Korodi Attila parlamenti képviselőjelölt, volt környezetvédelmi miniszter számára a december 11-i választásokra való felkészülés többet jelent egy egyszerű politikai kampánynál. Az RMDSZ-es képviselő szerint Csíkban csak úgy érdemes kampányolni, ha az embereknek lehetőséget biztosítanak arra, hogy személyesen mondják el javaslataikat a jelölteknek. A szövetség csíki választási programja is ezeken a személyes találkozókon elhangzott javaslatok alapján állt össze.

Mi a választások tétje Csíkban?

Részben ugyanaz, mint egész Erdélyben, hiszen nem mindegy az, hogy velünk vagy nélkülünk, jó vagy rossz irányba megy tovább ez az ország. Azonban Csíkban, és tulajdonképpen egész Székelyföldön a szavazók felelőssége ennél is nagyobb. Mi meg tudjuk mutatni, hogy közel száz esztendő elteltével, mindenféle beolvasztási kísérlet ellenére, itt vagyunk, ez egy erős magyar közösség, ezért itt maradunk otthon. Itt születtünk, itt nőttünk fel, jól ismerjük azt, ami a miénk. Hiszen minden, ami itt van, a mi kezünk nyomát viseli. De nem akarjuk, hogy Székelyföld egyfajta skanzen legyen, itt élet van: fejlődés, vállalkozói kedv, tudás, művészet, innováció és ami a legfontosabb, élni akarás. Ez pedig azt jelenti, hogy nem vagyunk ennek az országnak másodrendű állampolgárai. Nem fogadjuk el, hogy ebben az országban legyenek olyan témák, amelyekről mi, magyarok, nem beszélhetünk. Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyeket Bukarestnek tudomásul kell vennie.

Milyen és miről szól a csíki kampány?

A csíki kampányban az emberekkel való személyes találkozásokra összpontosítunk. Úgy állítottuk össze a programot, hogy meghallgattuk az embereket, és az ő javaslataikat foglaltuk bele abba. Külön csoportba foglalnám az oktatás ügyét, amelyhez kapcsolódóan több lakossági javaslatot is főbb kampánytémáink egyikévé tettünk. Ilyen az iskola utáni foglalkozások hálózatának kiépítése, amelyre már számos példát találunk Alcsíkon és a Felcsíkon egyaránt. Azt szeretnénk ezzel elérni, hogy a gyermekek ne egyedül, hanem közösségben töltsék a délutánokat, a házi feladatok megoldását, a tanulást ott végezzék, hogy ezzel értékes időt adjunk vissza a családoknak. Ide kapcsolódik a védőnői rendszer intézményesített bevezetése is: minden kisgyermekes családot védőnőnek kell látogatnia, hogy segítsen a betegségmegelőzésben, egészségfejlesztésben.  Csíkszeredában évek óta működik az úszás- és korcsolyaprogram az iskolások számára, infrastruktúrafejlesztéssel, illetve az eddigi adottságok felhasználásával a falusi gyermekeknek bekapcsolódhatnak ebbe. A néptánc és népzene választható tantárgyként való oktatása is ide tartozik. Fontos továbbá a román nyelv speciális tanterv szerint történő oktatása, hiszen igazságtalanul kisebbek a székely gyermekek országos vizsgákon román nyelvből elért eredményei.  Emellett fiatal vállalkozók cégalapításának megkönnyítése is célunk, illetve több, a Tánczos Barna kollégámmal közösen indított Ne ábrándozz, vállalkozz! elnevezésű pályázatunkhoz hasonló kezdeményezés indítása. Ezek a kampány csíki jellegzetességei, de az országos programból kiemelt helyen kezeljük a nyugdíjasok helyzetét, akiknek értékállóvá kell tennünk a nyugdíját, támogatjuk továbbá az alkotmánymódosítást, amelyet az 1918-ban tett ígéretek mentén kell újrafogalmazni. A mezőgazdasági családi vállalkozások támogatása is hangsúlyosabb kell hogy legyen, akiknek kezdeti adómentességet, valamint jelentős állami támogatás folyósítását javasoljuk.

Miben más a jelen kampány a korábbi évekéhez viszonyítva?

Abban nincs változás, hogy a személyes beszélgetésekre mindig is nagy hangsúlyt fektettünk, megkerestük az embereket a városokban és a falvakban, akik kinyitották a kapujukat nekünk és nagyon sok jó javaslattal láttak el bennünket. Ez ma sincs másként, és úgy látom ez a legszebb része a kampánynak, hihetetlen energiát ad az, ha az emberek érdeklődnek a közügyek iránt, befolyásolni akarják azt, és éreztetik velünk, hogy van értelme a munkánknak. A 8 és 12 évvel ezelőtti kampányhoz képest ezek a találkozók kerültek előtérbe, a nagy fórumok újabban nem érdeklik az embereket, a kiscsoportos találkozókat részesítik előnyben. Ez valahol érthető is, hiszen csak így kaphatunk hiteles képet arról, hogy mi az, ami a közösség számára égető, megoldásra váró kérdés. 

A város vagy vidék szavaz inkább?

Egyértelműen a vidék. A városban mindig sokkal nehezebb volt kapcsolatba lépni az emberekkel. Ennek több oka is van, nehézkesebb a velük való kommunikáció, mert sokkal több minden történik a városban, az emberek figyelme megosztottabb, emiatt nehezebb az üzeneteinket eljuttatni hozzájuk, közvetlen kapcsolatot létesíteni velük. A faluban az a jó, hogy benyitunk a kapun, és mivel csak az udvarra lépünk be, nem rontunk ajtóstul a házba. Városon a kaputelefon, a lépcsőház ridegsége válaszfalat állít elénk.

Ennek fényében mi a választások tétje Csíkszeredában?

Mi hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy stabil tömbben élünk magyarokként a városban. Nem mérjük fel azt, hogy a város etnikai összetétele változik. Ha elindulunk egy délután a város felújított terein, akkor nagyon sok babakocsit tologató fiatal házaspárt, csoportokba verődött kamaszt látunk. Viszont, hogy belehallgatunk abba, milyen nyelven beszélnek, akkor meglepődünk, egyre kevesebb a magyar beszéd. Ha közösségünk nem vállal gyermeket, nem érti meg, hogy ezen múlik a jövőnk, néhány évtized múlva végérvényesen megváltozik a lakosság összetétele. Egy parlamenti választás erre is jó: megmutathatjuk, hányan vagyunk itt magyarok. Csíkszereda az RMDSZ parlamenti jelenlétének köszönhetően is néz ma úgy ki, ahogy. Bukarestben kellett kiharcolni elsősorban, hogy az új városközpont és a Márton Áron Gimnázium épületének felújítása megvalósulhasson. A Vár tér felújítása pedig a Környezetvédelmi Minisztérium által indított parkosítási projekt eredménye volt.

Erdély vagy Bukarest?

Egyértelműen Erdély, de ahhoz, hogy erdélyi legyen a jövő, most ott kell lennünk Bukarestben. Elsősorban azért, hogy végre a valós decentralizáció beinduljon, hogy a ránk vonatkozó döntések ne Bukarestben, hanem Székelyföldön és azon belül Csíkban szülessenek meg.