Tizenegy évig tartó rejtőzködés után a hatóságok kezére került Romeo Beja volt bányászvezér, akit az 1999-es - utolsó – „bányászjárásért” ítéltek el öt év börtönbüntetésre.

1999. január 18. és 22. között Románia több megyéjét dúlták fel bányászok. Elégedetlenségüket az váltotta ki, hogy magasabb végkielégítést akartak, amit az akkori bukaresti kormány nem adott meg. A vájárok Miron Cozma és Romeo Beja szakszervezeti vezérekkel az élen megpróbáltak eljutni a román fővárosba, de a Valcea megyei Costesti-nél feltartóztatták őket a karhatalmi erők. Addig azonban több megyét végigpusztítottak, háromszáz embert - köztük hivatalos személyeket - bántalmaztak.

Beját emiatt öt év szabadságvesztésre ítélték el jogerősen 2005-ben, de még mielőtt bezárhatták volna, elmenekült Romániából és nyoma veszett mostanig. A bukaresti sajtó szerdán arról számolt be, hogy a volt szakszervezeti vezért különös módon fogták el. Beja ugyanis itthon bukkant fel, és rendkívüli fellebbezést nyújtott be a bíróságon a 2005-ben született ítélet ellen. Ez ügyben a bukaresti ítélőtábla most beidézte, szerdán meg is jelent a testület előtt, hogy kifejtse álláspontját. A Digi 24 hírtelevízió szerint Beja elmondhatta beszédét, de közben értesítették a rendőröket, akik őrizetbe vették, és elszállították a bukaresti Rahova börtönbe.

Az őrizetbe vett egykori bányászvezér korábban Cozma jobb kezeként volt ismert. Cozmát az igazságszolgáltatás tíz év szabadságvesztésre ítélte szintén a bányászjárások miatt, 2007-ben szabadult a börtönből.

A Zsil-völgyi bányászok először 1990-ben utaztak Bukarestbe, hogy „rendet teremtsenek”, miután nagyszabású ellenzéki tüntetések törtek ki Ion Iliescu akkori elnök ellen. A bányászok tüntetőket, ártatlan járókelőket, diákokat vertek meg brutálisan, és feldúlták az ellenzéki pártok székházait.

1991-ben is Bukarestbe utaztak, megbuktatták a Petre Roman vezette kormányt, amely nem volt hajlandó teljesíteni gazdasági és szociális jellegű kéréseiket.