A Szamos-parti Wallenbergként is emlegetett Járosi Andor evangélikus esperesnek állítottak emléktáblát vasárnap délelőtt a kolozsvári Evangélikus Püspökség udvarában.

A Kolozsi Tibor szobrászművész által készített emlékplakett az egykori esperes arcát is megörökíti annak az épületnek a falán, amelyben élt.

Az emléktábla előtt Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere arról beszélt, hogy a néhai evangélikus esperesre nem lehet a sírja mellett emlékezni, "mégis a házsongárdi panteon nagyjai között" tiszteli őt az utókor. A Gestapo fenyegetése ellenére azt tette, amit emberként tennie kellett, és - a sors fintoraként - a Gestapo szándékát a szovjethatalom valósította meg. Járosi Andort a Szovjetunióba hurcolták, majd halála után jeltelen tömegsírba temették.

Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja azt emelte ki Járosi Andor életéből, hogy amikor a magyar közösséget kellett építenie, akkor jó magyar és jó közösségépítő volt, amikor az embertelen időkben emberségről kellett tanúságot tennie, akkor ragyogóan megfelelt ennek a feladatnak is.

A megemlékezést megelőző adventi szentmisén Szemerei János, a magyarországi evangélikus egyház nyugati egyházkerületének a püspöke hirdetett igét.

Amint az egyház képviselői a mise végén felidézték, Járosi Andor tiltakozott a zsidók elhurcolása ellen, hamis keresztleveleket állított ki számukra, lakásában pedig több zsidó embert is bújtatott, olyan körülmények között, hogy az evangélikus parókiába német tisztek voltak beszállásolva.

Azzal is a zsidó közösség iránti szolidaritását fejezte ki, hogy a kolozsvári gettó kiürítése után eltemette a zsidó halottakat. Járosi Andor a magnyitogorszki fogolytáborban halt meg 1944 karácsonyán. A Járosi házaspár 1999. június 10-én a Világ Igaza kitüntetésben részesült.