A Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Karával nemrég megkötött partnerségi megállapodás keretében került sor szerdán egy szakmai kirándulásra, a homoródalmási közbirtokosság területén található Kongo Farmra. Az egyetem háromszéki karának diákjai és oktatói a gazdaság tulajdonosának, Țăpuc Lorándnak a vezetésével betekintést nyerhettek a farm működésébe, az ott zajló őshonos állatok génmegőrzési programjába, a gyepterületek regenerálási folyamatába, amibe tanulmányi, kutatási céllal a felsőfokú oktatási intézmény hallgatói is bekapcsolódhatnak.

A résztvevők betekintést kaphattak a székely géngyűrű program egy szeletébe, valamint több – a tejtermelést és legelőket érintő – kutatási projektbe. A farmon három, a Kárpát-medencében őshonos fajta van benne a génmegőrzési programban – a kárpáti borzderes szarvasmarha, a veres pofájú berke, a báznai sertés –, mely fajtákat a fenntartás céljából tenyésztenek. Megtekinthettek egy kísérleti mezőt, ahol a gyepfelületek regeneratív programja zajlik, ennek keretében talajmintát is vettek, láthatóvá téve a talajrétegek összetételét, a vékony termőfelületet, majd közel egyméteres mélységben a vulkáni hamu alkotta agyagszerű vízzáró réteget.

Țăpuc Loránd kifejtette a farm tevékenysége nélkül ezek az ősi fajták kivesznének és nagyon fontos, hogy az állatokat azokon a vidékeken mentsék át az utókornak, ahol azok kialakultak. Ezek az állatok azért értékesek, mert genetikailag nagyon stabilak, és rendkívül ellenállóak az adott környezeti körülményekhez.

Az esemény szervezője, Bíró Boróka kiemelte: „rendkívül fontosnak tartjuk egyetemi oldalról a gyakorlati oktatási modulokat – ez a szakmai kirándulás élő példa rá – valamint azt is, hogy egyszerre több szakterület szakértői, oktatói kísérjék a hallgatókat a multidiszciplináris megközelítés miatt.”

Csiszér Levente adjunktus, a Sepsiszentgyörgyi Sapientia EMTE kar, Élettudományi Tanszék tanszékvezetője érdeklődésünkre elmondta: „a farmmal az együttműködési szerződést december 4-én kötötték meg, melynek elsődleges célja, hogy az egyetem diákjai nyári gyakorlatokat, tevékenységeket tudjanak végrehajtani. Hosszú távú jelentősége pedig, az, hogy amikor már van elég információ és kutatás a hátunk mögött, akkor egy hegyvidéki gazdálkodás szakot tudjunk elindítani. Jelenleg agrármérnöki szakként kimondottan a hegyvidéki legelők feljavítása, a gyepgazdálkodás hatékonysága és a talajmelioráció az az irány, amiben fejlődni tudunk.”