Negyedszázados lett a sepsiszentgyörgyi „Süsü” – Nevették, bírálták, megszerették
25 éves lett a sepsiszentgyörgyi Szent György-szobor, közismert nevén „Süsü”, amely 2001. április 21-i felavatásakor heves vitákat váltott ki, anekdoták születtek róla, mára azonban a város jelképévé vált, és sokak szívébe belopta magát.
A városközponti alkotás történetéről és értelmezéséről Sántha Imre Géza művészettörténész, a székelyföldi köztéri szobrok kutatója ír részletesen a Köztérkép internetes oldalán. Eszerint a szobor története 2000-ben kezdődött, amikor Sepsiszentgyörgy Önkormányzata pályázatot írt ki egy Szent Györgyöt ábrázoló köztéri alkotás megvalósítására, a város védőszentjéről elnevezett téren.
A beérkezett pályamunkák többsége klasszikus stílusban készült, ám a zsűri végül egy merész, modern megközelítést választott. Habár akkor a lakosság is szavazhatott a beérkezett pályamunkákra, ezzel a lehetőséggel nagyon kevesen éltek (szerk. megj.: akkoriban nem létezett a közösségi média, így a népítélet nem sodorta el a merész szobortervet, ahogyan az később történt más alkotások esetében).
A csak részben szakmai zsűri végül Harmath István szobortervét választotta, azzal érvelve, hogy a téren, ahova az alkotás kerül, modern épületek vannak, ezért egy fiatalosabb, rendhagyóbb kompozíció illeszkedik jobban.
Kezdeti ellenállás és szakmai kritikák
A döntés azonban hamar heves reakciókat váltott ki. A szobor 2001. április 21-i felavatását követően a lakosság jelentős része és a helyi képzőművészeti szakma képviselői is kritikával illették az alkotást. A klasszikus Szent György-ábrázolásoktól eltérő forma, a ló hiánya, valamint a stilizált, különös sárkányfigura sokak számára nehezen volt értelmezhető.
A szobor hamar megkapta a „Süsü” becenevet, és a helyiek körében számtalan humoros megjegyzés és anekdota született róla. A cikk szerzője személyesen is jelen volt a szobor 2001-es avatásán, amelyen – amikor a szoborról lerántották a leplet –, egy jelenlévőtől elhangzott: „menjünk innen, még azt hiszik mi csináltuk”.
2003-ban a Szent György Napok szervezői külön gyűjtést is hirdettek a „Süsü”-szoborhoz kapcsolódó tréfás történetekből. Az egyik legismertebb megjegyzés szerint a mű „egy gombostűre tűzött nagytestű dinóként” is értelmezhető.
Mindennek ellenére a városközponti alkotás Sepsiszentgyörgy egyik szimbólumává vált, több souvenirtárgyra is rákerült a szobor képe, a városnapok egyik logóképe lett, illetve a figura a helyi tömegközlekedési vállalat a SepsiBus arculatában is visszaköszön.
Művészi üzenet: örök küzdelem jó és rossz között
Az alkotó, Harmath István megfogalmazása szerint: „A lovat szándékosan mellőztem a kompozícióból, fölösleges kelléknek ítéltem meg. A tudatosan eltúlzott sárkány, a nagy hasú örökkön éhes, telhetetlen, hatalomvágyó sárkány és a Tamási Ábel figurájához hasonló törékeny ember vívja örökös harcát. Ez egy sorsszerű együttlét, amely soha véget nem érő körforgásban éli mindennapjait. Humoros, de ugyanakkor szomorú. Egy tragikomédia, amit a mindennapi élet is bizonyít”.
„Süsü”, a szimbólum
Bár 2012-ben Sepsiszentgyörgy főterén felállították a klasszikusabb, (Kolozsvári testvérek-féle) Szent György-szobrot, a „Süsü” továbbra is a város egyik legismertebb köztéri alkotása maradt. Története jól példázza, miként válhat egy kezdetben vitatott műalkotás a közösségi identitás részévé. Bár megosztó jellege máig megmaradt, éppen ez a sajátossága teszi különlegessé.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT
