Idén Románia az európai országok rangsorának élén áll a törvényes munkaszüneti napok száma alapján, megelőzve Ciprust, ahol 15 szabadnap van.

Romániában 2026-ban elvileg 17 törvényes munkaszüneti nap van, a gyakorlatban azonban csak 16 jut, mivel két ünnep ugyanarra a napra esik. Ráadásul ezek közül már 4 el is telt – január 1., január 2., január 6. és január 7. – így 13 szabadnap maradt hátra.

Összesen 17 törvényes ünnepnap szerepel a naptárban, a gyakorlatban azonban csak 16 munkaszüneti nap marad, beleértve a már eltelt négyet, mivel az ortodox pünkösd második napja egybeesik a gyermeknap­pal (június 1.). Ezek közül 12 hétköznapra, 5 pedig hétvégére esik, számolta ki a Hotnews.

A munkaszüneti napokat a Munka Törvénykönyve (139. cikk) határozza meg, amely felsorolja azokat a törvényes ünnepnapokat, amikor nem kell dolgozni. Ezeken felül a Romániában elismert más felekezetek számára évente három vallási ünnephez kapcsolódóan felekezetenként két szabadnap is jár, amelyeket a munkáltató külön biztosít.

Azok a törvényes ünnepnapok, amikor a romániai lakosságnak szabadnapja van, nem csupán „naptári szünetek”, hanem társadalmi, gazdasági és személyes biztonsági szelepként is működnek.
A törvényes szabadnapok azon kevés alkalmak közé tartoznak, amikor a pihenés kollektív, nem „váltásban” történik. Amikor mindenki megáll, valóban csökken a nyomás, hogy „mindig elérhetőnek” kell lenni. Nem csupán fizikai pihenésről van szó, hanem mentális „újraindításról” is.
A közös, „kollektív” idő többet ér, mint az egyéni szabadidő. Egy egyedül kivett szabadság nem ér fel egy olyan szabadnappal, amikor a gyerekeknek nincs iskola, a partner nem dolgozik, a barátok is ráérnek.

A törvényes ünnepnapok társadalmi szinkronizációt teremtenek: családi étkezéseket, látogatásokat, hagyományokat, együtt töltött időt. Egy olyan társadalomban, ahol a családok egyre szétszórtabbak, ez különösen fontossá válik.
A törvényes munkaszüneti napoknak van egy „láthatatlan” gazdasági értékük is. Bár első ránézésre „nem produktív” napoknak tűnnek, csökkentik a kiégést (burnout szindrómát), mérséklik a későbbi hiányzásokat, és középtávon növelik a termelékenységet.
Azok az országok, ahol több a törvényes szabadnap, nem szegényebbek – épp ellenkezőleg, gyakran hatékonyabbak.

Ezek a napok a társadalmi kiegyenlítés egyik formáját is jelentik. Egy törvényes szabadnap semmibe sem kerül, jogszabály garantálja, és mindenki számára elérhető, jövedelemtől függetlenül.
Sokak számára ez az egyetlen „luxus” szabadidő az év során. A törvényes ünnepek nemcsak a pihenésről szólnak, hanem a kollektív emlékezetről, a hagyományokról és arról az érzésről is, hogy „egy közösséghez tartozunk”.
Amikor kevés az ünnepnap, vagy azok „hétvégére tolódnak”, az emberek megérzik az összegyűlt fáradtságot és azt az érzést, hogy „sokat dolgozunk, de keveset élünk”.