Szabó Ödön: a magyar gyerekek anyanyelvű oktatása csak számunkra fontos

A készülő új tanügyi törvénnyel csökkenteni kellene a diákok terheltségét, átláthatóbb életpálya-modellt kell kínálni a pedagógusoknak – oktatási kérdésekről beszélgettünk Szabó Ödön Bihar megyei képviselőjelölttel.

Hogyan befolyásolhatja a december 11-i parlamenti választás a romániai oktatási rendszert, illetve a diákok és oktatók jövőjét?

Tudjuk, hogy készül egy új oktatási törvény. Az államelnök elkezdte a társadalmi vitát „művelt Románia” címszó alatt. Az új parlament erről dönteni fog. A mai helyzetben látszik, hogy az anyanyelvű oktatás csak számunkra fontos. Ha nem lesz, vagy gyenge képviselet lesz a parlamentben, akkor a már megszerzett jogok is veszélybe kerülhetnek.

Folyamatosan az oktatási reform szükségességéről beszélünk: mekkora esélye van egy mélyreható és valós oktatási reformnak, és mit feltételez ez?

A folyamatos „reform” az egyik gond. Minden miniszter saját nevéhez akarta kötni a reformot. Volt már Marga-, Andronescu-, Funeriu-, stb reform. Véleményem szerint stabilitásra is szüksége van a tanügynek. Itt ciklusok vannak, kell hagyni a törvényt működni, és erre kell egy politikai konszenzus. Most biztosan lesz egy új törvény, amelynek három dolgot mindenképp kell tartalmaznia. Egy nagyon erős debürokratizálást, mivel ma a pedagógusok szinte többet papíroznak, mint tanítanak. Ha valaki komolyan veszi az előírásokat, egy hivatalos, egyszerű osztálykirándulás megszervezése olyan dokumentációval jár, hogy elmegy a kedve az embernek. A második nagyon fontos dolog a tananyag és ez által a diákok terheltségének csökkentése. Ma, ha valóban meg akar felelni az elvárásoknak, a gyerek többet dolgozik az iskolában és otthon, mint egy felnőtt. A harmadik a finanszírozás reformja. Ma a fejkvótás finanszírozás hátrányosan érinti a szórványban működő iskolákat és a magasabb fokozattal rendelkező tanárokból álló tantestületeket. Ugyanez a finanszírozás a bentlakásokat, délutáni oktatást, szakműhelyek fejlesztését szinte atyátlanul kezeli. Nyilván a kötelező oktatási szintet is emelni kellene.

Korábban beszélt az életpálya-modell szükségességéről: mi szükséges ahhoz, hogy a pedagógusoknak is kirajzolódjon egy életpálya-modell?

Fontos lenne, hogy legyen társadalmi és pénzügyi, gazdasági megbecsülése a pedagógus szakmának. Kell tudnia pontosan annak, aki ezt a pályát választja, hogy számára ez a jövedelmi szint, ezért a követelményért biztosított, garantált. Tudnia kell, van lehetősége arra, hogy ha jobban teljesít, akkor annak van elismerése és az pontosan mi. A mai rendszer is ad ezekre a kérdésekre részválaszokat, de nem tűnik stabilnak, koherensnek, átláthatónak. Kell rendezni speciális helyzeteket is. Például a pályája végén azt a pedagógust, aki esetleg a kiégéshez közeledik, vagy már ki is égett, ne kényszerítse a maradásra a rendszer azáltal, hogy óriási nyugdíjvesztést ró rá.

A románnak idegen nyelvként való oktatása terén vannak már előrelépések – negyedik osztályig más tankönyvből tanulnak a magyar gyerekek –, melyek a reális célkitűzések a következő négy évre?

Nyilván az alsó tagozat után a felső tagozat új tantervét és tankönyvét el kell készíteni, de ami ennél is fontosabb, el kell érni, hogy a képességvizsgát már ebből a speciális tantervből készült tételekből adják.

Mit jelentenek a vásárhelyi teológiai gimnáziumban és a kolozsvári Apáczai Csere János képzőművészeti osztályával történtek, valóban ennyire bizonytalan alapon áll az oktatási intézményeink jövője? Mi szükséges a biztonság megteremtéséhez?

Azt jelenti, hogy ma közösségi ügyeinket ügyészségi módszerekkel akarják csorbítani és az adminisztratív döntésképtelenséget, az ettől való félelemmel akarják fenntartani. A jogállamban az egyén és közösségek alapjogai az elsők, az állami intézmények adminisztratív döntései ezeket szolgálják. Az anyanyelvi oktatás alapjog, de talán nem lep meg senkit: ma ezek is veszélyben vannak! Erősebb képviselet és egy sikeres kormányzás sokat segíthet.

Nagycsaládos édesapa – hol látja saját gyermekei jövőjét, Romániában vagy külföldön?

Erdélyben látom, és ehhez akarok nekik megfelelő körülményeket teremteni.

Az új mandátuma alatt melyek lesznek az első konkrét teendői a törvényhozásban?

Sok tervem van, de mint egy általános trend arra szeretnék ráerősíteni, hogy egyszerűsítsünk a törvénykezésen. Nem az a baj, hogy nincs törvény, ma már inkább az a baj, hogy sok van, sőt sokszor egymásnak ellentmondó cikkelyek, az értelmezhetőségükről ne is beszéljünk. Egyszerűsíteni, érthetővé tenni, minőségileg emelni és ne mindent túlszabályozni akarjunk ezek az újabb mandátumom alap céljai.

Kapcsolódók

Kimaradt?