Post-mortem díszpolgári címet adományozott Nagyenyed önkormányzata Takács Csabának. A helyi tanács szeptember 17-i, csütörtöki ülésén fogadta el az erre vonatkozó határozatot.

A Communitas Alapítvány elnöke, az RMDSZ volt ügyvezető elnöke idén májusban, 71 évesen hunyt el, tragikus balesetben. A tragédia a Takács Csaba tulajdonában lévő Kolozs megyei szilkeréki Schilling-kastély birtokának udvarán történt, ahol a ház körüli munka során egy motoros fűnyíró traktor alá szorult.

A nagyenyedi RMDSZ-es tanácsosok felterjesztése alapján, a mai tanácsülésen tizenöt igennel és két tartózkodással (és volt két hiányzó is), megszavazták a javaslatot. A beadvány indoklásában a kezdeményezők részletesen bemutatták azokat az érveket, amelyek alátámasztották a díszpolgári cím odaítélését.

Takács Csaba Albert 1955. március 30-án született Nagyenyeden, ősi nemesi családban. Mind édesanyja, Takács Judit Margit (született Backamadarasi-Kis), mind édesapja, Takács Albert, Nagyenyeden születtek. Itt élték le életüket, és itt nevelték fel, illetve taníttatták négy gyermeküket. 

Takács Csaba az óvodai, iskolai és középiskolai éveit a Bethlen Gábor Kollégiumban töltötte, ahol megismerte leendő feleségét, Takács Ibolyát (született Becze), akivel Vajdahunyadon alapított családot, miközben elvégezte az üzemmérnöki szakot.

Az Enyeden töltött gyermekkori évei maradandó nyomot hagytak benne. Egész élete során szorosan kötődött a városhoz, iskolájához és a helyi közösséghez, büszkén és tisztességgel képviselve szülővárosát.

Takács Csaba már az 1989 decemberi forradalom első napjaitól kezdve aktívan részt vett a kommunista rezsim megdöntésében, 1990-től pedig életét egy demokratikus, nyugati, európai perspektívájú Románia megteremtésének szentelte. Tudta kezelni az átmenetet, és amikor a feszültségek még élénkek voltak, hozzájárult egy – bár tökéletlen, de működőképes – együttélési modell stabilizálásához, amely a tárgyaláson, és nem a szembenálláson alapult. Politikája lassan kiépülő bizalmat eredményezett. Nem a zaj, hanem a lassú építkezés vezetője volt. Egy feszült közegben következetesen a párbeszédet választotta a látványpolitizálás helyett. Megértette, hogy az interetnikus egyensúlyt nem retorikával, hanem intézményi türelemmel lehet elérni. A hidak építésének logikájával dolgozott, visszautasította a radikalizálódás kísértését még akkor is, amikor a kontextus kedvezett volna annak. Azokban az évtizedekben, amikor az identitási diskurzusok keményebbé váltak, ő hű maradt a kölcsönös tisztelet etikájához. Nyilvános tevékenységében a józan mérséklet vonalát képviselte. Soha nem tévesztette össze a határozottságot az agresszióval; védte a magyar közösség érdekeit, de anélkül, hogy megszakította volna a kapcsolatot a többséggel.  Visszahúzódó természete ellenére kiemelkedő személyiséggé vált mind a magyar, mind a román közösség körében, felismerve, hogy ezen hiteles képviselet nem a másik ellenében, hanem a másikkal való kapcsolatban valósul meg. 

1998-ban létrehozta a Communitas Alapítványt, amelynek célja az erdélyi és egész romániai magyar közösség kulturális, oktatási és szociális identitásának támogatása, megőrzése és fejlesztése. Elhunytáig az alapítvány elnöke maradt. 

A forradalom utáni évek során jelentősen hozzájárult a nagyenyedi magyar közösség fejlődéséhez, valamint a nemzeti és nemzetközi források helyi közigazgatás és közösség általi lehívásához. Nevéhez fűződik – más személyekkel együtt – a kommunizmus ideje alatt jogtalanul elkobzott javak visszaszolgáltatását szolgáló jogi keret megteremtése. Ezzel párhuzamosan hozzájárult a Bethlen Gábor Kollégium felújításához, és anyagilag támogatta a Nagyenyed környéki területekről származó diákok szállítását, valamint az ugyanazon kollégiumban tanító, nem helyi lakos pedagógusok szállásköltségeit. Támogatta a beiskolázási kampányokat, a délutáni (after-school) programokat és a gyermekek számára szervezett vakációs programokat. Továbbá segítette a szakmai körök és fórumok szervezését, az amatőr színjátszó- és zenei körök létrehozását és működését. Ugyancsak támogatta az ifjúsági, sport-, egyetemi és cserkészközösségek tevékenységeit és rendezvényeit, valamint a nemzeti identitás megőrzését szolgáló kulturális programokat és tevékenységeket. Kezdeményezte és megvalósította emléktáblák elhelyezését a nagyenyedi épületeken, amelyeket az egész helyi közösség kiemelkedő személyiségeinek szenteltek.  Szintén támogatta a Fehér Megyei Magyar Napok szervezését és programjait, amely esemény központi magja Nagyenyed. Hozzájárult a városi katolikus templom infrastruktúrájának fejlesztéséhez, finanszírozta a magyar felekezeteket kiszolgáló ingázó lelkészek szállítását, és támogatta azok vallási programjait, bibliaóráit.

Lényeges, hogy a fent említettek támogatása nem csupán az ötletek kidolgozását és azok gyakorlati megvalósításának elősegítését jelentette, hanem anyagi, jogi és adminisztratív segítséget is. 

„Takács Csaba a tisztességes politika viszonyítási pontja marad: egy olyan politikáé, amelyben a különbség nem fegyver, hanem erőforrás; amelyben a méltóság nem szlogen, hanem mindennapi gyakorlat; amelyben a párbeszéd nem gyengeség, hanem az erő egyetlen valódi formája” – áll az indoklásban.