Családtagjaik, barátaik, ismerőseik és számos újságíró fogadta kedden délben, Kézdivásárhely főterén az 1112 napnyi fogság után szabadult Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. A terrorváddal elítélt székely férfiak hangsúlyozták: ártatlanságuk tudatában felemelt fejjel mentek börtönbe és úgy is jöttek ki. Mindketten megköszönték a kézdivásárhelyi, háromszéki, székelyföldi, erdélyi és Kárpát-medencei magyaroknak, hogy mindvégig kiálltak mellettük és hangsúlyozták, erőt adott számukra a börtönben, hogy tudták, nemcsak a szűk családjukra számíthatnak.

Szőcs Zoltán felidézte: a bírósági eljárás során másfél évig bármit megtehettek volna, elmenekülhettek volna, de tisztességesen megvárták a végső ítéletet, mert hittek Istenben és az igazságban. „A magyar embernek vállalnia kell a sorsát, felemelt fejjel mentünk a börtönbe, és felemelt fejjel jöttünk ki onnan.

Kapcsolódó

Erőt adott a terrorizmus vádjával elítélt székelyeknek a börtönben is érzett szolidaritás

Erőt adott a börtönbüntetés idején a terrorizmus vádjával elítélt Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak, hogy mindvégig érezték közösségük szolidaritását.

Székelyföldi terrorvád terrorvád Szőcs Zoltán Beke István

Nem volt könnyű, de végigcsináltuk”– összegzett Szőcs Zoltán, aki rámutatott: nem volt példa arra, hogy valakit terrorizmussal vádoljanak, és egységesen álljon ki mellette szülővárosa, az erdélyi és a Kárpát-medencei magyarság. Hangsúlyozta: az erdélyi magyar sajtó mindig tisztességesen állt ügyük mellé, mindig az igazságot írták le, nem ferdítették el hazugságokkal és provokációkkal.

Két dolog hiányzott: a szabadság és minden, ami vele jár

Beke István úgy fogalmazott, a börtönben két dolog hiányzott: a szabadság és minden, ami vele jár. Rámutatott, ügyük csak Romániában zárult le, de a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordultak, hogy tisztázzák ártatlanságukat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága befogadta panaszukat, mivel a romániai bírósági eljárásban sérültek emberi jogaik azáltal, hogy az utolsó tárgyaláson az ügyészség kérésére a legfelsőbb bíróság megváltoztatta az ügy besorolását, és nem adott lehetőséget a védekezésre, hanem kihirdette az ötéves börtönbüntetésről szóló ítéletet, csomagolni kellett, és jött a rendőrség, idézte fel Beke István. Hozzátette: alapfokon hiába mentette fel őket az ítélőtábla, a titkosszolgálat „nem tudta lenyelni”, hogy az előzetesben letöltött időszak után hazatérhetnek, így elítélték őket terrorizmus vádjával.

Beke István leszögezte: a kirakatper során sem tudtak semmi konkrétumot rájuk bizonyítani, az ügyészség vádiratában az szerepelt: „azt képzelik, hogy ők azt gondolták”. Előre megírt forgatókönyv szerint zajlottak az események, amelynek egyik célja a Hatvanégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) lefejezése volt, véli Beke István.

„Amikor 2000-ben megalapítottuk a HVIM erdélyi, kézdivásárhelyi szervezetét, fiatalok voltunk és lázadók. Kimondtuk azt is, amit más nem mert, de vigyáztunk arra, hogy a kerítésen ne lépjünk át. A hatalom viszont áthúzott minket a kerítésen, mert példát akartak statuálni azoknak, akik ki merték tenni a székely, a magyar zászlót, akik részt vettek a közösségi megemlékezéseken, ünnepeken” – mondta Szőcs Zoltán.

A közösség szolidaritása nélkül nehezebb lett volna

Újságírói kérdésre válaszolva elmondták: a börtönben nem érték őket retorziók, de a terrorizmus vádja miatt veszélyes bűnözőként tartották nyilván őket, ezért nem is dolgozhattak, bár az elején motiváltak voltak, hogy munkanapokkal gyorsítsák a feltételes szabadlábra helyezésüket. Utólag kiderült, hogy helyzetükön ez sem változtatott volna. Rámutattak: a börtönőrök sem értették, hogy milyen terrorizmus az, amiért „csak” öt év börtönbüntetés jár. 

Szőcs Zoltán szerint számára az volt a mélypont, amikor megszületett a kisfia, de erőt adott, hogy a börtönben is láthatta néha a gyerekét. Beke István elmondta, hogy számára az ünnepek teltek a legnehezebben. Abban egyetértettek, hogy a családjuk és a közösség bátorítása nélkül sokkal nehezebbek lettek volna a börtönévek. Hangsúlyozták, hogy sokat segített Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő mert például tőle kértek segítséget amikor már nem bírták a cellájukban lévő poloskák csípéseit vagy amikor nem jutottak hozzá a nyomtatott sajtóhoz, illetve ő járt közbe akkor is amikor Szőcs Zoltánt „tévedésből” át akarták helyezni Bukarestbe.

Mindent megteszünk a családért és a nemzetért

Kulcsár-Terza József hangsúlyozta: attól félt, hogy a két férfi soha nem fog hazatérni, mert valami történik velük a börtönben. Leszögezte: hazatérésükkel nincs vége a harcnak, be kell bizonyítaniuk, hogy ártatlanul ültek börtönben. Európába, a világ elé kell vinni, hogy tudják meg, itt, Romániában hogyan bánnak velünk és milyen sorsunk van, mondta a parlamenti képviselő.

A két kézdivásárhelyi férfi elmondta: családjukkal szeretnének minél több időt tölteni, bár úgy érzik, lehetetlen bepótolni azokat az éveket, amelyeket gyerekeiktől távol töltöttek.

„Visszaállunk dolgozni és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: mindent megteszünk a családért és a nemzetért” – mondta Beke István. Hozzátette: tudatában vannak, hogy ügyük miatt bizalmi tőkével rendelkeznek, ám ezzel nem kívánnak élni, nem vállalnak közéleti szerepet, bár ezt négy évig nem is tehetnék meg. Beke István leszögezte: az az egyszerű székely ember akar maradni, aki volt. Szőcs Zoltán pedig összefogásra buzdított. „Mindenki a saját háza táján kell kezdje, összefogva a szomszédokkal. Közösséget kell építeni, mert annak van ereje, jövője”– mondta Szőcs.