Egy esztendeje államfő Klaus Johannis. Ezt az időszakot akár a hallgatás évének is nevezhetnénk: az új erlnök már-már kényszeresen óvakodott attól, nehogy elődje, a „játékos államfő” civakodásoktól hangos politikáját folytassa.

Politikai botrányok nélkül

Mandátuma első évében Klaus Iohannis akkor is hallgatott, amikor meg kellett volna szólalnia. Az igaz, hogy nagyjából sikerült elkerülnie a politikai botrányokat, a társadalmi feszültségeket, a jelentkező problémákat pedig igyekezett párbeszéddel megoldani. Több alkalommal is konzultált a parlamenti pártok elnökeivel, sőt Dacian Cioloş technokrata kormányának kinevezése előtt a tüntetők képviselőivel is tárgyalt, ami teljesen újszerű volt az 1989 után Románia politikai életében.

A csendet nyár közepén tört meg, amikor az akkori kormányfőt, Victor Pontát beidézték a korrupcióellenes ügyészségre. Klaus Johannis akkor a miniszterelnök lemondását követelte. Az igaz, hogy elnöki jogkörével élve több törvényt is visszaküldött a parlamentnek, ám semmit sem tett a politikai osztály megváltoztatásáért, arra hivatkozva, hogy ez a „saját kormánya” nélkül lehetetlen feladat.

Klaus Johannis részben eleget tett néhány választási ígéretének, így például a levélszavazással kapcsolatos fogadalmának. Igaz, ez a jogszabály túlságosan bürokratikus, és alighanem nehéz lesz alkalmazni. Ugyanakkor Klaus Iohannis elnöksége idején új választási törvényt is elfogadtak.

Kompromisszumok, kevésbé elegáns megoldások

Az államfő az ellenséges parlamentre hivatkozik, csakhogy ő maga – könyve címével ellentétben – nem lépésről lépésre haladt, hanem megelégedett a fél lépésekkel is. Mandátuma első évében beérte azzal is, hogy cselekedeteivel senkit se haragítson magára, és a lehetőségekhez képest mindenkit kielégítsen.

Mindez megmutatkozott például akkor, amikor a szervezett bűnözés és terrorizmust elleni ügyészség (DIICOT) élére a szociáldemokraták által javasolt, közepes képességű személyt nevezte ki.

A kompromisszumra törekvő Klaus Johannis a kevésbé elegáns megoldásoktól sem riadt vissza. Így például Victor Ponta kormányfői tisztségből történő menesztése kapcsán a nemzeti érdekeket saját érdekeivel összetévesztő Gabriel Opreával, a Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű párt elnökével, Gabriel Opreával szövetkezett.

Mi több, az elnöki hivatalból származó források szerint Dacian Cioloş technokrata kormányának kinevezése előtt felmerült benne, hogy a „tábornok urat” nevezze ki miniszterelnöknek, és csak a bukaresti klubban történt tragédia után mondott le tervéről, mert az "az utca" a politikai osztály gyökeres megváltoztatását követelte. Ennek nyomán döntött az államfő a technokrata kormány mellett, a Cioloş-kabinet kinevezése pedig ismét megnövelte a korábban hanyatló népserűségét is.

Ami sikerült…

Klaus Johannis kétségkívül elkötelezettje a korrupció elleni harcnak, így például visszautasította a közpénzeket lenyúló volt ifjúságügyi miniszter, Monica Iacob Ridzi kegyelmi kérvényét is. Persze, a parlament ilyen tekintetben is igyekezett keresztbe tenni neki.

Az még nagy kérdés, mennyire volt szerencsés Eduard Hellvig kinevezése a Román Hírszerző Szolgálat élére, illetve az a tény, hogy Cristian Buşoit támogatja Bukarest főpolgármesteri tisztségére. Az első jelek arra mutatnak, hogy Eduard Hellvigtől nem idegenek a politikai játékok, Cristian Buşoi pedig éppen a Román Hírszerző Szolgálat igazgatójának támogatását élvezi.

Klaus Johannisnak az ellenséges parlament dacára olykor sikerült keresztülvinnie akaratát. Így például konszenzust ért el az országos védelmi stratégia elfogadásánál, Mihai Răzvan Ungureanu és Eduard Hellvig kinevezésénél a Külső Hírszerző Szolgálat, illetve a Román Hírszerző Szolgálat élére.

Egyben megszüntette a jogi megszorításokat az új pártok létrehozásánál, lehetővé téve politikai szervezetek megalapítását olyan csoportok számára is, amelyek nem érzik képviseltetve magukat az ország politikai életében, és – legalább is elvileg –, megkönnyítette a szavazást a határon túli román állampolgárok számára. 

Diszkrét külpolitika

Klaus Johannis egy éves mandátuma alatt 14 külföldi látogatást tett. Párizsban és Berlinben Románia schengeni tagsága mellett érvelt, Chisinăuban a moldovai vezetést az európai irányvonal folytatására biztatta, Washingtonban fogadta az Egyesült Államok alelnöke, Joe Biden, és részt vett Barack Obama által rendezett fogadáson. Politikai megfigyelők szerint az államfő méltóan képviselte országát, előnyeként tudják be, hogy nyelveket ismer. Külpolitikája maga is meglehetősen diszkrét volt, ennek során a már meglévő partneri kapcsolatok megszilárdítására törekedett.

Megoszlik azonban a politikai megfigyelők véleménye akkor, amikor a migránsokkal kapcsolatos hivatalos uniós politikával szembemenve, Klaus Johannis ellenezte a menekültek befogadására vonatkozó kötelező kvótát. Vannak, akik úgy vélik, ebben az esetben is jól döntött, mások szerint hiba volt Angela Merkel álláspontját kétségbe vonni. Az egyetértés viszont teljes abban, hogy 2016-ban Románia külpolitikájában van még bőven helye a javulásnak.