Nagycsaládosok: nem segélyre, hanem működő rendszerre van szükség

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a nagycsaládosok társadalmi szélsőséget képviselnek. Romániában, ahol az emberek jelentős hányada minimálbérből él, sokan felelőtlenségnek érzik, hogy kettőnél több gyermeket vállaljanak. Pedig a közösségi támogatás és a megfelelő törvénykezés lehetővé tenné azt, hogy ne kelljen a demográfiai mutatókkal, a fiatalok külföldre vándorlásával riogatni a közösséget.

Csíkszeredában és környékén több mint 400 nagycsalád él. Olyan középosztálybeli szülőkről van szó, akik világnézeti meggyőződésből vállalnak legkevesebb három vagy annál több gyermeket. Önfenntartóak, munkájukból élnek, többségük kis- és középvállalkozásokat működtet. Értékvezérelt az életük és nem szorulnak segélyekre – tudtuk meg Kolozsvári Tibortól, aki maga is öt gyermeket nevel, emellett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány csíkszentsimoni Szent László Mezőgazdasági Szakkollégiumot irányítja, Hargita megyei tanácsos és az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének ügyvezető elnökségének családszociális és egyházi szakértője, tanácsadója.

A nagycsalád áldás kell legyen, nem teher

„Azt is mondhatom magamról, hogy Erdély egyik legnagyobb családos embere vagyok, hiszen saját családom mellett az alapítvány gyermekeit is a családi körülményekhez legközelebb álló módon próbáljuk nevelni, tanítani. Tapasztalatból mondhatom, hogy valóban több szervezést igényel öt gyermeket nevelni, azonban felhívnám azok figyelmét, akik azért nem akarnak több gyermeket vállalni, hogy a harmadik gyermek nem jelenti azt, hogy a költségek is megháromszorozódnak” – számolt be a Maszolnak Kolozsvári Tibor. Véleménye szerint az aktuális társadalmi helyzet nem kedvez a nagycsaládosoknak: nincs elegendő bölcsődei hely, az óvoda nem kötelező, ezért azok az anyák, akik munkát vállalnának, inkább fizetetlen szabadságot vesznek ki, minthogy megfizessek egy dadát. Azok pedig, akik sok gyermeket vállalnak,

akár 7-10 évig is kieshetnek a munkaerőpiacról

– ezek mind jelentős, a gyermekvállalási kedvet hátrányosan befolyásoló tényezők.

„Méltánytalannak tartom azt a helyzetet, hogy az a családapa, aki egyedüli családfenntartó, és tulajdonképpen azért dolgozik, hogy a társadalmat gyarapító és végül adózó állampolgárt neveljen, arányaiban ugyanannyi adót fizet jövedelme után, mint egy 21 éves pályakezdő” – jelentette ki Kolozsvári Tibor. „Nálunk a családban a legkisebb gyermek 2 éves, a legnagyobb 11. A feleségem azonban nem mehet vissza a munkahelyére, mert nincs, akire hagyjuk a kicsit. Mivel héttagú a családunk, nekünk mikrobuszra van szükségünk, ha együtt szeretnénk valahová menni. A munkahelyemtől elég távol lakunk, ezért fenn kell tartanunk egy másik autót is, hiszen a feleségemnek iskolába, óvodába kell vinnie a gyermekeket, ugyanis az iskolabusz-rendszer nem működik” – számolt be a mindennapos gondokról a nagycsaládos apuka.

Adókedvezmény és rezsicsökkentés

Kolozsvári Tibor szerint a nagycsaládoknak nem segélyre van szükségük, hanem megfelelő szociális hálóra, hiszen az élet iránti elköteleződést az otthonteremtésben való segítséggel, a tehermentesítéssel tudja meghálálni a társadalom.

Az RMDSZ erre vonatkozóan fogalmazta meg törvénycsomagját, amelynek ötletgazdája Szabó Ödön, Bihar megyei parlamenti képviselő. Amint tőle megtudtuk, az előterjesztésre váró törvénytervezet három pilléren nyugszik, amelyek a nagycsaládosoknak kedvező adó-tehermentesítéstől az esélyteremtésig, minden ágazatra kitérnek.

„Az első és legfontosabb javaslatunk az, hogy a családok saját maguk által megteremtett jövedelméből minél nagyobb százalék maradjon a zsebükben. Nagyon fontos, hogy a szülőknek ne kelljen választaniuk a megfelelő életkörülmények és a gyermekvállalás között. Meg kell értenie a törvényhozásnak, hogy a több gyermek húsz-harminc év múlva több adózó állampolgárt jelent” – részletezte Szabó Ödön. Hozzátette, hogy sávos adócsökkentési rendszert dolgoztak ki, amelynek célja, hogy két gyermek után 4, három gyermek után 6, négy gyermek után 8 százalék jövedelemadó-kedvezményben részesüljenek a szülők.

A törvényjavaslat második pillére a költségcsökkentésen alapszik, abból indulnak ki, hogy több gyerek esetében több vizet, gázt használunk, és több szemetet termelünk. A képviselő szerint jó úton indultak el akkor, amikor törvénybe iktatták az ivóvíz áfájának 9 százalékra való csökkentését, de ez még elég, minden közműszolgáltatásra ki kell ezt terjeszteni. Ez a módosítás természetesen nemcsak a nagycsaládoknak kedvezne, hanem minden állampolgárnak.

„A harmadik pillér pedig az esélyteremtés, amelynek lényege, hogy

a gyermekek ne kerüljenek azért hátrányba, mert nagycsaládból érkeznek.

Azt akarjuk, hogy legyenek kifejezetten nekik szóló kedvezmények mind a közszállítás, mind pedig a kulturális szolgáltatások terén. Ne kelljen a szülőnek választania, hogy melyik gyermeke mehet osztálykirándulásra és melyikük válthat színházbérletet” – ismertette lapunkkal a törvényjavaslat sarokköveit a képviselő.

A nagycsalád „gazdagítson” – ez nemcsak idézőjelben, hanem anélkül is megállja a helyét, mondta a képviselő, majd azzal zárta mondandóját, hogy a megfelelő jogszabályokkal elérhető az, hogy a fiatalok ne anyagi teherként tekintsenek a gyermekvállalásra, hanem lehetőségként.

 

Kapcsolódók

Kimaradt?