Először szerveztek fáklyás felvonulást Szatmárnémetiben a forradalom évfordulóján
Október 23-án sok száz fiatal részvételével szerveztek felvonulást az 1956-os budapesti események emlékére Szatmárnémetiben.
Először szervezett fáklyás felvonulást a Szatmárnémeti RMDSZ, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés és a Szent István Kör – de az biztos, hogy nem utoljára. Az 1956-os magyarországi forradalom kitörésének emléknapján, az események 70. évfordulóján szervezett rendezvényre ugyanis a vártnál is jóval többen mentek el, akik pedig részt vettek a felvonuláson, felemelő hangulatról, igazi közösségi érzésről beszélnek.

A megemlékezés a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban vette kezdetét, ahol az iskola dísztermében dr. Rácz János, a budapesti Veritas Történelemkutató Intézet munkatársa tartott előadást Hetven éve történt. Az 1956-os forradalom nemzetközi hatásai és következményei címmel. Az iskola diákjai ünnepi előadással emlékeztek a pesti srácokra.
Ezt követte maga a felvonulás: a Láncos-templom környékén százak várták, hogy véget érjen az épületben a megemlékezés, majd fáklyákkal a kézben, mint megannyi, a hősök emlékére gyújtott gyertyával indultak el a város új főterére, az Antikommunista Ellenállás Emlékművéhez. Ott pontban 19:56-kor vette kezdetét a megemlékezés a Himnusz eléneklésével, majd Fanea József római katolikus és Kiss József református lelkészek mondtak imát az elesettek emlékére. Kovács Nikolett, a Harag György Társulat színésze Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta.

Az emlékműnél Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere mondott ünnepi beszédet. Felidézte, a forradalom reménye nem állt meg Magyarország határainál, hanem eljutott Erdélybe és eljutott a Partiumba is. Eljutott azokhoz is, akik csak a szívükben mertek reménykedni, hogy vannak eszközeink az elnyomók ellen. Köszönetet mondott az ’56-osok bátorságáért, a kitartásáért, és azért, hogy a félelem éveiben sem engedték kihunyni a szabadság reményének fényét.
A polgármester kitért a 1956 partiumiak, szatmáriak számára szóló üzenetére is.

„A mi közösségünk számára a szabadság azt jelenti, hogy használhatjuk anyanyelvünket, megélhetjük nemzeti identitásunkat, működtethetjük magyar iskoláinkat és intézményeinket, ápolhatjuk kultúránkat és hagyományainkat, és érdemben beleszólhatunk a közös ügyeinkbe. Polgármesterként, e város közösségének szolgálatában, hiszem, hogy Szatmárnémeti jövőjének egyik legfontosabb alapja, hogy számíthatunk egymásra. Az, hogy 56-ról ugyanazt gondoljuk és érezzük, illetve tudatában vagyunk a közös feladatainknak. Az, hogy közösen tegyünk egy élhetőbb, igazságosabb és otthonosabb városért, ahol a fiatalok nem költöznek el kényszerűségből, hanem maradhatnak. És hiszem, hogy a magyar közösség jövője is ezen múlik: tudunk-e otthont teremteni a szülőföldünkön, tudunk-e kapaszkodót adni gyermekeinknek, és át tudjuk-e adni nekik azt a hitet, hogy a magyarság megélése nem csupán örökölt emlék, hanem vállalható, szabad és méltóságteljes jövő. (…) A szabadság legszebb emlékműve nem egy kőből emelt szobor, vagy egy fémből készült emlékmű, hanem az a közösség, amely képes méltóságban, békében és reménnyel élni, de ha kell, a szabadságért is harcolni!” – mondta.
A rendezvény az emlékmű megkoszorúzásával zárult.
CSAK SAJÁT


