„Vasárnap arról szavazunk, hogy a választások után átnéznek, átlépnek rajtunk, vagy pedig a jövőnket alakítjuk, ott vagyunk a döntéseknél, és a kezünkben tudjuk tartani a sorsunk alakítását” – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban Kelemen Hunor. A szövetségi elnököt a kampányfinisben a december 11-i parlamenti választások tétjéről kérdeztük.

Soha nem mutatkozott ekkora szolidaritás az erdélyi magyarokkal és az RMDSZ-szel az anyaországi és a MÁÉRT-ben részt vevő magyar politikai vezetők részéről a romániai parlamenti választások előtt, mint a mostani kampányban. Ezt mivel magyarázza? Ahogy mondani szokás, „helyzet van?”

Ezt sok mindennel lehet magyarázni, nem lehet csak egy tényezőre kihegyezni, és nem érdemes a 2012-es választások előtti helyzethez hasonlítani, a 2008-as helyzethez pedig semmiképp nem. Az biztos, hogy 2012-től errefele a Fidesszel is és a KDNP-vel is a viszonyunkat rendeztük. Nagyon egyértelmű volt, hogy amit mi mondtunk, az egy partnerségről szól, és ilyen körülmények között természetes, hogy 2016-ban, amikor egy magyar lista van a romániai választásokon, az RMDSZ az MPP-vel együtt indul, akkor támogatják ezt, és nem a megosztás van jelen Magyarország részéről. Tudjuk, mi volt 2012-ben, nem akarom most a múltat értelmezni vagy újraértelmezni. Az a természetes állapot, amikor azt támogatják, ami az erdélyi magyarok számára politikai képviseletet jelent. Másrészt pedig azt mindenki látja, hogy az elmúlt 2-3-4 esztendőben Romániában a dolgok milyen irányba indultak el, milyen fordulatot vett a kisebbségekkel szembeni kormányzati és állami politika, hány meg hány jogsértés volt. Azt is mindenki egyértelműen látja, hogy a 2016-os választás Romániában nem hasonlítható sok más előző választáshoz, mert legalább két értelemben fordulópontot jelenthet. Például abban, hogy a jogállamiságnak az alapjai tovább gyengülnek, vagy nem, a politikai döntések visszakerülnek a politikába, vagy sem. A kisebbség szempontjából sokkal gyorsabban érezteti a hatását a jogállamiság sérülése.  Másrészt a következő esztendőben a centenárium perspektívája sok mindenben kiélezheti a helyzetet. Elég, ha csak a tervezett oktatási és közigazgatási reformokra gondolok, amelyek akár évtizedekre meghatározhatják, hogy merre megy egy ország, és egy országon belül mi történik egy közösséggel, a mi esetünkben a magyarokkal. Tehát fordulópont előtt állunk, mert senkinek sincs kétsége az felől, hogy Románia 2017-2018-ban néhány területen maga mögött akar tudni egy jelentős változást. A harmadik tényező demográfiai: kevesebben vagyunk, mint ahányan voltunk ezelőtt húsz-huszonöt évvel, és azt nem lehet üzenni, hogy ez az 1,3 milliós közösség széttöredezett, szétesett, és nem tudja, hogy mit akar. Ezeket mind együtt kell látni vagy legalábbis meg kell próbálni együtt látni ahhoz, hogy tudjuk értelmezni azt, ami történt. Egyébként 2014-ben az európai parlamenti választások előtt Szatmárnémetiben találkoztunk Orbán Viktorral, és a mostanihoz hasonló üzenetet fogalmaztunk meg. Talán ez akkor nem tűnt fel annyira, vagy kevesebben emlékeznek rá.

Mit hozhat az erdélyi magyar közösségnek az imént emlegetett oktatási és közigazgatási reform?

Klaus Johannis államfő az év elején bejelentette, hogy elindított az oktatási reformról egy fajta együtt gondolkodást, műhelymunkát. Év közben sokat beszéltünk erről a pedagógusszövetséggel, szakemberekkel, szakpolitikusokkal. Várhatóan 2017 első felében közvitára bocsátják a reform alapelveit, 2017 végétől pedig a törvényhozásba kerül azért, hogy a 2018-2019-es tanévben már új oktatási törvény legyen. Semmi nem garantálja, hogy a kisebbségi oktatással, az anyanyelvi oktatással kapcsolatos eddigi eredményeinket automatikusan átmentik az új rendszerbe. Azért merem ilyen bátran mondani, hogy ez az egyik legnagyobb kihívást jelenti majd az erdélyi magyar társadalomnak, mivel maga az államelnök jelentette be, és ez be fog következni.

A közigazgatás reformjára már voltak próbálkozások 2014-ben, akkor mi megakadályoztunk egy rossz közigazgatási átszervezést, amit Traian Băsescu akart. Ezt azóta folyamatosan napirenden tartják. A technokrata kormány beküldött a parlamentbe egy közigazgatási reformról szóló stratégiát, amelyet még nem fogadtak el, de ez a stratégia egészen pontosan jelzi azt az utat, ahová ez a közigazgatási reform elvezetne. Ezzel nekünk óriási gondjaink vannak, ezért mondtuk, hogy nem támogatjuk, jó, hogy a parlament nem szavazta meg. A következő parlamentnek ezen a stratégián változtatni kell, mert ha ebben a formában elfogadja, akkor a gyakorlatba ültetése során újabb törvények, újabb kormányhatározatok, miniszteri rendeletek születnek. Ez a stratégia gyakorlatilag azt a típusú új közigazgatási rendszert vetíti előre, amelytől mi a leginkább féltünk és félünk. Székelyföldön radikális változásokat jelentene: egy új nagy megye vagy nagy régió jönne létre közigazgatási hatáskörökkel, és az etnikai arányok ezen belül megváltoztatnának, ami azt jelentené, hogy már nem lennék az új regionális vagy megyei közigazgatásban sehol többségben. Nem lenne szavunk, mindenhol kisebbségbe kerülnénk, és ez az etnikai arányoknak az erőszakos, törvény általi megváltoztatását jelenti. Ez egyébként nem megengedett, európai egyezményekben nem tartják helyesnek, de azt is látjuk, hogy ilyen egyezményeket bátran, nevetve megszeghet Románia, és ennek nincs semmiféle következménye. A tervezett reform a települési struktúrákat is alulról fölfele jelentősen átrendezné, hiszen 5000 lakosnál kisebb közigazgatási egységet nem akar a rendszerben látni. Itt akár logikát is felfedezhetnénk, de nem lehet az embereket statisztikai adatokká degradálni. Ha csak az udvarhelyszéki településtervezetet nézzük, abból egyértelműen kiderül, hogy ez milyen következményekkel járna: sok helyen egy fél napot tartana, amíg bejut a polgár a községközpontba, és egy fél napot, amíg visszajut a községközpontból. Azért ez elfogadhatatlan a 21. században. A harmadik probléma, hogy a stratégia az úgynevezett fejlesztési pólusokat, amelyek köré a közigazgatást próbálják tervezni, három kategóriába osztja: a székelyföldi városok mind harmadik kategóriások lennének, a többi erdélyi város pedig, Kolozsvár kivételével, második kategóriás fejlesztésű pólus lenne. Ez azt jelenti, hogy a felzárkóztatás, a fejlesztési beruházások tekintetében második és harmadik helyen lennének ezek a régiók. Ez a leválasztását, leszakadását jelentené ezeknek a térségeknek. Gondolom, eléggé világos, hogy az ilyen, etnikai arányokat megváltoztató közigazgatási reform a nyelvhasználat tekintetében mit jelentene.

Hogyan kommentálja a hírt, hogy Horváth Anna kolozsvári alpolgármester nem foglalhatta el a hivatalát, és kiderült az is, hogy már idén februárban teljes körű nemzetbiztonsági megfigyelés alatt tartották? Tart-e attól, hogy hasonló módon jártak el a titkosszolgálatok más erdélyi magyar politikusokkal is?

Beszéltem Horváth Annával hetekkel ezelőtt, amikor az ügy elindult, és azt követően többször is. Nyugodtan lehetne emlegetni ebben a kontextusban az Antal Árpád vagy a Ráduly Róbert dossziéját is, mert hasonló a helyzetük. Van nekem egy olyan érzésem, hogy az erdélyi magyar politikusok, polgármesterek, alpolgármesterek, közösségvezetők, a parlamenti képviselők és szenátorok ellen sok-sok esetben nemzetbiztonsági mandátum van érvényben. Ezzel ebben a pillanatban nem tudok mit kezdeni, bizonyítani nem tudom, de az általam ismert dossziék tartalmából – amelyek kvázi nyilvánosak – egyértelmű, hogy erről beszélhetünk. Ezt nagy-nagy gondnak tartom, és nyilván kérdések hosszú-hosszú sorát vetik fel az ilyen típusú megfigyelések. Magunk között szoktuk beszélni: nehogy azt gondolja egy RMDSZ-politikus, a szövetség elnökétől a polgármesterig, hogy nincsenek folyamatos monitorizálások, Románia ebben az értelemben nem változott sokat.  Ez nyilván nem természetes  állapot, mert én azt gondolom, hogy egyikünket sem lehet olyasmivel gyanúsítani, ami a nemzetbiztonsági törvénynek a hatálya alá esne.

A kormányfő leváltotta Marossy Zoltán alprefektust, mert egy interjúban kijelentette, hogy téves a Romániát nemzetállamként meghatározó alkotmánycikkely. Ezt hogy kommentálja?

Én azt hittem, hogy Corina Șuteu kulturális minisztert és államtitkárát, Alexandru Oprean fogja leváltani a miniszterelnök a csíksomlyói búcsúval történtek miatt, illetve a kormányülésen meg fogják oldani a marosvásárhelyi katolikus gimnázium tanárainak fizetését. Erről sem hallottam semmit. Errefel leváltották Marossy Zoltán, mert úgy értékelték, hogy túllépte a hatáskörét, amikor az alkotmányról véleményt mondott.

Tény, hogy a Dacian Cioloș vezette kormánynak volt néhány barátságtalan lépése. Cioloș miniszterelnök-jelölt, az államfő preferáltja, nem zárható ki, hogy kormányt alakíthat. Ezek a barátságtalan lépések a választások után befolyásolják-e az esetleges kormányalakítási tárgyalásokat az RMDSZ-szel?

Decembert 12-étől arrafele lehet majd megmondani, kik lesznek abban a helyzetben, hogy kormányalakításról tárgyaljanak. Ragaszkodom ahhoz, amit a kampány elejétől mondok: ezzel a kérdéssel az RMDSZ csak december 11-e után kíván foglalkozni.

A kampányban politikusok, elemzők is beszéltek arról, hogy sorsdöntőek lesznek a választások Romániában. Miről döntünk az RMDSZ elnöke szerint december 11-én?

Arról, hogy a választások után átnéznek, átlépnek rajtunk, vagy pedig a jövőnket alakítjuk, ott vagyunk a döntéseknél, és a kezünkben tudjuk tartani a sorsunk alakítását. Arról szavazunk, hogy lát bennünket a román társadalom: mint egy meggyengült vagy pedig egy megerősödött közösséget. Arról, hogy az arányos parlamenti képviseletet megtartsuk, vagy pedig azt a látszatot keltjük, hogy sikerült az elmúlt száz esztendőben ezt a közösséget a többi közösséghez hasonlóan meggyengíteni. A jövőnkről, Erdély jövőjéről szavazunk.