A házastárs halála után jelentősen megváltozhat a család anyagi helyzete, mivel az elhunyt nyugdíja nem kerül át automatikusan a túlélő félhez. A romániai nyugdíjrendszer külön szabályok alapján biztosít utódnyugdíjat a hátramaradt házastársnak és a gyermekeknek, az összeg pedig többek között attól függ, hányan jogosultak a juttatásra.

A házastárs halála után a túlélő fél nem kapja meg automatikusan az elhunyt teljes nyugdíját, még akkor sem, ha neki nincs saját jövedelme, vagy jóval alacsonyabb nyugdíjban részesült. A romániai nyugdíjrendszerben az elhunyt nyugdíjjogosultsága személyhez kötött, ezért az a halállal megszűnik.

A család anyagi támogatását ugyanakkor egy külön ellátás, az úgynevezett utódnyugdíj, illetve özvegyi nyugdíj biztosítja. Átnéztük az ennek megállapításához szükséges törvényes előírásokat.

Nem jár automatikusan az elhunyt teljes nyugdíja

A 360/2023-as számú nyugdíjtörvény szerint utódnyugdíjra az elhunyt gyermekei és a túlélő házastárs lehet jogosult, ha az elhunyt nyugdíjas volt, vagy halálakor megfelelt a nyugdíjazáshoz szükséges feltételeknek.

Az özvegynek, illetve az utódoknak az illetékes megyei nyugdíjpénztárnál kell kérvényeznie a juttatást. Az intézmény munkatársai először azt vizsgálják meg, hogy a túlélő házastárs megfelel-e a törvényben előírt feltételeknek, majd ez alapján állapítják meg a juttatás összegét. Vagyis hiába volt például a férj nyugdíja kétszerese a feleségének, a feleség nem veheti át automatikusan a férje teljes nyugdíját.

Az özvegyi nyugdíj összegét az elhunyt nyugdíjjogosultsága alapján, százalékos arányban állapítják meg. A jelenlegi szabályok szerint:

• egy jogosult (általában az özvegy) esetén az egykori nyugdíj 50 százaléka jár;
• két jogosult (általában az özvegy és a gyerek) esetén 75 százalék;
• három vagy több jogosult esetén 100 százalék.

Fontos azonban, hogy a 75 és a 100 százalék nem fejenként értendő, hanem a valamennyi jogosult számára megállapított teljes összeg. Ha például két személy jogosult az utódnyugdíjra, a számítás alapjául szolgáló összeg 75 százalékát osztják fel közöttük.

Ha a jogosultak száma megváltozik – például valamelyik gyermek már nem jogosult az ellátásra –, az összeget újraszámítják.

Ha az elhunyt öregségi nyugdíjas volt, az özvegyi nyugdíj kiszámításánál a neki folyósított, illetve az őt megillető nyugdíjjogosultságot veszik alapul. Ha a halál a törvényes nyugdíjkorhatár elérése előtt következett be, a jogszabályban meghatározott módon az I. fokú rokkantsági nyugdíj szolgálhat a számítás alapjául.

Például: ha az alapul vett nyugdíj 4000 lej, és a feleség az egyetlen jogosult, az özvegyi nyugdíja elvileg 2000 lej lehet. Ez azonban csak szemléltető példa, a pontos összeget minden esetben a nyugdíjpénztár állapítja meg az adott személy iratcsomójában szereplő adatok alapján.

Választani lehet a saját vagy az özvegyi nyugdíj között

Az sem mindegy, hogy a túlélő házastársnak van-e saját nyugdíja. Ha például a feleség saját nyugdíja 1500 lej, az elhunyt férj után pedig 2000 lej özvegyi nyugdíjra lenne jogosult, választhatja a számára kedvezőbb, 2000 lejes juttatást.

Az említett törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy az a túlélő házastárs, aki saját nyugdíjra is jogosult, és az özvegyi nyugdíj feltételeinek is megfelel, a számára kedvezőbb lehetőséget válassza.

A két nyugdíjat azonban ebben az esetben nem folyósítják egyszerre. A jogosultnak választania kell a saját nyugdíja és az elhunyt házastárs után járó özvegyi nyugdíj között.

Az Országos Nyugdíjpénztár (CNPP) tájékoztatása szerint a választott juttatást a kérelem benyújtását követő hónaptól folyósítják.

A túlélő házastárs élete végéig jogosult lehet özvegyi nyugdíjra, ha elérte a törvényes nyugdíjkorhatárt, és az elhunyttal kötött házassága legalább 15 évig tartott. Ha a házasságuk 15 évnél rövidebb volt, de legalább 10 évig tartott, az özvegyi nyugdíj szintén jár a házastársnak, de annak összege csökken. A csökkentés mértéke minden hiányzó hónap után 0,5 százalék, vagyis minden egy évvel rövidebb házasság után 6 százalékkal csökken a folyósítandó összeg.

Ha a házasság tíz évnél is rövidebb ideig tartott, az özvegy már nem jogosult az élethosszig tartó juttatásra. Ettől függetlenül azonban a túlélő házastárs más, különleges esetekben jogosult lehet az ellátásra.

Nyugdíjkorhatár előtt is járhat

Fontos megjegyezni, hogy van olyan helyzet, amikor a házastársnak nem feltétlenül kell megvárnia a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy özvegyi nyugdíjat kapjon. Az egyik ilyen eset, ha I. vagy II. fokú rokkantsággal él. Ehhez ugyanakkor feltételként szabták meg azt is, hogy a házasság legalább egy évig tartott, valamint a kérelmező megfeleljen a törvényben előírt jövedelmi feltételeknek.

Külön szabály vonatkozik arra az esetre, ha az elhunyt munkahelyi baleset vagy foglalkozás közbeni megbetegedés következtében vesztette életét. Ilyenkor a túlélő házastárs életkorától és a házasság időtartamától függetlenül is jogosult lehet az özvegyi nyugdíjra.

Az az özvegy is részesülhet ebben a juttatásban, aki az elhunyt halálakor egy vagy több, legfeljebb hétéves gyermeket nevelt. Ilyenkor az özvegyi nyugdíj addig járhat, amíg a legkisebb gyermek be nem tölti a hét évet.

Ha a túlélő házastárs nem jogosult élethosszig tartó özvegyi nyugdíjra, és a rokkantságra vonatkozó feltételeknek sem felel meg, hat hónapig még részesülhet a juttatásban a házastárs halálától számítva.

Ez az ideiglenes özvegyi nyugdíj szintén jövedelmi feltételekhez kötött. A hatályos szabályok szerint akkor hagyják jóvá, ha a túlélő házastárs nem rendelkezik a törvényben meghatározott tevékenységekből származó havi jövedelemmel, vagy az ebből származó jövedelme nem éri el az országos garantált minimálbér összegét.

A házastárs halálával tehát nem öröklődik át automatikusan annak nyugdíja. A túlélő félnek külön kell kérnie az özvegyi nyugdíjat, amelynek összegét és folyósításának időtartamát a törvényben meghatározott feltételek alapján állapítják meg. Ha pedig saját nyugdíjra is jogosult, a két lehetőség közül a számára kedvezőbbet választhatja.