Így uralkodnak népük fölött a 21. századi autokrata vezetők
Míg a huszadik századi diktatúrák a félelemre építettek, saját népük terrorizálásával, meggyilkolásával és bebörtönzésével tartották meg hatalmukat, ez a 21. századra megváltozott az "információs autokráciákban".
Szergej Gurijev, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza és Daniel Treisman, a University of California professzora közös tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy Venezuela Hugo Chávezétől Oroszország Putyinjáig ma már másképp működnek az illiberális vezetők. Sokuk például választásokkal került hatalomba, és megtartotta a demokratikus látszatot, miközben aláaknázták a politikai intézményeket. Az aktivistákat nem bebörtönzik, hanem zaklatják és megalázzák, kitalált bűnökkel vádolják, és elősegítik a kivándorlásukat. Amikor pedig gyilkolnak, akkor eltitkolják saját felelősségüket – olvasható a tanulmányban.
A szerzőpáros felteszi a kérdést: hogyan tudják megtartani hatalmukat ezek a vezetők? Véleményük szerint az információ manipulációja a válasz. Ahelyett, hogy a huszadik századi diktátorokhoz hasonlóan terrorizálnák és indoktrinálnák a lakosságot, azt hitetik el velük, hogy a vezetőik kompetensek és jóindulatúak.
A demokrácia utánzásával pedig fenn tudják tartani a hitelüket saját hazájukban és a külföldi porondon is - éppen ezért kerülik, amikor lehet, az erőszakot. Ezt számokkal is alátámasztják: míg például a nyolcvanas években tetőzött a nem-demokráciákban a politikai okú gyilkosságok száma, addigra a kétezres években jelentősen csökkentek az ilyen esetek. A politikai foglyok és fogvatartottak száma szintén visszaesett.
A szerzők által információs autokráciának nevezett rendszerek lényege, hogy arra törekszenek: az elit ne tudja meggyőzni a társadalmat arról, hogy változásra volna szükség. A tekintélyuralom kialakításához két fő tényezőre van szükség: az egyik az, hogy mekkora méretű az az elit, amelyik iskolázott és hozzáfér egy független tájékoztatáshoz, a másik pedig, hogy mennyire befolyásolható a lakosság a politikai üzenetekkel.
Így aztán arra a következtetésre jutnak, hogy a leginkább fejlett országokban a tájékozott elit túlságosan erős, így nem megvalósítható a hatékony manipuláció, a demokráciának tehát jó esélyei vannak. A nagyon fejletlen országokban a nyílt diktatúra jelenti az olcsóbb megoldást, tehát az fog kialakulni. A két típus közötti országokban más a helyzet: ezek esetében működőképes verziót jelent a demokrácia és az információs autokrácia is.
A szerzők vezetők beszédeit elemezve kimutatják azt is: előszeretettel emlegetik a gazdasági teljesítményeket és a közszolgáltatásokat, így jobban hasonlít a retorikájuk egy demokratikus vezető beszédéhez, mintha fenyegetőznének, mint ahogyan az elődeik tették. Eközben odafigyelnek arra, hogy megszervezzék a választásokat, de ahol tehetik, meghamisítják az eredményeket. A tanulmány szerint ugyanakkor a hivatalos állami ideológiák aránya is csökkent a nem demokratikus országokban.
Címlapi illusztrációnk forrása: The Sun