Románia látványos eredményeket ért el a kórházban hagyott csecsemők ellátásában, de a megelőzésben még van teendő – állapította meg Ferencz Kinga gyergyószentmiklósi származású szociálpedagógus, közgazdász, döntéstámogatási szakértő tanulmányában, amely a közelmúltban látott napvilágot. A szakemberrel kutatása kapcsán beszélgettünk a romániai és magyarországi helyzetről és egy példaértékű európai modell is szóba került.

Egy csecsemő számára az idő nem adminisztratív kérdés. Míg a felnőttek világában néhány hét vagy hónap csupán ügyintézési időnek számít, egy újszülött életében ez a kötődés, a biztonság és a fejlődés szempontjából meghatározó időszak. Ebből a felismerésből indult ki Ferencz Kinga, amikor elkészítette A kórházban hagyott csecsemők helyzete Romániában – gyermekvédelmi rendszer, megelőzés, ellátási utak és magyarországi tanulságok című kutatását.

A kutatás központi kérdése, hogy mi történik azzal a csecsemővel, akit már haza lehetne engedni a kórházból, de nincs hová hazamennie? A válasz összetett és a gyermekvédelmi rendszer működésében keresendő. A szakember szerint Románia az elmúlt két évtizedben jelentős előrelépést tett ezen a területen. Míg 2012-ben 1107 olyan gyermeket tartottak nyilván, akit kórházban vagy szülészeten hagytak, addig 2023-ban már csak 295 ilyen esetet jegyeztek fel.

„A pozitívum számomra az, hogy Románia végre jó irányban halad ezen az úton. Azt látom, hogy a rendszer szereplői képesek együttműködni, és ez nagyon sokat számít” – mondta a Maszolnak Ferencz Kinga.

A rendszer egyik erőssége a gyors reagálás

A kutató szerint a legnagyobb különbség Románia és Magyarország között jelenleg az, hogy Romániában általában jóval gyorsabban sikerül családi környezetbe helyezni azokat a csecsemőket, akik nem maradhatnak vér szerinti családjuknál.

„Románia erőssége, hogy viszonylag rövid idő alatt helyezik ki a csecsemőket. Magyarországon sajnos ma már gyakran hónapokra elhúzódik ez a folyamat, miközben a vizsgált romániai esetekben akár néhány héten belül is sikerült családi megoldást találni. (…) Ha egyetlen eredményt kellene kiemelnem, akkor azt, hogy Romániában 2012 és 2023 között több mint 73 százalékkal csökkent a kórházban hagyott gyermekek nyilvántartott száma. Számomra ez azért fontos, mert azt mutatja, hogy egy nagyon súlyos problémából hosszú távú, rendszerszintű változtatásokkal lehet mérhető javulást elérni” – fogalmazott.

Ferencz Kinga szerint a siker egyik kulcsa az intézmények közötti együttműködés. „A szociális intézmények, a civil szervezetek, a minisztériumok és a gyermekvédelmi hatóságok között sokkal szorosabb az együttműködés, mint korábban” – állapította meg. A szakember ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a rendszer továbbra sem problémamentes. Egyes térségekben szakemberhiány tapasztalható, nem mindenhol áll rendelkezésre elegendő, megfelelő nevelőszülői férőhely, miközben a szegénységben élő családok és a fogyatékossággal élő gyermekek továbbra is fokozott kockázatokkal szembesülnek.

A legtöbb eset mögött szociális válság áll

A kutatás arra is rámutat, hogy a kórházban maradó csecsemők jelentős részénél nem egészségügyi okok állnak a háttérben. „Az esetek túlnyomó többségében a szülők, a család szociális helyzete miatt maradnak bent ezek a gyerekek. Ugyanazokat a problémákat látjuk a jelenség mögött, mint Magyarországon: lakhatási gondokat, szegénységet, családi válságokat, a támogatás hiányát” – sorolta Ferencz Kinga.

A szakember szerint ezért a megelőzés kulcsa az lenne, hogy a segítség még a gyermek kiemelése előtt megérkezzen a családokhoz. „Az anyákat kell támogatni. Az intézményeknek gyors segítséget kell tudniuk nyújtani, hogy már az elején ne jussanak el odáig a családok, hogy a gyermek a kórházban maradjon” – szögezte le interjúalanyunk. Ez összecseng a kutatás egyik fontos következtetésével is: a megelőzés akkor működik, ha a család időben kap konkrét lakhatási, ügyintézési, mentális vagy szociális támogatást.

A spanyol példa

A kutatás elkészítése előtt Ferencz Kinga három hónapot töltött Spanyolországban, ahol a helyi gyakorlatot is tanulmányozta. A romániai kutatás után Spanyolország gyermekvédelmi gyakorlatát is vizsgálja, mert a magyarországi reformjavaslat kialakításához több, eltérően működő rendszer tapasztalatát kívánta összevetni.  Mint megosztotta: meglepte, mennyire gyorsan működik a spanyolországi rendszer.

„A legnagyobb különbség számomra az volt, hogy Spanyolországban a kórház nem válik gyermekvédelmi váróteremmé. Ha egy újszülött nem mehet haza, azonnal elkezdik megszervezni a családi megoldást. Nem állítom, hogy minden ügy 72 órán belül rendeződik, de a rendszer logikája az, hogy a kisgyermek ne maradjon indokolatlanul kórházban vagy intézményben” – számolt be.

Minden egyes hét számít

A kutatás egyik központi gondolata az úgynevezett „elveszített idő”. Kinga szerint egy újszülött számára az első hetek és hónapok meghatározók. „A biztonságos kötődés kialakulása alapvető jelentőségű a csecsemő életének korai szakaszában. Minél korábban kerül családba, annál kisebb az esélye annak, hogy sérüléseket hordozzon magával később. Aki nagyon korán kerül ki a rendszerből, annak sokkal kisebb az esélye arra, hogy később emlékeket vagy traumákat hordozzon magával. Egy nyolcéves gyermek azonban már nagyon pontosan emlékszik arra, mi történt vele” – mutatott rá.

A kutató szerint a gyermekvédelem sikerét nem az mutatja meg, hány jogszabály születik, hanem hogy mennyire gyorsan jut el a segítség a rászorulókhoz.

„Az intézmények együttműködése, a civil szervezetek bevonása és elsősorban az anyák támogatása a kulcs. Muszáj együtt dolgoznunk, muszáj összekapcsolódnunk. Csak így lehet egészségesebb társadalmat építeni. Minél korábban kerül családba egy gyermek, annál kisebb az esélye annak, hogy sérüljön. Ez az egész kutatásom legfontosabb üzenete” – emelte ki Ferencz Kinga.

Mit állapított meg a kutatás?

• 2012 és 2023 között több mint 70%-kal csökkent a kórházban vagy szülészeten hagyott gyermekek száma Romániában; 2023-ban 295 ilyen esetet tartottak nyilván.
• 2023-ban a kórházból kikerülő gyermekek többsége – mintegy kétharmada – nevelőszülői családba került. A legfontosabb nem az ügy lezárása, hanem hogy a gyermek milyen gyorsan jut biztonságos családi környezetbe.
• A rendszer továbbra is küzd szakember- és férőhelyhiánnyal, valamint jelentős területi különbségekkel.
• A családtól való elválasztás megelőzése és a korai segítségnyújtás továbbra is kulcsfontosságú feladat.