A Mercosur‑egyezmény körüli félelmek nagy része túlzásnak bizonyul. Ugyanakkor a dél-amerikai húshegyektől tartó európai gazdák félelmei paradox módon az uniós törvényhozás fegyverévé váltak abban a csatában, amelyet az Európai Bizottsággal vív a közös agrárpolitika jövőjéért.

Az Európai Parlament (EP) nemzetközi kereskedelmi bizottsága január 27‑én, kedden szavaz a Mercosur-megállapodáshoz csatolt védzáradék végleges szövegéről.

Az uniós törvényhozásban ritkán akad olyan dosszié, amely egyszerre foglalkoztatja a francia gazdákat, a romániai termelőket, a brüsszeli bürokratákat és a dél‑amerikai exportőröket. A négy dél-amerikai országgal kötött kereskedelmi megállapodás azonban pontosan ilyen. Az elmúlt hónapokban – ahogy azt Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője fogalmaz – az EP „nyakig” merült egy rendkívül összetett politikai és technikai tárgyalási folyamatba. A tét nem kevesebb, mint az EU hitelessége, a kontinens gazdáinak türelme és a közös agrárpolitika jövője.

Dél‑amerikai húshegyek Európa kapujában?

A Mercosur‑egyezmény legérzékenyebb pontja a mezőgazdaság – annak ellenére, hogy nem agrárszerződésről van szó, hanem általános kereskedelmi megállapodásról. Mindazonáltal a tagállamok gazdái attól tartanak, hogy olcsó brazil és argentin marhahús árasztja el az európai piacot, miközben a dél‑amerikai termelés olyan növekedési hormonokat és takarmányokat használ, amelyek az EU‑ban tiltottak.

A valóság jóval árnyaltabb. A megállapodás ugyanis minden eddiginél erősebb védzáradékot tartalmaz – olyat, amelyet Winkler szerint „soha egyetlen egy kereskedelmi szerződésben nem írtak le”. A 23 érzékeny terméket – marhahús, csirkehús, szója, cukor, rizs, etanol, méz és mások – nem brüsszeli hivatalnokok találták ki, hanem maguk az európai termelői szervezetek.

A Maszol portálnak nyilatkozó közgazdász politikus, az EP nemzetközi kereskedelmi bizottságának (INTA) alelnöke a marhahúsra vonatkozó intézkedésekkel példázta, hogyan működik a védzáradék, de azt is, hogy a valóság sokkal kevésbé fenyegető, mint azt sokan látják vagy láttatni szeretnék.

A marhahúsra vonatkozó kvóta évente 99 ezer tonna. Ez a mennyiség csökkentett, de nem nulla vámmal hozható be. Vámmentesen – hangsúlyozta a képviselő – „egyetlen deka hús sem jön be”. A legkisebb vám 7,5 százalék. A 99 ezer tonna az EU teljes éves termelésének mindössze 1,5 százaléka, ráadásul a kvótát öt év alatt vezetik be, fokozatosan.

A minőségi aggályokra is létezik uniós biztosíték. „A saját hazai piacukra azt termelhetnek vagy azt tenyészthetnek, amit éppen szeretnének, viszont azok a mennyiségek, amelyek ide kerülnek, azok az Európai Unió szabályainak kell megfeleljenek” – magyarázta, hozzátéve, hogy csak olyan dél‑amerikai cégek exportálhatnak, amelyeket az EU saját ellenőrző intézményei auditáltak és minősítettek. Nemcsak a tiltott termelési módszerek alkalmazását vizsgálják, hanem azt is, hogy az EU-ba eljutó kész termékek megfelelnek-e az uniós környezetvédelmi, állatjóléti, egészségügyi vagy élelmiszer‑biztonsági szabályainak.

Winkler hangsúlyozta: bár nem mezőgazdasági szakértő – „én közgazdász vagyok, és kereskedelmi szakértő” –, úgy látja, hogy amikor a Mercosur‑import az uniós termelés kevesebb mint 2 százalékát teszi ki, „nehéz elképzelni, hogy piaci zavart okozzon”.

A definíció szerint piaci zavar akkor áll be, ha:

• az árak hároméves átlaghoz képest több mint 5 százalékkal nőnek, vagy
• az importált mennyiség több mint 5 százalékkal emelkedik.

Ha ez bekövetkezik, az importot felfüggesztik az adott termékkörben. „Itt a marhahús volt a példa, de ugyanúgy történik majd a csirke, a cukor, a többi érzékeny termék esetében” – húzta alá Winkler.

A nagyobb játszma

A képviselő úgy látja, a traktoros tüntetések Európa-szerte nem annyira a dél‑amerikai import miatt robbantak ki. „Az elmúlt időben a gazdákra Európa-szerte óriási nyomás nehezedett. Ez a nyomás, való igaz, nem a Mercosur-megállapodásból jön, hanem abból származik, hogy drága az üzemanyag, drága az energia minden formája, drágák a műtrágyák, óriási a bürokrácia” – sorolta.

Winkler szerint paradox módon a megállapodás „a termelők segítségére jöhet”, mert olyan politikai nyomást generál, amelyet az EP és a tagállamok a közös agrárpolitika javítására használhatnak fel. A háttérben ugyanis egy másik, legalább ilyen jelentős folyamat zajlik: a 2028 utáni uniós költségvetés és közös agrárpolitika tervezése.

Kapcsolódó

Vincze Loránt a Mercosur-egyezményről: az Európai Parlament elkótyavetyélte a jó tárgyalási pozícióját

Vincze Loránt európai parlamenti képviselő szerint ez kifejezetten rossz hír, mert a döntéssel az EP gyakorlatilag feladta azt a tárgyalási pozíciót, amely lehetővé tette volna a gazdákat és az európai érdekeket védő záradékok érvényesítését.  

szabadkereskedelmi egyezmény Mercosur gazdák Európai Parlament Vincze Loránt

A Bizottság tavaly még a finanszírozás csökkentését és a kétpilléres rendszer megszüntetését fontolgatta. Ma már más a helyzet. A Mercosur‑megállapodás körüli politikai nyomásgyakorlásnak köszönhetően – állítja Winkler – úgy tűnik, hogy megmaradhat a kétpilléres rendszer, és nőhetnek a területalapú kifizetések. „Persze, ezek csak politikai ígéretek egyelőre, de úgy néz ki, hogy Románia esetében például a teljes általános finanszírozás 60 milliárd euró lenne a 2028-tól 2034-ig terjedő időszakra. Ez 13 milliárddal több, mint amit a jelenlegi 7 éves ciklusban kapunk. Tehát ez egy érdekes politikai képlet: lehet, hogy a Mercosurral kapcsolatos nyomás által javítani tudjuk a közös agrárpolitikát 2028 után” – emelte ki. Az RMDSZ politikusa emlékeztetett, hogy Romániának rég el kellett volna érnie az európai uniós átlagot, ennek ellenére nálunk még mindig kisebbek a területalapú kifizetések. „Most olyan ígéret van a Bizottságtól, hogy ez a hátrány megoldódik” – tette hozzá.