Két napig csak közbringával közlekedtünk Kolozsváron, kíváncsiak voltunk, mennyire megbízható a tavaly novembertől beindult Bike Sharing program, amelyet az önkormányzat uniós alapokból üzemelt be.

Elöljáróban csak annyit, hogy a 60 percig ingyenesen használható kerékpár révén naponta minimum egy buszjegy árát spóroltuk meg, lefogytunk egy kilót, és közben nem szennyeztük a levegőt sem tömegközlekedési eszközzel, sem autóval. Ennek viszont ára van: nemcsak rengeteg benzingőzt szívtunk, főleg reggelente, hanem el is késtünk a munkából az akadozó rendszer miatt.

Hogy bekapcsolódhassunk a száz százalékig zöld városközlekedési rendszerbe, első lépésként regisztráltunk a program hivatalos oldalán. Ehhez egy email címre, egy személyi számra és egy érvényes lakcímre volt szükségünk. A rendszerbe legnagyobb szívfájdalmunkra külföldi állampolgárok nem kapcsolódhatnak be.

A felhasználófiókunkba belépve ellenőrizhetjük például, hogy kaptunk-e büntetést amiatt, hogy túlléptünk a 60 percet. Mivel a program lényege, hogy minél többen használják a közbringákat, pénzbe kerül, ha túllépjük az ingyenes 1 órát. A kerékpárt legtöbb 12 órán belül vissza kell vinni a kölcsönzőbe. Aki ezt elmulasztja, azt 100 lejjel megbüntetik, és a városháza értesíti a rendőrséget is. A további szabályokról itt olvashat. 

A regisztráció után első utunk a polgármesteri hivatal egyik kirendeltségéhez vezetett. Mi a központi hivatalt választottunk, hogy igényelni tudjuk a kerékpárkölcsönzéshez szükséges kártyát. Sajnos előzőleg nem töltöttük le a ClujBike Map applikációt a telefonunkra, így később a kártya birtokában nem tudtuk indulás előtt gyorsan leellenőrizni, melyik kölcsönzőállomás online. Első nap emiatt el is késtünk a munkahelyünkről: egy éppen nem üzemelő állomáshoz rohantunk, onnan pedig sprintelhettünk egy másikhoz. Figyelembe véve, hogy jelenleg mindössze 27 állomást aktiváltak a városban – ezek közül pedig nem mindig üzemel mindegyik –, jól megizzadtunk, mire találtunk egy online kölcsönzőt.

A polgármesteri hivatalnál a portástól kérdeztük meg, melyik ablaknál igényelhetjük a kártyát. A megkapott sorszám birtokában kitöltöttünk egy űrlapot, lefénymásolták a személyazonossági igazolványunkat, majd ismét sorszámot kellett kérnünk, hogy egy másik ablaknál megkössék a szerződést. Ha minden flottul megy, 20-25 perc alatt kézbe is kapjuk az azonosítót.

Csakhogy nem mindig megy flottul az ügyintézés, még Kolozsváron sem. Akik egy hete próbálkoznak a ClujBike kártya kiváltásával, csalódottan vehették tudomásul: kifogyott a készlet. A program ügyfélszolgálatát tárcsázva nem tudták megmondani, miért nem sikerült ezidáig kártyákat rendelni, egy kedves hang viszont úgy tájékoztatott, ezen a héten orvosolják a problémát.

Előzőleg csekkoljuk a bringákat

A belépő birtokában nem volt más hátra, mint kikölcsönözni egy biciklit. Mielőtt az érintőképernyős terminálhoz lépnénk, érdemes kiválasztani a kerékpárt és ellenőrizni az állapotát: rendben vannak-e a kerekek, működik-e a csengő, a fék, a lámpák, az ülés elég magas-e, és a lánc a helyén van-e. Ha minden rendben van, a terminálnál a belépővel azonosíthatjuk magunkat, majd a kártyával kapott PIN-kódunk megadásával engedélyt kérhetünk a kerékpár elvételéhez. A terminál három nyelven (románul, magyarul, angolul) kommunikál.

Két percünk van arra, hogy elvegyük a biciklit. A terminál arról is tájékoztat, ha valamelyik bicikli nem elvehető, ezt pedig a parkolásnál egy zöld lámpával is jelzik. Ha a lámpa pirosan ég, nem érdemes próbálkozni.

Ha sikerült a kölcsönzés, irány a város. Összefüggő bicikliutakra ne számítsunk, ezért is nagyon fontos, hogy a kerékpáron legyen csengő, a lámpák pedig működjenek. Első utunk alatt túl sokat kellett használnunk a csengőt, amíg a központból a Györgyfalvi negyed végére értünk, a járdára felfestett biciklisávot sok gyalogos még mindig magáénak érzi.

A rendezetlen bicikliutak miatt rengetegszer voltunk kénytelenek leszállni a bringáról, szó szerint izomlázig markoltuk a kormányt. Több mint fél óránkba telt, amíg sikerült végre a lakcímünkhöz közel eső kölcsönzőállomásra érnünk. Az állomáson a kártya segítségével kioldottunk a parkolásnál használt automata zárat, amely rögtön működésbe lép, ahogy a bringát a helyére tettük. Ha sikeresen parkoltunk, a lámpa zöldre vált.

Végül taxival kellett hazamennünk

Második nap reggel zökkenőmentesen ment a kölcsönzés, jólesően konstatáltuk, hogy rengetegen tekertek közbringával munkába, egyetemre. Este viszont meglepetések vártak: több előzőleg online állomás nem üzemelt a központban, ilyenkor ajánlatos ezt jelezni az ügyfélszolgálattal a kártyán feltüntetett telefonszámon segítségével. Kölcsönözni éjjel 12 óráig lehet, éjféltől reggel hatig inaktív a rendszer.

Bosszúságot okoz az is, hogy az érintőképernyős terminálok nem reagálnak mindig azonnal, előfordul, hogy többször is be kellett ütni a PIN-kódot. Második nap este már nem volt türelmünk sokadjára is bejelentkezni a rendszerbe, így taxiba ültünk.

Összességében a városi közlekedésnek ez a formája nagy eredmény: a ClujBike hivatalos tájékoztatása szerint 200-300 bicikli szinte mindig terepen van. A még akadozó rendszer miatt viszont egyelőre túl sok bosszúsággal jár, ha csak közbiciklivel akarunk közlekedni. Az ígéretek szerint a Bike Sharing programon folyamatosan dolgoznak, amelyhez mi annyiban járulhatunk hozzá, hogy jelezzük a hibákat. Ha idővel a bicikliutak is kiépülnek, közbringával sokkal hamarabb beérhetünk a munkahelyünkre, mintha személyautóba pattannánk, ráadásul megkíméljük magunkat és társainkat kocsink benzingőzétől.