A kínai gyárak munkásainak embertelen körülményeiről készít jelentéseket az amerikai China Labor Watch. A civil szervezet első kézből kapja meg az információit, amelyeket aztán a sajtónak és az érintett nagyvállalatoknak is elküld annak reményében, hogy odafigyelnek a visszaélésekre. A szervezet működéséről, az általános problémákról Elaine Lu-val, a China Labor Watch munkatársával beszélgettünk.

Melyek a leggyakoribb visszaélések, nehézségek, amelyek a kínai munkásokat sújtják?

A munkával kapcsolatos legnagyobb problémák egyike a hosszú munkaidő, hiszen általában napi 12 órát dolgoznak az alkalmazottak, időnként pedig még túlórára is kötelezik őket, amit ha megszegnének, hátrányai volnának. Az alacsony bérek is jellemzőek, általában a helyi minimálbért vagy annál egy picivel többet kapják meg, így sokuk hajlandó is túlórázni csak azért, hogy fenntarthassa magát.

Komoly problémát jelent a társadalombiztosítás hiánya: sok gyár nem fizeti ki a járulékot, holott a törvény kötelezi őket erre. Sok alkalmazott mérgező anyagokkal dolgozik, a gyár pedig nem ad megfelelő felszereléseket ahhoz, hogy biztonságosan végezhessék el a munkájukat. Így aztán gyakran betegednek meg a munkahelyi körülmények miatt. A gyáraknak egészségügyi vizsgálatot kellene végezniük alkalmazás előtt és után, de ezt is elmulasztják, különösen miután valaki távozott a munkahelyéről.

A szálláshelyeket is említhetem: általában nyolc vagy több munkás van elszállásolva egy hálóban, rettenetes körülmények között, hiszen nincs takarítás, poloskák jelennek meg. Ráadásul a munkások gyakran különböző időpontokban járnak be dolgozni, ezért gyakran megzavarják egymást. Nincs elég mellékhelyiség, amin osztozniuk kell, emellett sok esetben nincs meleg víz, másik emeletre járnak zuhanyozni. Az élelmezésüket gyakran zsebből fizetik, ami pedig a büfében található, nem kifejezetten tápláló, nem szólva ismét a higiéniáról. A gyárak időnként nem engedik el betegszabadságra az embereket, különösen akkor, amikor sok a rendelés, közeledik a határidő.

Mit tudni a gyerekmunkáról? Nemrég lehetett olvasni arról, hogy diákok dolgoztak gyárakban, és bár azt állította a vezetés, hogy ez önkéntes munka, volt olyan tanuló, aki elmondta, hogy kötelezték őket erre.

Úgy emlékszem, hogy pár éve történt hasonló eset Samsung gyárban. Akkor rögtön jeleztük a problémát a Samsungnak, és ők rögtön megtették a szükséges lépéseket. Abban az esetben, amelyikre utal, szakiskolák kérték a diákokat... valójában kötelezték őket szakmai gyakorlatra egy Apple-gyárban. Ezek a gyerekek éjjeli váltásban is dolgoztak ráadásul. Az esetet szintén jeleztük az Apple-nek, és tettek ellene.

Azt hiszem, fontos kérdés, hogy az ilyen esetek mennyiben múlnak a kínai kormányon, hatóságokon és mennyire azokon a vállalatokon, amelyeknek a helyi gyárak dolgoznak?

Számos munkajogi törvény létezik a munkaszerződésekre vonatkozótól a biztonságos munkavégzést előíró jogszabályig,  amelyeket a gyáraknak be kellene tartaniuk. A gond az, hogy a vállalatok nem tartják be ezeket teljesen. A megbízó cégeknek pedig tudniuk kellene, hogy milyen munkakörülmények uralkodnak a kínai gyárakban. Az olyan nagyvállalatok, mint a Samsung és az Apple, ilyen bevételek mellett képesek lennének arra, hogy tisztában legyenek a helyzettel és változtassanak rajta, de vélhetően nem foglalkoznak az ellenőrzéssel. Minden ilyen vállalatnak online elérhető standardjai vannak, a kérdés tehát marad, hogy valóban miért nem érvényesek ezek. A hatalmukban áll változtatni, mert ők a megrendelők.

Ha ez nem titok: honnan szerzik az információikat mint amerikai NGO?

Embereket küldünk a gyárakba, akik egy ideig ott dolgozva feltárják a létező állapotokat. Ott dolgoznak néhány hétig, aztán elküldik a jelentésüket a New York-i irodánkba, amit aztán lefordítva a sajtónak elküldünk.

Együttműködnek a kínai kormánnyal is?

Nem. Mi a különböző cégekkel vesszük fel a kapcsolatot a sajtón kívül, elküldjük nekik is a jelentéseket az adott gyárakról, abban a reményben, hogy megteszik a szükséges lépéseket.

Hogyan látja, az elmúlt tíz évben javult vagy romlott a helyzet?

Azt mondanám, hogy történt javulás, de korlátozottan. A korábban felvázolt problémák – alacsony bérek, hosszú munkaidő, a társadalombiztosítás hiánya – továbbra is léteznek.

Mit tehetünk mi, fogyasztók a világ másik pontjáról?

Azt nem mondanám persze, hogy bojkottáljuk a vállalatokat, inkább arra van szükség, hogy felhívjuk a figyelmet a visszaélésekre. A média jó eszköz erre, mert nyomást helyez a nagyvállalatokra. Előfordult például, hogy amikor a Financial Times felhívta a figyelmet a már említett diákmunkára, akkor a Foxconn rögtön lépett is. Így aztán azt gondolom, hogy a média szerepe fontos, mert a fogyasztók figyelmét felhívja a problémára és a cégek emiatt odafigyelnek a jó hírnevükre.