Drámai történetekkel terhelt ukránok tucatjai kockáztatják az életüket, hogy a háború, a katonai szolgálat elől a Máramarosi-havasokon át Romániába meneküljenek. Idén a számuk megduplázódott, pedig ahogyan a Máramaros megyei Salvamont vezetője, Dan Benga mondta: a hegység földrajza „halálos”. Szinte naponta riasztják őket a „gyilkos” magaslatban mentésre váró férfiakhoz, és bár kevesen vannak, bírálat és előítélet nélkül mennek segíteni.

„Megyünk, hogy életet mentsünk” – fogalmazott egyszerűen Dan Benga, amikor a jelenségről kérdeztük, miután az elmúlt időszakban egymást érték a hegyekben rekedt ukránokról szóló hírek. A Máramaros megyei hegyimentő-szolgálat vezetője szerint ennek a háború az oka, de ezzel kapcsolatban úgy érzi, hogy ő nem ítélkezhet. „Mindenki kockáztatja az életét, teszi, amit belátása szerint jónak lát. Azért, hogy megvédje magát, megóvja a családját vagy hogy újra egyesítse a családját. Rendkívül drámai történetei vannak azoknak, akik átvágnak a hegyeken” – mutatott rá.

A romániai határrendőrség főparancsnoksága szerint ez év első nyolc hónapjában mintegy 9500 ukrán lépte át illegálisan a román határt. Hangsúlyozták: számuk jelentősen megnőtt, amióta változott a katonai besorozásra vonatkozó törvény. 

Sokan közülük a Máramarosi-havasokon át próbálnak átjutni a határon, márpedig az kegyetlen terep ezért szinte naponta kapnak segélykérő riasztást a hegyekben rekedt ukránok kinetésére. Benga kiemelte: a Salvamont az egyedüli szervezet az országban, amely hegyimentésben kompetens. „Megyünk utánuk, mert az a feladatunk, hogy megmentsük az embereket. Próbáljuk kevésbé figyelembe venni az érzelmi faktort, szigorúan a 112-e segélykérő alapján mérjük fel a helyzetet” – magyarázta. Hozzátette: az emberek kétségbeesettek, de igyekeznek mindenkit kimenteni. Aláhúzta, hogy az ukrajnai résszel ellentétben nálunk sokkal veszélyesebb a hegység. „Nálunk halálos. A határmenti több mint 100 km-es távon több helyen is gyilkos a terep. Kiváló erőnléti felkészültség és megfelelő felszerelés nélkül esélyed sincs átjutni” – mondta.

Márpedig a háború elől menekülő ukránoknak rendszerint nincs megfelelő felszerelésük. Benga szerint nem is tudják, hogy mi vár rájuk. „Azt hiszem, hogy az összes megmentett személy közül talán egy-kettőnek, ha volt hegyi felszerelésre, de az is inkább csak hegyi sétára lett volna alkalmas. A többség gumicsizmában, sportcipőben vág neki, mínusz 18 Celsius fokban is. Jönnek ahogy tudnak. Tragikus. De nem a mi dolgunk, hogy bírálkozzunk” – fogalmazott a hegyimentő.

És közeleg a tél, márpedig télen történik a legtöbb haláleset – mutatott rá. „Emberek, akik hipotermiás állapotba kerültek, és nem értünk időben el hozzájuk, mert nem sikerült bemérnünk őket” – mondta. Rengeteg tragikus történettel találkozott. „Elhunyt emberek. A legrosszabb, amikor odaérsz és látsz egy fiatal, 20 év körüli fiút. Egykorú a gyermekeddel. Olyankor mindig gombócot érzel a torkodban. Persze, kortól függetlenül mindegyik eset megrázó, de amikor fiatalokat látsz, az kicsit más” – osztotta meg Benga. Bevallotta, nem egyszerű lehozni őket, kényes helyzetek, de nem úgy nevelték őket, hogy pszichológusra lenne szükségük. „Én szeretném hinni, hogy mi itt a Salvamontnál férfiak vagyunk és megpróbálunk túllépni. Hogy mi van a lelkünkben, arról nem beszélünk. Mindnyájunknak van családja, gyermekei” – mondta, amikor a mentőakciók lelki terhéről faggattuk.

Dupla annyi mentés

Benga tájékoztatása szerint az idei évben megduplázódott 2023-hoz képest a Máramarosi-havasokon át Romániába menekülni próbáló ukránok száma.

Arra a kérdésükre, hogy számít-e további növekedésre nem akart találgatásba bocsátkozni. Közölte ugyanakkor, hogy a háború kezdetén nem tudták felmérni, hogy mennyien próbálnak majd elmenekülni Ukrajnából. A határrendőrségtől úgy tudja, hogy már több mint 20 ezren érkeztek a hegyeken vagy a Tiszán át illegálisan Romániába. „Én annyit mondhatok, hogy a számuk megduplázódott idén. Ez egy jel, hogy a dolgok nem javulnak, hanem rosszabbá válnak” – vélekedett.

Méltánytalan bánásmód

Megjegyezte viszont, hogy kiváló az együttműködésük a határrendőrséggel – akik illetékes hatóságként elkísérik őket –, a Különleges Távközlési Szolgálat, az STS pedig fantasztikus segítséget nyújt, nélkülük még mindig sok elrekedt személyt keresnének. „Nagyon jó a rendszer a katasztrófavédelmi hivatal koordinálása mellett. Mindenki tudja a feladatát” – húzta alá.

De a terep nagyon nehéz, az eljárásokon túl olyan emberekre is szükség van, akik képesek a mentőakciót végrehajtani. Elmondása alapján előfordult, hogy amint egy 7-9 órás mentőakció után lehozták az embereket a hegyről egyből érkezett az újabb riasztás. „És olyankor ki megy? Hát ki menjen? Ugyanazok az emberek. Honnan szerezzek másokat” – mondta.

Közölte: nagyon jól felkészült hegyimentőik vannak, és örömére a két megyei tanácselnök is megértette a szolgáltatás fontosságát. Adminisztratív szempontból ezért úgy érzi, hogy kapnak kellő támogatást a munkavégzéshez, kormányzati szinten viszont hanyagolva vannak. Nem is akárhogyan. Elmondása alapján egy kalap alá veszik őket az állami hivatalnokokkal, emiatt befagyasztották náluk is az állásokat és a veszélyességi pótlékot. „Ez nagy fájdalom. Gondoljon bele, ugyanannyit adok egy olyan hegyimentőnek, aki 16-18 órán át mentőakcióban vesz részt veszélyes terepen, mint amennyit egy irodában ülő hivatalnok kap. (…) És nem a hivatalnok bérével van a gond, hanem azzal, hogy az embereim nem kaphatnak annyit, amennyit megérdemelnek” – panaszolta. Hozzátette: sok kedvezményből kimaradnak, holott az ország talán egyedüli intézménye, amelynek szász százalékban pozitív a megítélése az elvégzett munka alapján. „Kevesen vagyunk, de kiválóan végezzük a feladatunkat” – húzta alá.

Sok munka, kevés ember

És, hogy mennyire kevesen vannak, arra példát is mondott. Nemrég egy olaszországi küldöttséget fogadtak, akik feleakkora területért felelnek, mint a Máramaros megyei Salvamont, viszont mégis több mint 100 hegyimentőjük van, miközben nekik 18 leszerződtetett hegyimentővel és 44 önkéntessel kell ellátniuk a feladatokat. Pedig legalább 100 emberre lenne nekik is szükségük, hogy ne merüljenek ki teljesen.  

A mentésekben mindnyájan részt vesznek. „Ne higgyék, hogy én a fotelben ülők” – mutatott rá arra, hogy a vezetői tisztség ellenére is aktív szolgálatot teljesít. Szerinte a kormány segíthetne, de mindezidáig eredménytelenül ostromolták különféle beadványokkal. „Sajnos a törvényhozók számára nem vagyunk fontosak. Remélem, hogy ez a jövőben megváltozik” – próbált bizakodó lenni. És nem csak az ukrajnai háború miatt lenne szükség rá, telente a sípályákon is százával vannak balesek, ahol menteniük kell.

„A kollegáim dolgoznak, nem számít, ha éjszaka 1 órakor kell otthonról elmenniük és másnap délig vagy akár harmadnapig nem is érnek haza a családjukhoz. Nekünk az számít, hogy elvégezzük a feladatunk. És amikor van egy ilyen odaadó szervezeted, arra többet kellene áldozz és segítsél neki” – vélekedett.

(Nyitókép: Hegyimentők Facebook oldala)