Fél kilométerről lerí róla, hogy tőről metszett székely, amit még a több évtizedes budapesti lét sem tudott lemosni róla. Tekintélyes sörhas, magyaros bajusz, közvetlen, öblös hang, mielőtt leül a meditációs párnára, a mobiltelefon mellett egy bicskát is kirak a zsebéből. Ez utóbbit az erdélyi tanítványoktól kapta, magyarázza a maga joviális stílusában. A megjelenése nem vág éppen egybe a buddhista tanítók kissé aszkétaszerű sztereotip képével, pedig Urgyen Vaszi Sándor lassan már 25 éve meditál, két évtizede pedig már nem csak gyakorolja, hanem tanítja is a buddhizmust.   

Amikor először találkoztunk, még Vaszi Sándor voltál. Hogyan lett belőled Urgyen?

A kilencvenes évek elején a magyarországi Tar községben részt vettem egy meditációs elvonuláson, s az azt vezető Ngawang láma elhatározta, hogy a tibeti nevünkön szólítjuk egymást (amikor valaki menedéket vesz, vagyis formálisan buddhistává válik, kap egy buddhista nevet – szerk. megj.). Volt aki Dzsigme lett, más Trinle, én meg Urgyen. Másfél évig voltam az elvonuláson, s utána még egy évet töltöttem a tari meditációs központban, árusítottam az ottani boltban, mindenki így szólított, még a számlákat is ezen a néven írtam alá. Rámragadt. Utána sokan már nem is ismerték a normális nevemet. A könyveimet is ezen a néven írom, tehát írói álnévnek is lehet tekinteni. Lőrincz László Leslie Lawrence lett, én meg Urgyen.

Hogy kerültél kapcsolatba a buddhizmussal?

1990 körül Székelyudvarhelyen egy barátommal vezettünk egy dzsessz-klubot. Egy napon, mikor megérkeztem, a jegyszedő azzal fogadott, hogy van itt valaki, akinél egy rózsafüzérszerűség van és valami furcsa szavakat motyog. Mint kiderült, a furcsa szerzet egy váradi buddhista, akinél volt egy malának nevezett, a buddhisták által használt olvasó, meg egy meditációs szertartáskönyv, amit az aznapi bevételből ott helyben meg is vettem. Érdekelt már korábban is a Kelet, jógáztam és karatéztam, de a buddhizmussal addig nem volt kapcsolatom. Aztán elmentem Nagyváradra, egy buddhista előadásra, később pedig, mikor már Budapesten éltem, eljártam egyik ottani buddhista közösségbe. Onnan kerültem el aztán a tari buddhista központba, ahol az elvonulást végeztem.

Mi volt az, ami megfogott a buddhizmusban, ami miatt buddhista lettél?

Mikortól elkezdtem hordani a zsebemben azt a kis malát, amit Udvarhelyen vettem, azt tapasztaltam, hogy jobban érzem magam a bőrömben. Persze, semmi extra nem volt, nem tudtam átmenni a falon, a barátaim meg röhögtek rajtam miatta. Jobban éreztem magam, ennyi volt.

Hogy lettél buddhista tanító?

Megismerkedtem Tarab Rinpocséval, egy nagy tibeti meditációs mesterrel, aki együtt tanult a Dalai Lámával. Ő kialakított egy saját rendszert, amit Egység a kettősségbennek nevezett el, s nem vallásként tekintett a buddhizmusra, hanem mint az elme tudományára. Főleg pszichológusokat és pszichiátereket tanított. 1996-ban meghívtuk őt Magyarországra. Én lettem a Nemzetközi Tarab Intézet magyar részlegének a vezetője, s Tarab Rinpocse azt mondta, taníthatok, ha elvégzek a vezetése alatt egy három éves képzést Stockholmban. Három éven át aztán három-négyhavonta kiutaztam Stockholmba, egy-egy hetes intenzív képzésre. Miután hazajöttem, gyakoroltam azt, amit tanított nekünk. 1996-ban kezdtem el tanítani, ez a három éves képzés pedig hitelesítette, hogy tehetem ezt.

Hogy néz ki egy napod?

Szeptember óta lakom a budapesti Samadhi Buddhista Dzogcsen Központban, melyben egy meditációs terem és egy keleti ajándéktárgyakat forgalmazó bolt van. Reggel felkelek, kicsit jógázom, meggyújtok egy füstölőt, aztán meditálok, napközben a boltban vagyok, délután pedig közös meditációkat vezetek. Napi szinten körülbelül 4 órát töltök meditációval, ennek fele az egyéni gyakorlás.

Buddhista tematikájú könyvek szerzőjeként is igen aktív vagy, a bookline.hu online könyvesbolt három olyan kötetet ajánl, melynek a társzerzője vagy.

Dharma-füzetek címen szerkesztettem és fordítottam, kezdetben a volt feleségemmel, Jakab Katival közösen, aztán egyedül, egy 16 kiadványból álló sorozatot. Utána Dákini-füzetek címen egy másik sorozatot indítottam, amiből 8 jelent meg. Ezek is főleg fordítások voltak. Napjainkban csak akkor fordítok, ha nagyon jó anyagot találok, amit szeretném, ha megismernének az emberek, de inkább magam írok, azt, amit szeretnék. 

Mit jelent számodra buddhistának lenni?

A lényegi természetünkkel, a Buddha-természettel való azonosulást jelenti. A lényegi természetünk a tudat határtalan tere, amit megtölt az együttérzés folyamatos játéka. Erre, a buddhista elméletre alapozva gyakorlunk, meditálunk, hogy megtapasztaljuk ezt és bevigyük a mindennapi életbe.

Erdélyben vannak-e tanítványaid?

Két csoport van, melyeket rendszeresen felkeresek, Kézdiszentléleken és Marosvásárhelyen. Szentlélekre járok gyakrabban, kb. háromhavonta. Ott idén nyáron tartok majd egy háromnapos intenzív meditációs kurzust.

Két és fél évtized elmúlt azóta, hogy Urgyen lettél. Napjainkban Vaszi Sándornak vagy inkább Urgyennek érzed magad?

Itt Budapesten a Sándort nagyon kevesen használják, a Vaszit pedig senki sem, így tehát én teljesen Urgyennek érzem magam.