A készülő új tanügyi törvénnyel csökkenteni kellene a diákok terheltségét, átláthatóbb életpálya-modellt kell kínálni a pedagógusoknak – oktatási kérdésekről beszélgettünk Szabó Ödön Bihar megyei képviselőjelölttel.

Hogyan befolyásolhatja a december 11-i parlamenti választás a romániai oktatási rendszert, illetve a diákok és oktatók jövőjét?

Tudjuk, hogy készül egy új oktatási törvény. Az államelnök elkezdte a társadalmi vitát „művelt Románia” címszó alatt. Az új parlament erről dönteni fog. A mai helyzetben látszik, hogy az anyanyelvű oktatás csak számunkra fontos. Ha nem lesz, vagy gyenge képviselet lesz a parlamentben, akkor a már megszerzett jogok is veszélybe kerülhetnek.

Folyamatosan az oktatási reform szükségességéről beszélünk: mekkora esélye van egy mélyreható és valós oktatási reformnak, és mit feltételez ez?

A folyamatos „reform” az egyik gond. Minden miniszter saját nevéhez akarta kötni a reformot. Volt már Marga-, Andronescu-, Funeriu-, stb reform. Véleményem szerint stabilitásra is szüksége van a tanügynek. Itt ciklusok vannak, kell hagyni a törvényt működni, és erre kell egy politikai konszenzus. Most biztosan lesz egy új törvény, amelynek három dolgot mindenképp kell tartalmaznia. Egy nagyon erős debürokratizálást, mivel ma a pedagógusok szinte többet papíroznak, mint tanítanak. Ha valaki komolyan veszi az előírásokat, egy hivatalos, egyszerű osztálykirándulás megszervezése olyan dokumentációval jár, hogy elmegy a kedve az embernek. A második nagyon fontos dolog a tananyag és ez által a diákok terheltségének csökkentése. Ma, ha valóban meg akar felelni az elvárásoknak, a gyerek többet dolgozik az iskolában és otthon, mint egy felnőtt. A harmadik a finanszírozás reformja. Ma a fejkvótás finanszírozás hátrányosan érinti a szórványban működő iskolákat és a magasabb fokozattal rendelkező tanárokból álló tantestületeket. Ugyanez a finanszírozás a bentlakásokat, délutáni oktatást, szakműhelyek fejlesztését szinte atyátlanul kezeli. Nyilván a kötelező oktatási szintet is emelni kellene.

Korábban beszélt az életpálya-modell szükségességéről: mi szükséges ahhoz, hogy a pedagógusoknak is kirajzolódjon egy életpálya-modell?

Fontos lenne, hogy legyen társadalmi és pénzügyi, gazdasági megbecsülése a pedagógus szakmának. Kell tudnia pontosan annak, aki ezt a pályát választja, hogy számára ez a jövedelmi szint, ezért a követelményért biztosított, garantált. Tudnia kell, van lehetősége arra, hogy ha jobban teljesít, akkor annak van elismerése és az pontosan mi. A mai rendszer is ad ezekre a kérdésekre részválaszokat, de nem tűnik stabilnak, koherensnek, átláthatónak. Kell rendezni speciális helyzeteket is. Például a pályája végén azt a pedagógust, aki esetleg a kiégéshez közeledik, vagy már ki is égett, ne kényszerítse a maradásra a rendszer azáltal, hogy óriási nyugdíjvesztést ró rá.

A románnak idegen nyelvként való oktatása terén vannak már előrelépések – negyedik osztályig más tankönyvből tanulnak a magyar gyerekek –, melyek a reális célkitűzések a következő négy évre?

Nyilván az alsó tagozat után a felső tagozat új tantervét és tankönyvét el kell készíteni, de ami ennél is fontosabb, el kell érni, hogy a képességvizsgát már ebből a speciális tantervből készült tételekből adják.

Mit jelentenek a vásárhelyi teológiai gimnáziumban és a kolozsvári Apáczai Csere János képzőművészeti osztályával történtek, valóban ennyire bizonytalan alapon áll az oktatási intézményeink jövője? Mi szükséges a biztonság megteremtéséhez?

Azt jelenti, hogy ma közösségi ügyeinket ügyészségi módszerekkel akarják csorbítani és az adminisztratív döntésképtelenséget, az ettől való félelemmel akarják fenntartani. A jogállamban az egyén és közösségek alapjogai az elsők, az állami intézmények adminisztratív döntései ezeket szolgálják. Az anyanyelvi oktatás alapjog, de talán nem lep meg senkit: ma ezek is veszélyben vannak! Erősebb képviselet és egy sikeres kormányzás sokat segíthet.

Nagycsaládos édesapa – hol látja saját gyermekei jövőjét, Romániában vagy külföldön?

Erdélyben látom, és ehhez akarok nekik megfelelő körülményeket teremteni.

Az új mandátuma alatt melyek lesznek az első konkrét teendői a törvényhozásban?

Sok tervem van, de mint egy általános trend arra szeretnék ráerősíteni, hogy egyszerűsítsünk a törvénykezésen. Nem az a baj, hogy nincs törvény, ma már inkább az a baj, hogy sok van, sőt sokszor egymásnak ellentmondó cikkelyek, az értelmezhetőségükről ne is beszéljünk. Egyszerűsíteni, érthetővé tenni, minőségileg emelni és ne mindent túlszabályozni akarjunk ezek az újabb mandátumom alap céljai.