A kézdivásárhelyi Minorita Rendház udvarára a Történelmi Vitézi Rend – Veress Lajos Székely Törzsszék szervezésében hívták össze hétfőre mindazokat, akik együtt akartak fejet hajtani a magyar nemzet egyik legszentebb jelképe, a Szent Korona előtt. A Szent Korona márványkőbe mintázott szobrát avatták fel. Ez a szobor immár a tizedik a sorban, amelyet a Magyar Királyi Koronaőrség Egyesületének törzskapitánya, vitéz Kerecsen László kezdeményezésére állítottak fel különböző helyszíneken. Kézdivásárhelyen is ilyen emlékhely létesült.

„Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy itt, ezen a helyen állhat Őfelsége, a Szent Korona márványkőbe mintázott szobra. E szimbólum, amely a magyar államiság és a keresztény hit ereklyéje, most a templom közelségében, a Minorita Rendház udvarán őrködik közösségünk felett” – fogalmazott dr. Ambrus Ágnes, a Történelmi Vitézi Rend képviselője a Szent Korona szobrának avató ünnepségén hétfőn.

Beszédében hangsúlyozta, hogy a Szent Korona nem pusztán egy tárgy, hanem az identitásőrzés és a nemzeti összetartozás örök jelképe. „A világ bármely pontján élő magyar számára a korona közös kultúránk, történelmünk és hitvallásunk kapcsa, amely összeköti múltunkat, jelenünket és jövendőnket” – tette hozzá.

Beszédében kitért a történelmi háttérre is: „A hagyomány Szent István koronázásához köti, még akkor is, ha a tudomány bebizonyította, hogy a korona, amely két részből áll, a XII. századból való. Mégis, ehhez a koronázáshoz köti a nemzeti emlékezet, ahhoz a tényhez, hogy Szent István felajánlotta a koronát Szűz Máriának, és a magyar népet a Szent Szűz oltalmába helyezte.”

Szavai szerint a Vitézi Rend is e szellemiséget követi: „A keresztény értékek képviseletét és terjesztését vállalta fel megalakulása pillanatától a Vitézi Rend. Azért küzdünk, hogy a múlt értékei és útmutatásai legyenek a jövő számára is iránymutatóak, különösen a fiatalok számára.”

Ambrus Ágnes történelmi példákat is említett a korona viszontagságairól: „a Szent Korona sokszor volt elrabolva, több uralkodó birtokában is megfordult, tizenegyszer vitték külföldre. De soha nem volt pogányok kezében, soha nem volt a tatároké vagy a szovjeteké. Mindig Nyugaton volt, jelezve, hogy Magyarország a nyugati keresztény világ része.”

Utolsó, 1945-ös menekítését is említette, amikor a magyar koronaőrség az ausztriai Mattsee-be vitte, majd az amerikai hadsereg őrizte meg, míg 1978-ban visszakerült a magyar nemzethez.

A történelmi vitézi rend képviselője arra is kitért, hogy ez a szobor immár a tizedik a sorban, amelyet a Magyar Királyi Koronaőrség Egyesületének törzskapitánya, vitéz Kerecsen László kezdeményezésére (ő a készítője is a hódmezővásárhelyi országzászlót díszítő korona másolatának, a világon bárhol élő magyarok közös kultúrája és összetartozása szimbólumának) állítottak fel különböző helyszíneken. Kézdivásárhelyen is ilyen emlékhely létesült, amely mostantól a székely és magyar identitás őrzésének szimbólumaként áll majd.

„Tartsuk szívünkben az összetartozás tényét és érzését, és hajtsunk fejet nemzetünk legnagyobb ünnepén, augusztus 20-án, valamint mindennapjainkban is a Szent Korona előtt” – zárta szavait dr. Ambrus Ágnes.

A szobrot Lázár Elemér, a Történelmi Vitézi Rend tiszteletbeli helyettes főkapitánya és Bartha Imre törzskapitány leplezte le.

Az eseményen verset szavalt Bartha Imre törzskapitány, közreműködtek Albu Erika és István Ildikó népdalénekesek, az esemény végén pedig Böjte Csaba szentelte meg a szobrot, amely elé aztán koszorúkat helyeztek el a jelenlévők. A szoboravatás a magyarság nemzeti imáinak az eléneklésével ért véget.