A fiatalok ma már inkább választanák az itthonmaradást külföld helyett – derült ki abból a felmérésből, amelyet Kolozs megyében végeztek el 2007-ben, 2011-ben és 2015-ben a nyolcadikosok körében.

A huszonhat-huszonnyolc Kolozs megyei faluban felmért fiatalok válaszaiból kiderült, hogy jelentősen csökkent azok száma, akik külföldön szeretnének dolgozni, nőtt azonban a Kolozsváron elhelyezkedni kívánók köre, és ugyan nem sokan, de egyre többen maradnának szülőfalujukban is.

A Kerekes Kinga, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának docense által vezetett kutatás eredményeit az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében azok a mesterképzős hallgatók mutatták be nemrégiben, akik a 2015-ben kapcsolódtak be a munkába. Ábrahám Beáta, Balázs Angella, Kis Brigitta Ágota és Pirău Horațiu egymás után ismertették a táblázatokba, számokba foglalt tényeket, illetve a levonható következtetéseket.

300-400 tanulót kérdeztek meg egy évben

Minden negyedik évben három-négyszáz tanulót faggattak arról, hogy szeretnének-e tovább tanulni, mivel foglalkoznának szívesen, hol dolgoznának. Vizsgálták körülményeiket is. Válaszaikat nagymértékben befolyásolta, hogy milyen távolságra élnek egy-egy oktatási központtól, milyen az infrastruktúra, szüleik (szak)líceumi központ környékén dolgoznak-e (vagyis jelent-e külön problémát a gyermek szállítása). Kolozs megye főleg dél-nyugati részéről akár több mint 45 kilométeres utat is meg kéne tenniük a diákoknak azért, hogy nyolcadik osztály után is iskolába járhassanak.

Nem mellékes a szülők foglalkozása, végezettsége sem – akik maguk is magasabban képzettek, inkább biztatják gyermeküket a továbbtanulásra. Megfigyelhető, hogy vidéken is egyre több az egyetemet végzett szülő, bár még mindig nem sok, és a növekedést részben a városról falura kiköltözött szülők jelentik.

A vidéki szülők többsége még mindig mezőgazdaságban dolgozik, ugyanez a férfiak esetében egyre kevésbé igaz, ők inkább alkalmazottként keresik a betevőt. A felmérésből kiderült, nagyon kevés fiatal gondolja úgy, hogy a gazdálkodásba fog bekapcsolódni. Ahol elég nagy a gazdaság, ott inkább meggyőzhetők a fiatalok, de csak a fiúk, és egyáltalán nem számottevő arányban. A kutatást végzőik ki merték jelenteni: nem akarnak a fiatalok agrárszakiskolába járni, nem igaz az, hogy járnának, ha lenne – nem járnának, és ezért nincsen.

Nem vonzó szakma a gazdálkodás

A vizsgált generációk minden bizonnyal képzettebbek lesznek a szüleiknél, hiszen 2007-ben 7,97, 2011-ben 3,14 és 2015-ben 3,25 százalék nyilatkozott úgy, hogy nem akar tovább tanulni, viszont 2007-ben 66,95, 2011-ben 84,41 és 2015-ben 68,40 százalék gondolta úgy, hogy líceumba iratkozik (a középső érték azért magasabb, mert abban az évben nem lehetett szakiskolába menni). Megfigyelhető az is, hogy a lányok tíz-húsz százalékkal többen döntenek a líceum mellett, majd harminc-negyven százalékkal többen az egyetem mellett, mint a fiúk. A szakiskolák iránti érdeklődés mindkét nemnél megduplázódni látszik.

Arra a kérdésre, hogy helyileg hol képzelik el magukat szívesen dolgozó felnőttként, generációnként egyre többen jelölték meg szülőfalujukat: 2007-ben 2,1, 2011-ben 6,3 és 2015-ben 8,4 százalék. Egyre kevesebben vágynak külföldre: a 2011-es 20,6-ról (2007-ben is hasonló számban voltak) négy év alatt 7,7 százalékra zuhant az elvándorolni készülők száma. A legtöbben inkább a megyeközpontban dolgoznának (65,5; 59,5; 78,9 százalékban).

Kerekes Kinga felmérésvezető végkövetkeztetései szerint a vizsgált falvak fiatalságának (egy-egy évben 339, 485, 456 diákot, nem csak magyarokat faggattak) 22 százaléka el fog költözni otthonról, de csak alig több, mint tíz százalék fog külföldre vándorolni (főleg egyetemet végzettek). 76 százalékuk otthonról ingázik majd a munkahelyére (valamely közeli városba vagy ipartelepre), a mezőgazdaság viszont még elhanyagoltabb területté válik.