A marosvásárhelyi fekete március megszervezői olyan éket akartak ütni a románok és magyarok közé, amely ellehetetleníti a transzszilvanizmus vagy az összefogás létrejöttét – ezt Smaranda Enache emberjogi aktivista, a Pro Europa Liga társelnöke mondta az Erdélyi Magyar Televízió 24plusz című műsorának legutóbbi adásában. 

Smaranda Enache úgy vélte, egyúttal az is volt a cél, hogy „legyen mindig egy belső ellenség, akit elő lehet venni, ahányszor a politika nem bizonyít, vagy egyszerűen gyáva és nincs semmi felmutatnivalója”.

A Pro Europa Liga társelnöke felidézte, hogy 33 éve, a marosvásárhelyi események kitörésekor Budapesten vett részt egy magyar–román értelmiségi kollokviumon, amelynek éppen a megegyezés lett volna a célja. „Tragikus és traumatikus volt az, hogy ott voltunk román és magyar értelmiségiek, akiknek pont az lett volna a célja, hogy valahogy összefogjanak, és leépítsék a Ceaușescutól maradt nacionalizmust, és közben Marosvásárhely főterén verik a magyarokat. Nagyon rossz érzés, nagy szégyen volt. Láttam a román kollegáimat Bukarestből, Liiceanuékat, Sorin Antohit, Gabriela Adameșteanut, mindenki félre nézett, és próbálta mondani, hogy nem, nem mi építettük ezt az összecsapást. Mi ellene vagyunk!” – emlékezett vissza az emberjogi aktivista.

Az Erdély TV műsorában Smaranda Enache kifejtette, hogy a fekete márciusi események ellenére az értelmiségiek között folytatódott a párbeszéd: „2010-ig, 2012-ig ez nagyon jól működött, azután, különböző, más helyzetek jöttek létre, és jelen pillanatban a román–magyar dialógus, az értelmiségiek szintjén elég alacsony szinten van” – vélekedett.

Novák Csaba Zoltán történész, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint is mély nyomokat hagyott a fekete március Marosvásárhelyen, hosszú időszakra aláásta a román–magyar viszonyrendszert. A korábban RMDSZ-es önkormányzati képviselőként és szenátorként is tevékenykedő Novák úgy látja: a gazdasági élet szereplői és egyes művészeti irányzatokat művelők között újraépültek a szálak, „ugyanakkor politikai téren egy nagyfokú, kölcsönös bizalmatlanság, és együttműködésre képtelenség jellemzi már harminchárom éve Marosvásárhelyt, és ez nem szűnt meg”.

A történész úgy véli, „túl kellene lépni a sérelmi politizáláson”, hiszen, ha ez magyar oldalról nem történik meg, „akkor nem fogunk túllépni”. Ehhez pedig közös szakértői bizottságra lenne szükség, és arra, hogy nyíltan felvázolják „kinek-kinek a tévedéseit”. Jelenleg azonban erre nem lát igényt egyik oldalon sem, mert a magyarokhoz hasonlóan azon román csoportok is, „amelyek érintettek, és felelősei voltak ennek a szörnyűségnek, szintén egy sérelmi politizálást folytattak”. Novák úgy vélte, ennek a generációnak az eltűnésével, egy „demokratikusabb” román közösség lépett színre, amely azonban „tabuként kezeli" a marosvásárhelyi fekete márciust, „nem is nagyon beszél erről”.

Az Erdély TV ma 21 órától kezdődő műsorában, a Metszetben Smaranda Enache és Novák Csaba Zoltán mellett Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke is beszél arról, milyen érdekek és mozgatórugók álltak a márciusi események mögött. Mit fontos megérteniük az akkori történésekből a fiataloknak? Miként látszanak az események 33 év távlatából? Mi változott azóta? Miként kell élnie a fekete márciusnak a köztudatban?