Pészach első estéjét, a széder-estet a zsidók közösségben töltik, gondoskodnak egymásról, arról, hogy se a rokon, se az idegen, se a szegény, vagy beteg ne maradjon egymagában ezen az ünnepen. A pészach örömünnep, amikor a zsidók az Egyiptomból való szabadulásukra emlékeznek.

Hol töltitek a széder-estet? Várunk vacsorára! – ez a mondat számtalanszor elhangzik Izraelben, nincs olyan barát, rokon, vagy alkalmi ismerős, aki fel ne tenné e kérdést a pészachot megelőző napokban a turistaként érkező utazónak. Itthon, Marosvásárhelyen egyre cökken a zsidó felekezetűek száma, a zöme vegyes házasságban él – részben ezzel magyarázható, hogy a közösség együtt ünnepel a széder-esten. A rituálé itt is, ott is ugyanaz, az ünnepi terített asztal tele az erre az alkalomra készített ételekkel, amelyek elfogyasztása előtt elhangzik a történet, hogy hogyan szabadította ki Isten a zsidókat az egyiptomi fogságból.

Érdekessége ezeknek a vacsoráknak, hogy mindig van egy hely az asztal mellett, illetve egy teríték az asztalon, a „vendégnek”, vagyis Illés prófétának. Jelképhordozó is ugyanakkor ez az üresen hagyott karosszék, arra utal, hogy bármikor ha bekopog a vándor, van hova leülnie, van teríték számára is a család asztalánál.

Hagada héberül, angolul, magyarul, románul, franciául

A Hagada szövegéből sorra olvas egy-egy részt a családfő, illetve a család férfi tagjai. De, hogy érthetőbb legyen és követhetőbb, mindenki kap egy példányt is. Annak érdekében, hogy jobban értsük, egy régi kiadású, magyar nyelvű hagadát kapunk, amelyben szóról szóra az van leírva, mint a héber nyelvűbe. A családban mindenki héberül beszél, de a kedvünkért az angol nyelv az „általános”. A nagy családban volt aki magyarul beszélt velünk, mert az ő, a családfő anyanyelve is a magyar. Egy másik családtag, az édesanya románul szólt hozzánk, egykor ugyanis, még kisgyerekként Moldvából telepedett ki szüleivel, – örült a lehetőségnek, hogy románul beszélhet. A családnak az egyik ága Marokkóból származott, anyanyelve pedig a francia, most a franciául is tudó vendéggel, végre franciául beszélhetett.

A kovásztalan kenyér emléke

Az ünnep ideje alatt, nyolc napig, nem szabad kovászos kenyeret fogyasztani, ezt megelőzően pedig minden kovászos élelmiszert a lakásból el kell távolítani. Ezt annyira komolyan vették, hogy az ünnep előtti estén az erre vonatkozó szabály szerint gyertyával világítottak át minden sarkot, hogy nehogy egy szem morzsa is maradjon a kenyérből. A kovászatlan kenyérrel arra emlékeznek, hogy amikor Egyiptomból szabadultak, nem maradt ideje megkelni a kenyérnek, a menekülők így keletlen kenyeret, azaz pászkát fogyasztottak.

Pászkalisztből készült kenyér

A szertartást helyenként magyarázatokkal szakítják meg: most inni kell, most törni egy darabkát a pászkából, a keserű gyökér következik, újabb korty bor... . Olvasás, ének, a történet folytatódik, aztán vége, kezdődhet a vacsora. A „tisztátalan” kenyér, vagyis a „hametz” egy morzsányi darabkája sem maradhat a lakásban az ünnepre. Ám, hogy a vendég mégse szenvedjen hiányt, pászkalisztből készült zsemle, kenyér kerül az asztalra, az íze alig különbözik a megszokott kenyér ízétől.  Húsleves maceszgombóccal, csirke, bárány és borjú, többféle körítés, savanyúság és édesség – mindezt a háziasszony készíti el, az ünnep előtt egy héttel már elkezdik a készülődést, sütést-főzést, hiszen Izraelben nagycsaládok élnek, mindenhol legkevesebb három gyermek van, és ilyenkor összegyűl az egész család.

Ünnep a hitközségnél

Alig valamivel több, mint száz tagja van a marosvásárhelyi zsidó hitközségnek. A széder-estre a zsinagóga melletti teremben terítenek, a vacsora a pészahi történettel kezdődik itt is, Az asztalon kötelezően kell égnie egy gyertyának, a szertartás vezetője pedig közben arra is felhívja a résztvevők figyelmét, hogy mit kell megkóstolni és melyik étek éppen mit jelképez, általa mire emlékeznek. A széder tálon kötelezően van egy darab sült csontos csirkehús, kemény tojás, sós víz, keserű levél, zöld növények, három darab pászka és a reszelt almából, dióból borral készített édesség, a kremzli, A szertartás alatt kötelező három és fél deci bort elfogyasztani.

Az ünnep nyolc napig tart, az ünnepi vacsorát az első esten tartják, majd ünnepzáráskor még egy kisebbet, kevésbé ünnepit szoktak szervezni, de az nem kötelező, nem is szokás mindenhol.