Botrányokkal tűzdelt tevékenysége volt a 2012-ben megválasztott, mandátumához közeledő parlamentnek.

Bővelkedett a botrányokban a hamarosan véget érő törvényhozási ciklust. Az elmúlt négy évben a honatyák gyakran érezték úgy, rájuk nem vonatkoznak az általuk megfogalmazott és elfogadott jogszabályok.

A „fekete kedd”

Ebben a ciklusban volt a sajtóban „fekete keddként” emlegetett nap, amikor jogi szakbizottság ülésén több jogszabályt megváltoztattak, futószalagon szavazták meg a korrupciós cselekedetek jelentős részét – például a csúszópénzek elfogadását, a zsarolást, a hivatali visszaélést amnesztiában részesítő, a törvényhozás képviselőit a köztisztségviselők sorából kiemelő (és ezáltal az érdekkonfliktusok alól felmentő) – „elnéző” törvényeket.

Igaz, nem minden tervük sikerült: így például a Büntető Törvénykönyv módosításait az alkotmánybíróság visszautasította. A honatyák azonban nem hagyták magukat. Csupán az elmúlt évben a jogi bizottsághoz a korrupciót elkövető személyeknek kedvező 23 módosító javaslatot terjesztettek be a Büntető Törvénykönyv kapcsán, ezek vitáját azonban megakadályozta a képviselőház elnöke, Valeriu Zgonea, aki időközben egyszer csak érzékennyé vált a nyugati nagykövetségek korrupciót bíráló jelzéseire.

A honatyák támadásainak egy része az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség ellen irányult, az érintett politikusok tisztára mosása céljából. E próbálkozások viszont hol a közvélemény, hol az alkotmánybíróság ellenkezésébe ütköztek, így a honatyák, politikusok számára nem marad más út, mint az, hogy ki-ki valamilyen – többnyire törvénybe ütköző – módszerrel megmeneküljön a vádak alól.

A honatyák azonban részben sikerrel vették fel a harcot az igazságszolgáltatással. A 2012-2016-os törvényhozási ciklusban húsz esetben akadályozták meg a bűnvádi eljárás beindítását, az őrizetbe vételt – többnyire befolyásos politikusok esetében. Igaz, a négy év során 30 esetben megszavazták a parlamenti mentelmi jog megvonását.

A legkirívóbb eset Dan Șova szociáldemokrata politikusé volt, akit a szenátus az alkotmányos előírások megsértésével mentett meg az igazságszolgáltatástól. De nagy botrányt váltott ki a Gabriel Oprea megmentésére tett kísérlet is, a tábornoki „csillagvadásznak” végül is az utca nyomására le kellett mondania.

88 honatyának távoznia kellett

A honatyák minden „mentési kísérlete” ellenére végül mégis 88 törvényhozási tagnak kellett idő előtt bejeznie mandátumát, közülük többet – Miron Mtreát, Relu Fenechiut, George Becalit, Gheorghe Nețoiut, Monica Iacob Ridzit, Sorin Roșca Stănescut, Darius Vâlcovot – végleges bírósági döntéssel elítéltek.

A román törvényhozás eléggé viharos életében most esett meg első ízben, hogy a szenátus élén perbe fogott politikus, Călin Popescu Tăriceanu állt. De premierszámba megy az is, hogy Petre Romannak sikerült visszaszereznie parlamenti mandátumát, miután összeférhetetlensége miatt korábban elveszítette azt.

Ebben a parlamenti ciklusban rekordot döntött a román politikusok szinte megrögzötté vált rossz szokása is, a pártvándorlás. A 2012-ben megválasztott 588 honatya közül 150 legalább egyszer pártot változtatott. Közülük néhányan – Laurențiu Chirvăsuța, Tudor Ciuhodaru, Ion Șcheau – egyenesen négyszer cseréltek pártot.

A honatyák egyik legnagyobb húzása annak a törvénynek a megszavazása volt, amelynek értelmében, mandátumuk számának megfelelően, 1600 és 4000 lej közötti külön nyugdíjban részesülhetnek.

9 milliárd lejbe kerülnek a populista jogszabályok

A honatyák előjogait megirigyelve, hasonló jogállást követeltek maguknak a helyi választottak és a kiskirályok is. Mivel a választások eredményei nagyrészt rajtuk múlnak, a törvényhozás két háza fogékonynak mutatkozott kéréseik iránt, így megszavazták nekik is a speciális nyugdíjakat, ráadásul olyan jogszabályt is elfogadtak, amelynek értelmében felfüggesztett börtönbüntetés esetén nem veszítik el mandátumukat, azt csak letöltendő szabadságvesztéskor vonják meg tőlük. Mindkét törvénytervezetet elutasította azonban az alkotmánybíróság. A helyi választottak annyit azonban elértek, hogy tagjai lehetnek gazdasági társaságok vezető tanácsainak.

A választások közeledtével a honatyák – elsősorban a szociáldemokrata politikusok – végre a választókkal is törődni kezdtek, és több populista törvényt is megszavaztak, anélkül azonban, hogy gondoskodtak volna a „választási alamizsnák” finanszírozásáról. E törvények mintegy 9 milliárd lejjel terhelnék meg a költségvetést. Az egészségügyi és oktatási dolgozók béremelése például csaknem 5 milliárd lejes többletkiadásba kerülne, a nyugdíjak adómentesítése 2,2 milliárd, a 102 adó eltörlése pedig 1,6 milliárd lejtől fosztaná meg a költségvetést.

A jelenlegi parlament a szociáldemokraták érdekében módosította a választási törvényt, amelynek értelmében a megyei tanácsok elnökeit nem a szavazók, hanem a megyei tanácsosok választják meg. Az intézkedésnek köszönhetően jelentősen megerősödtek a pártok megyei szervezeteinek elnökei, a szociáldemokraták pedig megszavazták az egyfordulós polgármester-választásokat.

Restancia: 1164 törvénytervezet

A szociáldemokratákkal szemben hagyományosan ellenséges diaszpóra mindössze hat helyet kapott a parlamentben, nagyjából annyit, mint egy közepes megye, az egymással vetélkedő két párt, a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok pedig ezúttal közösen szavazták meg a választási kiadásokat az állami költségvetésből fedező tervezetet.

A honatyák körében divatossá lett a politikai megfontolásokkal vagy pedig lustasággal magyarázható hiányzás. Így a választások nyomán megválasztandó új parlament 1164 törvénytervezetet „örökölt” a leköszönő törvényhozástól. A képviselőknek 807, a szenátoroknak pedig 357 jogszabályzatot kell megvitatniuk elődeik helyett.

Nem született döntés például arról, hogy miként határozza meg a család fogalmát a módosított alkotmány, de az új parlamentre maradt a döntés a nyugdíjpont értékének januári és júliusi 1072 illetve több mint 1200 lejre való emeléséről, a volt téesztagok nyugdíjának 500 lejre történő növeléséről is, de az új honatyáknak kell majd dönteniük a gazdasági egységek vezető tanácsaiban részt vevő helyi választottak összeférhetetlenségéről, valamint a Büntető Törvénykönyvről is, amelynek esetében több mint 50 kifogást emelt az alkotmánybíróság.