Felzaklatta a parajdiakat a sóbányát ért katasztrófa, sokan saját egzisztenciájuk mellett a település, a környék, sőt a teljes Sóvidék jövőjét, sorsát féltik. Mindeközben zavart kelt a bányát üzemeltető Országos Sóipari Társaság (Salrom) hiányos kommunikációja. A beömlő víznek továbbra sem tudnak megálljt parancsolni, a Korond-patakon kialakult hatalmas víznyelő jelenleg megközelíthetetlen. A bányában mentik, ami menthető. A helyszínen jártunk.

Parajd szerda kora délelőtt. Az idegenforgalmi szezonban ilyenkor éppen ébredeznek a kirándulók és a legtöbben a település legfőbb látványossága, a sóbánya nyitására várnak. Ebben a hónapban hiába tennék, a május 5-én bekövetkezett beázás óta zárva tart az intézmény, a látogatók és gyógyulni vágyók mellett a bányászok sem ereszkednek le a mélybe, hiszen a termelést is leállították.

Első utunk a község polgármesteréhez, Nyágrus Lászlóhoz vezet. A községvezető nincs könnyű helyzetben, egymásnak adják a kilincset a különböző sajtóorgánumok, két interjú között szakított időt, hogy összefoglalja a jelenlegi helyzetet a Maszol olvasói számára.

Mint érdeklődésünkre elmondta, a bánya látogatóközpontját információi szerint nem öntötte el még a víz, ám ez a szerdai nap folyamán valószínűleg bekövetkezik. A bánya dolgozói a létesítmény egyik legújabb részét, a Telegdy-szárnyat próbálják menteni szigetelőgátak kialakításával. „Ez reményt adhat mindannyiunk számára. Nemcsak a turizmusnak, hanem a kitermelésnek is” – fogalmazott.

A polgármester hozzátette: szakemberek bevonásával áthidaló megoldásokat kell találniuk ahhoz, hogy mit tudnak felajánlani a látogatók számára a sóbánya helyett. Ebben segíthet az, hogy számos látnivaló épült ki az elmúlt években, turisztikai attrakciókban nincs hiány. Kiemelte: mindezzel együtt nyilvánvaló, hogy a sóbánya Parajd község és az egész térség idegenforgalmának mozgatórugója.

A polgármesteri hivatalból a Sószoros felé vettük az irányt. A parajdi sóhát egyik leglátványosabb, közkedvelt turistaösvénye a bánya lezárásával egyidejűleg szintén nem fogad(hat) látogatókat. A vízbetöréseket közvetlenül okozó Korond-patak medrében kialakult, rendkívül látványos sóképződményeket felsorakoztató szoros az elmúlt hetekben szinte folyamatosan víz alatt volt.

A Parajd felőli bejárat le van zárva, a szurdokba vezető híd előtt csendőrök posztolnak. Továbbhaladva megtapasztaltuk, hogy országos érdeklődés övezi a parajdi eseményeket, televíziós stábok, fotósok, riporterek sokasága tartott arra a helyszínre, ahol betört a víz a bányába. Pontosabban az egyik ilyen és egyben legnagyobb betörés pontjára. Hiszen, mint azt egy helybéli érdeklődésünkre elmondta, a víz több víznyelőn keresztül talált utat a mélybe, veszélyeztetve a bánya épségét.

Sáros, kitaposott ösvény jelezte az utat arra a dombtetőre, ahonnan rálátni a patakmederre. Döbbenetes és egyben félelmetes volt látni, ahogy a patakmederben zubogó víz egyszer csak eltűnik a föld mélyében, miközben a föld alól kihallatszik a mélyben dolgozó természeti erők dübörgése. A víz szinte teljesen elmosta a korábbi patakmedret, foszlányokban előbukkan a beázást megállítani hivatott geotextil, ami kedden szakadt át, szabad utat engedve a beömlő víznek. „Egy autó is beférne a víznyelőbe” – szemléltette a viszonyokat a bennünket útbaigatzító férfi.

A dombtetőre két helybéli fiatalember érkezett. Nyilatkozatot nem vállaltak, csak a válluk fölött elejtett mondatok tanúskodtak indulataikról. Mint fogalmaztak: meg kellett volna előzni a bajt, hiszen már korábban tudni lehetett, hogy nagy a gond. Ezt erősítette meg egy másik parajdi lakos, aki útközben elegyedett velünk szóba. Borúlátásán nem enyhíthetett a szakadó eső és az akadálytalanul ömlő patak zúgása sem, ami gyászos háttérzenét szolgáltatott beszélgetésünknek. „Mindennek vége. A bányának, Parajdnak vége” – summázta fájdalommal hangjában.

A hangulat – érthetően – a bánya főbejárata környékén sem volt, nem lehetett derűlátóbb. Kis csoportokban beszélgettek a helyiek, miközben néhány kiránduló, jobb híján, kürtőskalácsot vásárolt az egyik nyitva tartó büfében. A bejárat előtt munkagépek sorakoztak, egy betonkeverőről friss betont öntöttek a dübörgő markolókra, amik sorban tűntek el a mélyben.

A bányavállalat autójával felbukkanó szakemberekkel próbáltunk szóba elegyedni, ők épp utasításokat adtak a mélybe tartó gépek kezelőinek. Érdeklődésünkre, miszerint, mi történik jelenleg a mélyben, csupán annyi választ kaptunk, hogy „Itt nem igazán lehetne videózni”. Azért annyi elhangzott: „bányamentés”. Hogy ez mit takar pontosan, nem lehet tudni. Ebben pedig a bányavállalat hallgatása sem segít.

Éppen ez a hallgatás zavarja a helyieket is. A bánya bejárata előtti sorompónál összegyűlt emberekkel beszélgetve kiderült, éppen azt sérelmezik, hogy „senki nem mond semmit”. Pontosabban nem sokat. Egy asszony azt újságolja: a mélyben dolgozó kiszolgáló személyzetnek „felajánlották”, hogy vegyenek ki egy hónapos fizetés nélküli szabadságot. Ezt sokan méltatlannak találták és nem fogadták el, míg néhányan rábólintottak.

Ennél is sokat sejtetőbb azonban az a megállapítás, ami újra és újra elhangzott parajdi tartózkodásunk idején: hogy nem most kellene foglalkozni a bánya megmentésével. Többen hangot adtak azon véleményüknek, hogy a beázás, a vízszivárgás problémája nem újkeletű. Egy helybeli asszony szerint húsz évvel ezelőtt a „régi kezelőközpontot” már elöntötte a víz, míg egy férfi azt ecsetelte, hogy a vízbetörések 20-30 éve is jelentkeztek már. Van, aki azt osztotta meg, hogy egyes szakemberek már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztettek arra: be fog következni az, ami bekövetkezett az utóbbi napokban, hetekben.

Egy férfi szemébe újra és újra könnyek gyűltek beszélgetésünk során. Mint elmondta: két üzlet tulajdonosa, az utóbbi időszakban jelentős fejlesztéseket vitt véghez azért, hogy szolgáltatásai még vonzóbbak legyenek a látogatók számára. A beázás problémája nála is felütötte a fejét, ám idejében közbelépett, osztotta meg. „Miért nem tettek így a bányában is?” – tette fel a megválaszol(hat)atlan kérdést…

Egyöntetű vélemény a helyiek részéről: a problémák nem most kezdődtek és lehetett volna tenni az ellen, hogy ne fajuljanak el ennyire a dolgok. Mindezt megerősíteni nem áll módunkban, erről majd a szakemberek tudnak mélyebb elemzést adni. Az azonban nyilvánvaló, hogy a parajdiak tartanak a következményektől, hiszen a település életének, működésének alapja az idegenforgalom. Ugyanakkor többen hangot adtak azon véleményüknek, hogy mindezt követnie kell egy újratervezésnek, a mostani katasztrófa jelenthet egy új kezdetet. Távozáskor ebben igyekeztünk megerősíteni a helybelieket, miközben az eső szakadatlanul ömlött…

Parajd polgármesterének szerda reggeli nyilatkozata.