Szexuális nevelés - megváltás vagy a feministák lobbija?

Hónapok óta folyik a csihipuhi több tucat civil szervezet között arról, hogy kötelezővé kell-e tenni az egészségnevelést, és ezzel együtt a szexuális nevelést az iskolákban, vagy sem. A kérdésben az egészségügyi minisztérium már állást foglalt.

Az egészségügyi minisztérium támogatja a szexuális nevelés kötelezővé tételét a közoktatásban - olvasható a szaktárca múlt héten keltezett, de a napokban közzétett levelében.

A levéllel a minisztériumot képviselő Amalia Șerban, a közegészségügyi igazgatóság vezetője azoknak a civil szervezeteknek reagált, amelyek hónapok óta kérik az egészség- és ezzel együtt a szexuális nevelés beemelését az országos kerettantervbe.

A válaszlevélben Amalia Șerban kifejtette, ahhoz, hogy a szexuális nevelés kötelező lehessen az iskolákban, meg kell teremteni - az oktatási tárcával szorosan együttműködve - a megfelelő törvényes hátteret. Amelia Șerban egyebek mellett azzal indokolta ennek szükségességét, hogy Románia élen jár az Európai Unióban, ami a leányanyák nagy számát illeti.

Ministerul Sanatatii sustine introducerea orelor de educatie sexuala by Raluca Pantazi

 

Erdélyben Maros megyében szül a legtöbb 15 évesnél fiatalabb lány. Tavaly országszerte közel 18.600 tizenkilenc évesnél fiatalabb lány szült - olvasható az egészségügyi minisztérium jelentésében. Ebből 654 anyuka a 15. életévét sem töltötte be a szülés pillanatában, és legtöbbjük vidéken élt. A legtöbb 15 évesnél fiatalabb lányanyát Iaşi (67), Călăraşi (62), Dolj (54), Maros (34), Bákó (32), Szeben (28), Argeş (27), Vrancea és Giurgiu (20-20) megyében jegyeztek tavaly. Ami a 15 és 19 év közötti kismamákat illeti, Maros megyén kívül Beszterce-Naszód megye is a negatív lista elején áll: Dolj (1.443), Beszterce-Naszód (821), Iaşi (782), Maros (499), Vaslui (489), Bákó (448), Prahova (388), Suceava (338), Szeben (336) és Konstanca (333). 

A tárca emellett támogatja azt az elképzelést is, hogy a lakosság körében széleskörű tájékoztatás induljon egyebek mellett a szexuális úton terjedő betegségekről és azok megelőzéséről. Amalia Șerban kitér arra is, hogy a minisztérium álláspontja szerint az iskolai egészségnevelés kötelezővé tételével ezeket a betegségeket vissza lehetne szorítani. A szaktárca éppen ezért találkozót kezdeményez az oktatási tárca képviselőivel egy hosszú távú stratégia kidolgozása érdekében.

Hónapok óta folyik a csihipuhi

A szexuális nevelést kérő és az azt elutasító civil szervezetek már hónapok óta nyílt levélben üzengetnek egymásnak és a szaktárcáknak. Legutóbb, szeptember végén több mint 60 civil szervezet szólította fel egyebek mellett az oktatási minisztériumot, hogy emeljék be az országos kerettantervbe az egészségnevelést. Hogy néhány civil szervezet hogyan képzeli el a szexuális felvilágosítást fogyasztható videók formájában, itt nézheti meg

Kérésüket azzal indokolták, hogy a fiatalok többsége nem kap megfelelő, szakszerű tájékoztatást a szexualitásról, hibás a testi énképük, nem tudják megfelelően kezelni az intim kapcsolataikat. Hangsúlyozzák, a szexuális neveléssel a diákok nem azt tanulják meg, hogyan kell szexelni, hanem tájékoztatást kapnak egyebek mellett a nemi egyenjogúságról, a szexualitás emberi, intim oldaláról.

Kérik, hogy a szexuális nevelés meghatározásánál vegyék figyelembe az Egészségügyi Világszervezet elfogadott definícióját és ajánlásait. 

A szexuális nevelés, mint iskolai tanterv, Európában több mint fél évszázados múltra tekinthet vissza. Hivatalosan Svédországban kezdődött, 1955-ben, amikor a tárgyat kötelezővé tették minden iskola számára. Több évig tartott, amíg sikerült a témát integrálni is a tantervbe, hiszen az irányelvek, a kézikönyvek és más oktatási anyagok kialakításához, valamint a tanítók és tanárok felkészítéséhez időre volt szükség. Az 1970-es és 80-as években egyre több nyugat-európai ország alkalmazta a szexuális nevelést. Németországban például 1968-ban vezették be, Ausztriában 1970-ben. Hollandiában és Svájcban szintén az 1970-es években kezdődött el a folyamat. Az említett országokhoz Franciaország, Anglia és néhány más, nyugat-európai ország, majd később fokozatosan egyes dél-európai országok, például Portugália és Spanyolország is csatlakozott. Sőt, még Írországban is, ahol a vallásos ellenállás hagyományosan erős volt, 2003-ban vált kötelezővé a szexuális nevelés az általános és középiskolákban. (szexualpszichologia.hu)

A 67 civil szervezet szerint a szexuális nevelésnek egyebek mellett arra kellene oktatnia a diákokat, hogy

  1. tiszteljék a partnerüket, ismerjék meg a női és a férfi test működését, hiszen ez utóbbival kapcsolatban rengeteg a téves felfogás
  2. ismerjék fel a szexuális visszaélés, erőszak előjeleit. Egy 2012-es felmérés szerint a lányok 30 százaléka már átélt fizikai, illetve emocionális nemi erőszakot. 
  3. legyenek tájékozottak a szexuális úton terjedő betegségekről és azok visszaszorításáról, így például vissza lehetne szorítani a HIV/AIDS betegekkel szembeni erős negatív megkülönböztetést. 
  4. ismerjék a fogamzásgátló módszereket, amelyekkel visszaszorítható az abortusz és a nemkívánatos terhesség
  5. tudják, mit jelent a szexuális orientáció, a nemi identitás
  6. ismerkedjenek meg a nemi esélyegyenlőség alapfogalmaival.

Emlékeztetnek, hogy a szexuális nevelés iskolai oktatását a 272/2004-es törvény már előírja, mégsem történt ezidáig semmi.  

Felkérik a minisztériumot, hogy szakemberekkel együttműködve dolgozza ki a tantervet, szerkesszen tankönyveket, képezzen oktatókat. Kiemelik, hogy az egészségügyi minisztérium országos stratégiájában célkitűzésként foglaltak állást amellett, hogy visszaszorítják a kiskorúak körében a nemkívánatos terhességet és az abortuszt.

„A szexuális nevelést a szülőkre kéne hagyni”

Az ellentábort képviselő 18 civil szervezet, köztük a Szülők a vallásóra mellett, amellett kardoskodik, hogy ne engedjen az oktatási tárca a nyomásnak. Legutóbbi nyílt levelükben azzal érvelnek, hogy a szexualitás egy olyan „természetes hajlam, amely könnyen eszközzé degradálható”, és amely „idegen érdekek nyomására destruktívvá válhat”.

Szerintük a pro táborát olyan militáns ateisták, radikális feministák és szexuális kisebbségek képviselik, akik "alapjaiban akarják aláaknázni az egészséges társadalmat".

   Scrisoare deschisa APOR fata de Educatia Sexuala by Raluca Pantazi

 

Hozzáteszik, a szülők akaratát egyáltalán szabad kihagyni a történetből, hiszen joguk van úgy nevelni a gyermeküket, ahogy ők szeretnék. Emlékeztetnek, hogy már létezik egy opcionális tartárgy, amely egészségneveléssel foglalkozik, tehát a szülőknek megvan a választási lehetőségük. Hiányolják a széleskörű társadalmi vitát a témáról.

Korábbi nyílt levelükben arra kérték az illetékeseket, hogy az iskolák neveljék a házasság előtti szexuális önmegtartóztatásra a diákokat, hiszen így megelőzhető a nemi betegség és az abortusz a kiskorúak körében.

Kapcsolódók

Kimaradt?