Michel Foucault (1926-1984) francia filozófus négy évtizede írt le olyan jelenségeket, amelyek akkor még nem voltak annyira relevánsak mint ma, főleg a menekültválság korában.

A The Conversation írja, hogy Foucault 1976-ban körvonalazta az elsősorban nyugati, liberális államvezetésekre jellemző új irányvonalat, a biopolitikát. Mint akkor kifejtette, az államok a lakosság egészségének és jólétének megszállottai lettek, 40 évvel később pedig látható, hogy a nyugati társadalmakban erőteljes népszerűsítést kap az egészséges táplálkozás, a dohányzás visszaszorítása, az alkoholfogyasztás korlátozása, az emlőrákszűrés, betegségek kockázati lehetőségeinek kiszámítása.

Foucault azt ugyan soha nem állította, hogy a leírt trend negatív, viszont arra rámutatott, hogy azok, akik nem jogosultak erre, sőt az „egészségmaximizáló program” veszélyeztetőiként vannak elkönyvelve, kimaradnak mindebből.

A biopolitika tehát az „élni és halni hagyni” politikáját jelenti, egy állam minél erőteljesebben  fókuszás saját lakosságára, annál inkább megteremti a feltételeket a lehetőséghez, hogy mások pedig meghaljanak.

Nekünk sok, nekik semmi?

Mindez ma élesen körvonalazódik, amikor a menekültválságot vizsgáljuk meg. Az európai társadalmak, amelyek rengeteget befektetnek saját populációjuk egészségi állapotának javításába, a korábbinál is több áthatolhatatlan, jogi és materiális gátat emelnek a menekültek visszatartására, halálokat okozva.

Az európai államok Németország kivételével egymás túllicitálva terveznek olyan rendelkezéseket, amelyekkel távol tartják a migránsokat. Ausztria megszabta a beengedhető menekültek számát, egyedül hagyva Görögországot a kérdés kezelésében, Manuel Valls francia miniszterelnök kijelentette, hogy sem az országa, sem a kontinens nem tud fogadni több embert – Franciaország két év alatt 30 ezer menekültet fogadott be, ez a lakosság és befogadottak arányát tekintve azt jelenti. Egy 2200 fős falu „nem képes” befogadni egyetlen embert.

Az ilyen és hasonló rendelkezések megteremtik a lehetőségét annak, hogy emberek meghaljanak, a szíriaiak például vagy küzdhetnek Szíriában, vagy elindulhatnak hosszú és veszélyes utakon egy biztonságos, de teljesen elzárt helyre.

Rasszizmus

Míg különféle indoklások születnek a rendelkezésekre, ezeket könnyű megcáfolni racionálisan és morálisan. Foucault adja meg a választ arra is, hogy az egészséggel ennyire törődő államok hogyan képes a többé-kevésbé indirekt módon elkövetett gyilkosságokra: a tágan értelmezett rasszizmus miatt.

Szociálpszichológiai kísérletek tömegei igazolták ezt a feltételezését, miszerint extrém intézkedéseket is elfogadhatóbbnak tartunk, ha azok egy más csoport tagjaival szemben történnek. Ezért történhetett meg, hogy míg 1914 és 1916 között teával és süteménnyel várták a britek a 250 ezer belga menekültet (de gondolhatunk az 56-os menekültekre, vagy a 80-as évek végén Romániából Magyarországra menekülő magyarokra is), addig ma ezrek halálához járulnak hozzá.