Május 13-án, azaz bő két héttel ezelőtt végre kinyitották a marosújvári sósfürdőt, amelynek kivitelezését már 2015-ben elkezdték és a tavaly többször is felröppent a hír annak megnyitásáról. A helyi és a megyei tanács által közösen megálmodott új létesítmény, amellyel a híres egykori fürdőkultúra felelevenítését tűzték ki célul, csak nevében emlékeztet a múltra. Ennek ellenére érdemes ellátogatni a helyszínre, hiszen alapjában véve elég jól működnek a dolgok.

Fehér megye egyik legnagyobb, a felszerelésekkel együttvéve mintegy 7,7 millió eurós befektetéséről részletesen beszámoltunk korábban, ismertettük a marosújvári sósfürdő történetét és a mostani beruházás előzményeit is.

Az új sósfürdő, úgy tűnik, egyből felkapottá vált, még akkor is, ha a gyógykezelés még nem indult be, csupán lubickolásra, kikapcsolódásra, sportolásra van lehetőség. Nemcsak három teltházas hétvégét könyvelhet már el az új fürdő, amikor naponta hétszáz és ezer körül volt tehető a belépők száma, hanem hétközben is sok látogató érkezik a környező megyékből is, ami optimizmusra ad okot, hiszen ezen múlik a komplexum hosszú távú fenntarthatósága. Nemrég egy magyarországi testvérváros, Kozármislény képviselete is meglátogatta a sósfürdőt és a vendégek elégedetten nyilatkoztak az itt tapasztaltakról.

A fürdő sikerének egyik kulcsa a megközelíthetőségében rejlik, hiszen a Kolozsvár-Gyulafehérvár autópályán könnyen el lehet jutni Marosújvárra, igaz, van egy rövid összekötő útszakasz, amelyik rosszabb.

Maga a létesítmény két részből áll, egy fedett fürdőből és egy hozzácsatolt kültéri, medencéket és sportpályákat tartalmazó részlegből. Tágas parkolóhelyiet alakítottak ki, irányítótáblák igazítják el az érkezőket. A bejutásnál csúcsidőben sem jeleztek hosszas várakozási időt, a látogatók egykettőre megkapják a karszalagot. A belépődíj nem a legolcsóbb, de nem is megközelíthetetlen, hétfőtől péntekig egy felnőtteknek szóló jegy ára 60 lej, szombaton és vasárnap pedig 70 lej, gyerekeknek (7-14 év között) 35 lej, a kisebbek számára ingyenes. Vannak részidős belépők is: a felnőttek esetében egy 4 órás jegy ára 45 lej, gyerekeknek 25 lej. Az időkorlát meghaladását a következőképp büntetik: az első 20 perc után 5 lejt, majd félóránként 10-10 lejt kell pluszba fizetni. Bérleteket is lehet váltani, legkevesebb 7 napra, ez esetben a felnőtteknek napi 50 lejt, a gyerekeknek 25 lejt kell fizetniük. A marosújváriak kifogásolták, hogy számukra nincs semmiféle kedvezmény, mint az külföldön, például Magyarországon is szokás.

A fürdő nyitvatartási programja a következő: májustól szeptemberig 9 és 22 óra között, a téli szezonban pedig 9 és 21 óra között fogadja a vendégeket. 

A hatalmas – egyesek szerint túlméretezett – épület korszerűen felszerelt, tiszta, kellemes benyomást kelt és mivel kicsit távolabb esik a várostól, minden szempontból alkalmas a kikapcsolódásra. A recepción karszalagot adnak, amellyel például a csomagmegőrző fülke is nyílik, de tetszés szerint fel lehet tölteni és az étkezdében vagy a bárban fizetni lehet vele, a megmaradt összeg pedig távozáskor visszaváltható.

A látogatók édes- és sósvizű medencéket, pezsgőfürdőt (jacuzzit), szaunát és sókamrát vehetnek igénybe, van konditerem és a kicsik számára kialakított játszóhely is. Csúcsidőben némi fennakadást okozhat szabad fülkét (összesen 450 van belőle) vagy nyugágyat találni, de ez elég ritkán fordul elő. Az alkalmazottak elmondták: nem tapasztaltak különösebb panaszokat, az első napokban néhányan azt kifogásolták, hogy időnként  túl forró a víz a zuhanyzóban, de szerintük ez megoldódott azóta. A melegebb napokon a kinti medencét is kipróbálták a bátrabbak, itt is van gyerekmedence valamint futball- és teniszpálya a közvetlen közelben. Az édesvízű medence hozzávetőlegesen 32-34 C ͦ fokos, a sósvizű pedig 24-36 C ͦ fokos.

Az új fürdő egyik erőssége, hogy nagyon finom, főtt ételeket lehet vásárolni, például 25-30 lejért már kiadós menüt választhat magának az ember és az italok sem drágák. Az étkezde a fedett térben van.

Sajnos, a gyógykezelés egyelőre nem indult be, pedig ez lenne a fürdő igazi erőssége, bár a korszerű orvosi felszereléseket már kihelyezték és alkalmaztak személyzetet is. Állítólag két orvos fogja ellátni felváltva a betegeket, az egyik Kolozsvárról fog kijárni hetente egyszer-kétszer. Nagyjából ötven féle kezelési lehetőség áll majd rendelkezésre és az árlista is megvan már, például az általános orvos felmérő vizsgálata 200, a szakorvosé pedig 150 lejbe kerül. Többfajta EKG vizsgálat végezhető, ezek ára egyenként 200 lej, vérnyomást 5 lejért mérnek. A különféle, 20-30 perces kinetoterápiák ára 50 lej, az elektroterápiák 10, a hidromasszázs 20, a parafinos illetve iszapos pakolás 30 lej. Többféle masszázs vehető igénybe 30, 50 és 70 lej értékben, a 3 órás sportfitness 15 lejbe kerül, de itt vannak úgynevezett happy hour kedvezmények is és a konditerembe külön bejárat van, tehát fürdőzés nélkül is igénybe lehet venni. Sajnos, ezek között nyoma sincs azoknak a gyógymódoknak és annak a fürdőkultúrának, amelyek Erdély és Magyarország első sós gyógyfürdőjének hírnevét megalapozták. Gyakorlatilag már nincs meg a hosszú évtizedek alatt felhalmozott tudás, elvesztek a régi jó praktikák vagy az olyan ritkaságok, mint a tej- és szőlőkúra, a kezeléseket tehát kizárólag a sós gyógyvízzel végzik majd, ami egyébként kiváló minőségű.

Továbbmenően, a jelenlegi komplexum legnagyobb hiányossága az, hogy nincs egyetlen szálláshelye sem, sőt a városban sincs sok olyan vendégfogadó egység, ahol a turisták hosszabb időt eltölthetnének. Silviu Vințeler, Marosújvár polgármestere, aki kitartóan dolgozott mindvégig a terv megvalósulásáért, nyilván tudatában van ennek és a közelben levő néhány tömbház felújításával igyekszik pótolni a hiányt, sőt van egy másik távlati célja is, egy aquapark létesítése a gyógyfürdő mellett, a város tulajdonát képező telken. Újabban az emberek, akárcsak néhány évtizeddel ezelőtt, elkezdték kiadni kulcsrakész lakásaikat, a népszerűsítést a Facebookon végzik, létrehoztak egy csoportot erre a célra. Felsőújváron van néhány felújított tömbház (a régi Gostat blokkok, ahogyan a városban ismerik őket), ezeket is ki lehet bérelni, állítólag luxuskörülményeket nyújtanak, csak egy kicsit messze vannak. A fürdő tőszomszédságában található a régi, ám nagyon jó állapotban levő Bellavi strand, illetve néhány halastó, ott is több új házikó található. A város hotelje zárva van.

A marosújváriak, akiknek mindössze 9-10 százaléka magyar, örvendenek a beruházásnak, viszont – a polgármestertől eltérően – nehezen hiszik, hogy a sósfürdő a város fejlődésének motorjává válhat. Szerintük nem lesz annyi új munkahely, nem fog annyi új szálloda és panzió megépülni, hogy azok meghozzák a várva-várt fellendülést, bár nem zárják ki annak lehetőségét sem. Az emberek inkább a régi szódagyárat siratják, amely az 1989-es fordulatot követően bezárta kapuit, és amely stabil megélhetést biztosított a lakosságnak. Volt, aki felemlegette a párhuzamot a sósfürdő és a szódagyár között: a marosújvári születésű, magyarellenes kirohanásairól ismert Rareș Bogdan, (liberális) európai parlamenti képviselő és televíziós műsorvezető édesapja volt a főkolompos a szódagyár ócskavasként való elpazarlásában és jelenleg ő a tulajdonosa annak a – szintén a gyár tulajdonában levő – szondának, amelyik méregdrágán szolgáltatja az egykori bányából kiszivattyúzott sólét a fürdőnek. Mások tudni vélik, hogy a fürdő közvetlen tőszomszédságában levő, két-három hektáros terület egy városvezetéshez közeli befektető tulajdona, aki már el is kezdte egy új szálloda megépítését.

Azt, hogy mennyiben járul majd hozzá az új fürdő a város fejlődéséhez, még a jövő titka, a lakosok mindenesetre azt remélik, hogy majd közvetve, ők is részesesednek valamilyen módon a papíron kikalkulált jólétből.