A hoki jól mutatja sport és társadalom kapcsolatát, erős lokálpatrióta, identitásképző erőként jelenik meg, amely a 19. századtól jelen van Csíkszeredában. A jelenségről Burista Lóránd és Magyari Nándor László antropológusok tartottak előadást pénteken, az Erdélyi Társadalom folyóirat kolozsvári műhelykonferenciáján.

Burista Lóránd elmondta, a csíki hoki a médiában és közvéleményben gyakran szerepel, ám a társadalomtudományokban nem igazán. Mivel a közösség identitástudatának része, fontossága pedig nemzetközi szinten is kiemelkedő, Magyari Nándor Lászlóval érdemesnek látták kutatni a témát.

Csíkszereda a 18. században épült ki, kulturális szempontból meglehetősen szegényes település volt, a Szerda napi vásárok és a jégkorcsolya mellett nem volt rá jellemző egyéb jelentős esemény. A Csíki Korcsolyázó Egylet a 19. század elején jött létre, több évtizeden át uralva a sportéletet.

A csíkszeredai hoki amatőr szellemben indult, nem a hatalom hozta létre, hanem a helyi elit egyes figurái alapították meg az első formális csapatot. "A részvétel, a tisztesség, a becsület számított első körben, nem a győzelem" – húzta alá Burista.

A kezdeti szakaszban a hoki mintaként jelenik meg a társadalomban, sokan foglalkoznak ezzel a sporttal, és a csapat országos szereplései is egyre gyakoribbak. A hoki az, ami a „csíkiasságot” kiviszi a városból, „a mi fiaink”-ként utalnak a csapattagokra. A korcsolyaegylet versenyei regionális szinten zajlanak, idővel a bukaresti csapat is kihívja a csíkszeredai hokisokat.

Odacsapás a hatalomnak

A közösségi azonosulás a Ceaușescu-korszakban éri el tetőfokát, amikor a hatalom mindenféle közösségi megnyilvánulás elnyomásán dolgozik, szurkolni a csapatnak egyfajta lázadásként értelmezendő, a himnuszt csak itt énekelhették el – hangzott el az előadásban.

Identitások ebben az időben alakulnak ki: a Dinamo vagy Steaua ellen győzni egyfajta odacsapás a hatalomnak. 89 után az etnikai feszültségek is megtapasztalhatók, 2002-ben a H.C. Csíkszereda alapítása fordulatot jelent, hiszen a professzionális logika mentén szervezik meg a csapatot. Az új csapat és a régi csapat, a SportKlub között vetélkedés alakul ki, hiszen utóbbiak a régi „csíkiasság” szimbólumai, a H.C. Csíkszeredát, az „idegenség” szimbólumát elsősorban a rendszerváltás utáni fiatalok támogatják. "Ez a kultúra a jelenben átalakulóban van, a hagyományos jelentések elavulnak, de a folyamatos kisebbségi lét még fenntartja ezeket" – összegezte az antropológus.

Csíkban a hokit nem átvették, hanem megalapították

Magyari Nándor László antropológus kifejtette, a csíki hoki története reprezentálja azt, ahogyan ez a kisebbség magára talált, és végigélte az elmúlt évtizedeket. Beszélt arról, hogy a helyiek teljesen másként élik meg ezt a sportot, mint más helyeken, így érdemes volt a kutatást egyfajta újraértelmezéssel indítani: a csíki hoki ugyanis egyrészt nem csak a települést jelzi, hanem más közeli településeket is, ahol a jelenség kibontakozott, ugyanakkor a közösségbe erősen beágyazott jelenségről beszélhetünk.

Jellemző erre a szubkultúrára, hogy nem azt a fejlődési ívet követte, mint máshol, azaz nem professzionalizálódott. „Úgy élik meg ráadásul, hogy nem átvették a hokit, hanem megalapították” – fogalmazott Magyari, hozzátéve: a mítosz szerint egy kanadai híradóban láttak először jégkorongot, és azért kezdtek el ezzel foglalkozni.

Abban a korszakban, amikor impériumváltás volt, jelentős megoldást jelentett egy „eltájolódott”, magát nem találó székelyföldi közösség számára a hoki – amikor a pályán győztek, a közösség győzelmeként élték meg ezt. Kezdetben a közösségi jelleg volt fontos, az etnikai jelleg is a múlt rendszerben alakult ki, hiszen azt is tudták, hogy meg lehet verni a hatalom jelképeként értelmezendő bukaresti csapatot. A sport egy olyan terülenek számított, ahol legalább időszakosan megfordíthatták a hatalmi viszonyokat.