„Több mint öt éve várok arra, hogy felébredjek ebből a rossz álomból, amelyben a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) hatalommal való visszaéléssel vádol. Kedden rá kellett ébrednem, hogy a mai romániai valóság minden rémálmot fölülmúl" – fogalmaz csütörtökön közzétett nyílt levelében Nagy Zsolt.

Az időközben a politikából visszavonult volt RMDSZ-es távközlési miniszter annak kapcsán foglalt állást, hogy a legfelsőbb bíróság kedden alapfokon három és fél év felfüggesztett börtönre ítélte a Posta-dossziéban.

Nagy Zsolt a levélben emlékeztet: a DNA azzal vádolja, hogy hatalommal való visszaélést követett el 2007-ben egy olyan kormányhatározat kezdeményezésével, amely egy telket az állam közvagyonából annak magánvagyonába helyezett volna át, ezáltal visszamenőlegesen hitelesítve a Román Posta 2005-ben történt társulását.

A volt miniszter a továbbiakban tételesen cáfolja a vádakat. Emlékeztet arra, hogy a szóban forgó telek sohasem volt az állam közvagyona. „Ezt minden kétséget kizáróan bizonyítja két elődöm (egy miniszter és egy hatósági elnök) által a Posta nevére kiállított tulajdonlevél és a Posta nevére kiállított telekkönyv. A telek tulajdonként szerepel a Posta leltárában, adót is fizetett érte. Az állam közvagyonáért felelős Pénzügyminisztérium többrendbeli átiratban és a per folyamán tanúvallomásban is megerősíti, hogy a telek soha nem volt közvagyon!" – írja.

Kifejti: a 2007-ben született kormányhatározat nem helyezhette a telket közvagyonból magánvagyonba, merthogy a telek nem volt közvagyon. „A per folyamán bemutattuk a telek teljes történetét, amely minden kétséget kizáróan ezt igazolja. Sőt több olyan végérvényes és visszavonhatatlan bírósági döntést is bemutattunk, amelyek igazolják a Posta tulajdonjogát" – szögezi le Nagy, hozzátéve: még az ügyészség is tudatában volt ennek, hisz nem követelt anyagi kártérítést.

Hangsúlyozza: a Posta által kezdeményezett társulás 2005-ben történt, és egy két évre rá születő kormányhatározat semmiféle hatással nem lehetett erre a döntésre. Leszögezi azt is, hogy egy kormányhatározat kezdeményezése (vagy láttamozása) nem jár jogi következményekkel, csak a kormányhatározat kormány általi elfogadása bír jogi erővel, és ez a teljes kormány közös felelőssége. Érvei közt megemlíti azt is, hogy a szóban forgó kormányhatározat ma is érvényben van, senki sem támadta meg, és nem vonták vissza.

„Miért nem értik a bírák a jogi és logikai érveket?"

Nagy Zsolt megállapítja: minden jogi és józan logikát mellőző, személyre szabott döntés született az ügyében. „A kormányhatározatot a törvényesség szempontjából láttamozó igazságügyi minisztert felmentették – azaz a kormányhatározat törvényes. Engem viszont, a kormányhatározat kezdeményezőjeként elítélnek hanyagságért!" – fogalmaz.

A volt miniszter elfogadhatatlannak tartja, ahogy a bíróság a döntés során megváltoztatja a vád besorolását. „Az eljárás hivatali visszaélés vádja miatt folyt, az ítélet pedig hivatali hatáskörben elkövetett hanyagságra vonatkozik. Bár ez egy sokkal enyhébb besorolás, mégis problémás: tudomásunkra sem hozták, ez ellen nem védekezhettem!" – állapítja meg, megjegyezve: a bíráknak a tulajdonjoghoz való viszonyulása kísértetiesen hasonlít a Mikó-ügyben tapasztaltakhoz, azaz államosítanak, az állam közvagyonába helyeznek egy olyan ingatlant, amely sohasem volt az.

„A kedd esti „ébredésem" óta újra és újra az öt éve visszatérő kérdés tör elő: MIÉRT? Nem értik a bírák a jogi és logikai érveket? Szándékosan akar valaki nekem ártani? Valaki(k)nek szúrom a szemét így, annyi év önkéntesen vállalt visszavonulás után is?" – kérdezi levelében, amely így zárul: „Ébredjünk! Rá kell ébrednünk, hogy a hallgatásunkkal hozzájárulunk ezekhez a történésekhez. Némaságunk nem akadályozza meg az igazságtalanságot. Én vívom a magam harcát! De vajon tudja-e majd mindenki vívni a sajátját, ha ilyen precedensek mentén haladunk tovább?!"