Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a nagycsaládosok társadalmi szélsőséget képviselnek. Romániában, ahol az emberek jelentős hányada minimálbérből él, sokan felelőtlenségnek érzik, hogy kettőnél több gyermeket vállaljanak. Pedig a közösségi támogatás és a megfelelő törvénykezés lehetővé tenné azt, hogy ne kelljen a demográfiai mutatókkal, a fiatalok külföldre vándorlásával riogatni a közösséget.

Csíkszeredában és környékén több mint 400 nagycsalád él. Olyan középosztálybeli szülőkről van szó, akik világnézeti meggyőződésből vállalnak legkevesebb három vagy annál több gyermeket. Önfenntartóak, munkájukból élnek, többségük kis- és középvállalkozásokat működtet. Értékvezérelt az életük és nem szorulnak segélyekre – tudtuk meg Kolozsvári Tibortól, aki maga is öt gyermeket nevel, emellett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány csíkszentsimoni Szent László Mezőgazdasági Szakkollégiumot irányítja, Hargita megyei tanácsos és az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének ügyvezető elnökségének családszociális és egyházi szakértője, tanácsadója.

A nagycsalád áldás kell legyen, nem teher

„Azt is mondhatom magamról, hogy Erdély egyik legnagyobb családos embere vagyok, hiszen saját családom mellett az alapítvány gyermekeit is a családi körülményekhez legközelebb álló módon próbáljuk nevelni, tanítani. Tapasztalatból mondhatom, hogy valóban több szervezést igényel öt gyermeket nevelni, azonban felhívnám azok figyelmét, akik azért nem akarnak több gyermeket vállalni, hogy a harmadik gyermek nem jelenti azt, hogy a költségek is megháromszorozódnak” – számolt be a Maszolnak Kolozsvári Tibor. Véleménye szerint az aktuális társadalmi helyzet nem kedvez a nagycsaládosoknak: nincs elegendő bölcsődei hely, az óvoda nem kötelező, ezért azok az anyák, akik munkát vállalnának, inkább fizetetlen szabadságot vesznek ki, minthogy megfizessek egy dadát. Azok pedig, akik sok gyermeket vállalnak,

– ezek mind jelentős, a gyermekvállalási kedvet hátrányosan befolyásoló tényezők.

„Méltánytalannak tartom azt a helyzetet, hogy az a családapa, aki egyedüli családfenntartó, és tulajdonképpen azért dolgozik, hogy a társadalmat gyarapító és végül adózó állampolgárt neveljen, arányaiban ugyanannyi adót fizet jövedelme után, mint egy 21 éves pályakezdő” – jelentette ki Kolozsvári Tibor. „Nálunk a családban a legkisebb gyermek 2 éves, a legnagyobb 11. A feleségem azonban nem mehet vissza a munkahelyére, mert nincs, akire hagyjuk a kicsit. Mivel héttagú a családunk, nekünk mikrobuszra van szükségünk, ha együtt szeretnénk valahová menni. A munkahelyemtől elég távol lakunk, ezért fenn kell tartanunk egy másik autót is, hiszen a feleségemnek iskolába, óvodába kell vinnie a gyermekeket, ugyanis az iskolabusz-rendszer nem működik” – számolt be a mindennapos gondokról a nagycsaládos apuka.

Adókedvezmény és rezsicsökkentés

Kolozsvári Tibor szerint a nagycsaládoknak nem segélyre van szükségük, hanem megfelelő szociális hálóra, hiszen az élet iránti elköteleződést az otthonteremtésben való segítséggel, a tehermentesítéssel tudja meghálálni a társadalom.

Az RMDSZ erre vonatkozóan fogalmazta meg törvénycsomagját, amelynek ötletgazdája Szabó Ödön, Bihar megyei parlamenti képviselő. Amint tőle megtudtuk, az előterjesztésre váró törvénytervezet három pilléren nyugszik, amelyek a nagycsaládosoknak kedvező adó-tehermentesítéstől az esélyteremtésig, minden ágazatra kitérnek.

„Az első és legfontosabb javaslatunk az, hogy a családok saját maguk által megteremtett jövedelméből minél nagyobb százalék maradjon a zsebükben. Nagyon fontos, hogy a szülőknek ne kelljen választaniuk a megfelelő életkörülmények és a gyermekvállalás között. Meg kell értenie a törvényhozásnak, hogy a több gyermek húsz-harminc év múlva több adózó állampolgárt jelent” – részletezte Szabó Ödön. Hozzátette, hogy sávos adócsökkentési rendszert dolgoztak ki, amelynek célja, hogy két gyermek után 4, három gyermek után 6, négy gyermek után 8 százalék jövedelemadó-kedvezményben részesüljenek a szülők.

A törvényjavaslat második pillére a költségcsökkentésen alapszik, abból indulnak ki, hogy több gyerek esetében több vizet, gázt használunk, és több szemetet termelünk. A képviselő szerint jó úton indultak el akkor, amikor törvénybe iktatták az ivóvíz áfájának 9 százalékra való csökkentését, de ez még elég, minden közműszolgáltatásra ki kell ezt terjeszteni. Ez a módosítás természetesen nemcsak a nagycsaládoknak kedvezne, hanem minden állampolgárnak.

„A harmadik pillér pedig az esélyteremtés, amelynek lényege, hogy

Azt akarjuk, hogy legyenek kifejezetten nekik szóló kedvezmények mind a közszállítás, mind pedig a kulturális szolgáltatások terén. Ne kelljen a szülőnek választania, hogy melyik gyermeke mehet osztálykirándulásra és melyikük válthat színházbérletet” – ismertette lapunkkal a törvényjavaslat sarokköveit a képviselő.

A nagycsalád „gazdagítson” – ez nemcsak idézőjelben, hanem anélkül is megállja a helyét, mondta a képviselő, majd azzal zárta mondandóját, hogy a megfelelő jogszabályokkal elérhető az, hogy a fiatalok ne anyagi teherként tekintsenek a gyermekvállalásra, hanem lehetőségként.