Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és dr. Horváth István szociológus, egyetemi tanár, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője volt a vendégünk hétfőn este a rendhagyó Maszol-fórumon, amelynek ezúttal a 2004. december 5-ei magyarországi népszavazás volt a fő témája.

Meghívottainkkal azt idéztük fel, mi vezetett a könnyített honosításról dönteni hivatott referendum megszervezéséig, milyen politikai kontextusban szavaztak, illetve mi és miért motiválta a bal- és jobboldal kampányát, amelynek máig tartó hatásai vannak. A beszélgetést a Maszol munkatársa, Varga-Mihály Márton moderálta.

Mint ismert, 2004. december 5-én két kérdésben is népszavazást tartottak Magyarországon, egyrészt a kórházak privatizációjáról, másrészt a határon túli magyarok könnyített honosítási eljárásáról. A magyar állampolgárság kiterjesztését a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte 321 ezer támogatói aláírással, és amennyiben sikerrel járt volna a kezdeményezés, a Magyar Országgyűlésnek olyan törvényt kellett volna alkotnia, amely szerint a magát magyar nemzetiségűnek valló külhoni polgárok kérelemre magyar állampolgárságot kaphattak volna.

A népszavazási, illetve „kettős állampolgársági” kezdeményezést az akkor ellenzékben lévő Fidesz–KDNP frakció támogatta, míg a kormányzó baloldali pártok, az MSZP és az SZDSZ ellenezte. Ebből a helyzetből alakult ki heves vitákat okozó és indulatokkal telített politikai kampány, amelynek eredményeképpen a népszavazás érvénytelen lett, ugyanis a túl alacsony részvételi arány nem érte el a minimális küszöböt, holott a referendum kérdéseire válaszolók túlnyomó többsége egyetértett a felvetésekkel.

Hosszú volt az út a népszavazásig

Dr. Horváth István szociológus, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora és a Kisebbségkutató Intézet vezetője kiemelte, sok szempontból nem tartotta megfelelőnek a népszavazás időzítését, és némileg csodálta az érzelmi reakciókat, hiszen „borítékolható volt, hogy népszavazás nem lesz eredményes”.

„Meghökkentem, hogy az embereknek ennyire számított ez, és nyilvánvaló, hogy a kampányban elhangzottak miatt számított, nem pedig a közjogi következmények szempontjából”. Felidézte, annak idején ő maga is vitázott szűkebb környezetében arról, hogy a kezdeményezés opportunista vagy sem, hasznos és kivitelezhető-e, illetve emlékezetes a rácsodálkozás arra, ahogy az emberek megélték az egész következményét.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere felidézte, 2004-ben november 28-án tartották a parlamenti választásokat, amelyen első alkalommal képviselői mandátumot nyert. Mint mondta, a tizenhét évvel ezelőtti eseményeket követően a környezete csalódott volt, fiatal közéleti vezetőként pedig arra törekedett, hogy elmagyarázza közösségének: „nem Magyarország árulta el a határon túli magyarokat, hanem a magyar baloldal”.

„Ha végignézzük a kronológiáját, a kettős állampolgárság és a határon túli magyarok, illetve a magyar állam közötti jogviszony rendeződését, már ’89-ben kipattant tulajdonképpen az erdélyi menekültkérdés rendezésének az egyik formájaként, és meglepő, hogy akkor SZDSZ-es körökben vetődött fel ez” – emlékeztetett Horváth István.

Hozzátette, egy szintén problematikus élethelyzet az egykori jugoszláv térségben kirobbant háború kapcsán vetődött fel, miszerint tulajdonképpen erősíteni kellene ezt a fajta jogi köteléket azáltal, hogy biztosítsanak egyéneket és határon túli közösségeket. Ezt követően Magyarországnak az Európai Unióhoz és a schengeni térséghez való kapcsolódása nyomán került ismét előtérbe a jogi státus rendezése, amely annak idején a státustörvényben futott ki.

A kettős állampolgárság kérdésének népszavazásra tűzése konkrétan a Magyarok Világszövetségének a kezdeményezése. A világszövetség a nyolcvanas és a kilencvenes években aktív, a magyar kormány mellett jelentős befolyással bíró társadalmi szervezet volt – hangsúlyozta a szociológus. Tudatta, a konkrét igény 1998 tájékán fogalmazódott meg és aztán fokozatosan alakult át népszavazási kezdeményezéssé.

Antal Árpád hozzátette, miután Magyarország 2004-ben az EU teljes jogú tagjává vált, még nem látszott az, hogy Románia mikor csatlakozhat az európai államok szövetségéhez. „Ne feledjük el, hogy 2000-ben Ion Iliescu és Vadim Tudor került be az államelnökválasztás második fordulójába és félő volt, hogy nagy lesz az eltolódás a két ország integrációját illetően. Erre sokan próbáltak megoldást keresni” – fogalmazott Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki kiemelte: még ma is sokan vitatkoznak arról, hogy időszerű volt-e a népszavazás, illetve hogy jó vagy rossz ötlet volt ennek a megszervezése. „Az biztos, hogy meghatározta az elmúlt másfél évtizedet és valószínű, hogy meg fogja határozni a következő másfelet is” – állapította meg Antal Árpád.

Szakadék a magyar baloldal és a határon túliak között

A „jóléti sovinizmus” már 2002-ben is bevált a magyar baloldalnak, 2004-ben pedig Gyurcsány Ferenccel szintet próbáltak lépni és egyszerűen nem mérték fel azt, hogy egyrészt nem lehet a társadalom legalapvetőbb szöveteit ilyen szinten roncsolni, másrészt nem látták annak a hosszú távú következményeit, hogy mit jelent, ha „olyan mély árkot ásunk, amit utána már nem lehet betömni” – vélekedett Antal Árpád. A tizenhét évvel ezelőtti események azonban olyan szakadékot húztak a magyar baloldal és a határon túliak közé, amit nem lehetett és valószínűleg még hosszú ideig nem lehet betömni – magyarázta a polgármester.

A magyarországi baloldali pártok kampánya politikai állásfoglalás volt, amely annyiban érintette a határon túli magyarokat, hogy tartalmában róluk szólt – tisztázta a kérdést Horváth István, aki szerint ugyanakkor ez a magyarországi belpolitikai vitának volt a része. A külhoni magyarok ellen felhozott vádak és állítások „tulajdonképpen az akkori felfokozott hangulatot és pártpolitikai konfrontációt tükrözik”. Ennek megfelelően az akkori kormánypártok nem akartak döntéshelyzetbe kerülni a népszavazás sikere esetén, másrészt mivel a Fidesz a nemzeti lojalitás és az érzelmi elköteleződés mellett állt ki, ők a másik irányba vitték el a kampányt.

Antal Árpád szerint a kampányszakértők sokszor sokféle ötlettel állnak elő, a kérdés az, hogy a politikusok mit vállalnak fel ezekből. „A magyar baloldal Gyurcsány Ferenc vezetésével felvállalta, hogy legyen december 5-e a nemzetárulás napja”, és ennek következményei azóta „mindannyiunk számára érezhetőek”.

„Tény az, hogy gyógyíthatatlan sebeket okoztak a határon túli magyar társadalom egy részében, és nem szeretnék semmilyen körülmények között felmentést adni számukra, mert felvállalhatták volna akkor azt is, hogy a Fidesszel együtt ezt megszavazzák” – fogalmazott a Maszol Fórumon Antal Árpád.

A határon túli magyarokhoz való viszonyulás nem csak a politikai támogatásban és támogatottságban mérhető, hiszen több százezer, akár több millió olyan polgár él Magyarországon, akiknek valamilyen kötődésük van a határon túli területekhez. „A kettős állampolgárság kérdése, a nemzetegyesítés és nemzetépítés kérdése sokkal többről szól, mint hogy a kettős állampolgársággal rendelkező határon túliak közül hányan tudják leadni a szavazataikat” – magyarázta a polgármester.

Ma már a magyarországi magyarok is meggyőződhettek arról, hogy a határon túli magyarok nem vették el a munkahelyeiket, nem fizetnek több adót a magyarországiak annak következtében, hogy a külhoni magyar közösségek is magyar állampolgársággal rendelkeznek, nem költözött „23 millió román” Magyarországra – nyomatékosította Antal Árpád. Szerinte ma már „mindenki számára egyértelmű, valóban csak egy gyűlöletkampányról volt szó 2004-ben”, ugyanakkor a külhoniak is megélhették az utóbbi bő tíz évben azt, hogy mit jelent a nemzetegyesítés, nemzetépítés, aminek „mind Magyarország, mind a határon túli közösségek a nyertesei”.