangra a román nyelvet mint az állam hivatalos nyelvét, a törvények alkotmányosságának bírósági felülvizsgálatát, a közigazgatási perrendtartás bevezetését, a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, a nők polgári jogainak elismerését, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, a jogok, szabadságok és a törvény előtti egyenlőség biztosítását, beleértve a nemzeti kisebbségeket is, etnikai származásra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül.