Negyvenhárom év szolgálat után nyugdíjba vonult Szilágyzovány lelkésze, Kiss Miklós, aki 33 évig volt a helyi gyülekezet lelkipásztora. Életének több szolgálati állomása volt.

Kezdetben az Arad megyei Lippára helyezték ki, itt három és fél éven keresztül végezte az Isten által kijelölt munkát, majd hat és fél év után Szilágyborzásra került. A rendszerváltást követően, 1990-ben Szilágyzoványra hívták, azóta ott szolgált.

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten elmondta, nem volt több, mint egy kinyújtott kéz a gyülekezet felé, egy vezeték, amin keresztül Isten átküldi, átbocsátja az Igéjét, hogy eljusson a célponthoz, a szívekhez, lelkekhez.

Mindig igyekezett megfelelni a gyülekezetnek, az elvárásoknak, Istennek. Megköszönte a híveknek, hogy megtisztelték és eljöttek erre az alkalomra, hogy együtt adjanak hálát mindazért a jóért, áldásért, amit Isten rajtuk keresztül elvégzett. Mint mondta, 2023. június 25-e egy határ, egy fordulópont az életükben. Valami lezárult, valaminek eljött a vége. Isten kegyelméből nyugdíjba vonulhat, a hosszú és fáradtságos munka után eljött a pihenés, erőgyűjtés és felkészülés ideje.

Hálával fordult Isten felé, hogy megsegítette, megerősítette, erőt adott, kitartást, buzgóságot, hitet, hogy a megbízatást, küldetést el tudja végezni. Mint mondta, mindenek rendelt ideje van az ég alatt: a születésnek, a meghalásnak, a beszédnek, hallgatásnak. Megvolt az ideje a szolgálatnak, az igehirdetések sokaságának, s eljött ennek a vége is. Bár testben elhagyja a közösséget, lélekben sosem fognak elszakadni, hiszen a 33 esztendő hosszú idő, és sok minden történt ezalatt a közösség életében. Számára az igehirdetés, a lelki gondozás, családlátogatás, a kapcsolattartás, az emberek meghallgatása, a vigasztalás, bátorítás, támogatás volt a legfontosabb. Foglalkozott az ifjúsággal, gyermekekkel, külföldi kapcsolatokat ápolt, ahova elvitte a fiatalokat, sátoros kirándulásokat szervezett, kikapcsolódtak, épültek és növekedtek.

Az igehirdetés mellett sok munkát adott a gyülekezet külsejének a rendbetartása. A változó világban, a rendszerváltás után kezdte a településen a szolgálatot, amikor az ingatlanokat vissza kellett szerezni, felújítani, a templomtól a parókiáig. „Ha csak a parókiára tekintünk vissza, új arculata lett. A romos épületek eltűntek, felváltotta egy új” – hangzott el. Lényeges volt számára az iskola rendbetétele, az imaterem kialakítása, a kántorlakás, diakónia épületének a megépítése, működtetése, fenntartása. Sok pályázatot írtak, és leltárt készítve elmondhatja: 317 gyermeket keresztelt, megkonfirmált 303 ifjút, 178 esküvőt végzett és 598 temetésen vett részt.

„Mindennek van egy kezdete és van vége is, de a pásztor és nyáj viszonya mindenkor megmarad” – mondta. Arra kérte a híveket, hogy a jövőben figyeljenek az egységre. Ne hagyjanak helyet a széthúzásnak, bontásnak. Maradjanak meg közösségben, őrizzék meg a nyugalmat, egyetértésben, egységben legyenek, mert itt, Erdélyben, Szilágyzoványon, csak egységben, közösségben lehet megmaradni. Arra kérte a gyülekezetet, hogy a békesség hírnökei legyenek.

Seres Dénes, RMDSZ-es parlamenti képviselő régi barátként köszöntötte a lelkészt. Mint mondta, 33 év egy emberöltőnyi idő. Ezalatt az ember sokat dolgozik, tesz. Kiss Miklós elkötelezte magát Isten, a magyarság szolgálatában, nem kevés eredménnyel. A szilágyzoványiak egy melegszívű, határozott, következetes embert ismerhettek meg benne, aki épített, felismerte a tenni akarást, ezért eredményeket ért el. Bár voltak napos és borongós időszakok, a közösség átvészelte, együtt maradt a gyülekezet, szép időket éltek meg. Végezetül megköszönte az elvégzett munkát, és békés, csendes, egészségben gazdag nyugdíjas kort, lelki gyarapodást kívánt.

Márkus László RMDSZ-es polgármester, a zoványi gyülekezet tagja, presbiterként együtt kezdte a pályát a lelkésszel. Beszédében kiemelte, a lelkész emelt fővel, büszkén mehet el, nincs semmi, amit meg kellene bánjon, és sok jó barátot, embert hagy itt családjával. A polgármester megköszönte a fejlődést, és hangsúlyozta: Szilágyzovány lakossága visszavárja és mindig szeretettel fogadja őket.

A köszöntő beszédek után, a kórus és a helyi közösség is hálát adott a sok szolgálatért, szeretetért, törődésért. Nehéz volt a búcsú, de mint elhangzott, csak a lakcím változik, lélekben továbbra is együtt maradnak.