Egy régi udvarház szalonjában

PANAJOTISZ Veszka... Apu játszott a lottón?
VESZKA Igen. Minden héten.
HRISZTOSZ És tudod-e, most hová rakta a sorsjegyet?
VESZKA Miért? Nyert a lottón?
HRISZTOSZ Igen... Néhány százezret...
PANAJOTISZ Kb. 500 ezret... és nem tudjuk, hol a sorsjegy... Nem tudod, véletlenül, hová tette?
VASZO Nem emlékszel rá?
VESZKA Nincs ott az éjjeliszekrényen? (Mindannyian az öreg szobájába szaladnak.) Nem, nem oda... (Mindannyian fává mervednek.) Azt hiszem, a gyümölcsöstálba tette, a konyhában... (Mindannyian a konyhába szaladnak.) Vagy talán a szekrénybe, az öltönyébe... (Minannyian visszaszaladnak az öreg szobájába.) Ó, dehogy! A zsebébe tette, a pénztárcájába. Mostmár emlékszem...
ROJ Melyik pénztárcába?
VESZKA Hát abba a homokszínűbe.
PANAJOTISZ És tudod, hogy hol van?
ROJ Azt én tudom. (Kővé dermed.)
PANAJOTISZ Hozd ide, azonnal!
ROJ Nem hozhatom. A homokszínű pénztárca ott van a sírban. A halott fekete öltönyének a zsebében... Istenem, ez borzasztó!
VASZO Valóban... Én is láttam, hogy ott van, amikor öltöztettem.
PANAJOTISZ Meg kell dögleni! Miért nem halok meg most, Uramisten?
VESZKA Rongyos 500 ezerért?!
HRISZTOSZ Mi az, hogy 500 ezer? Az 700 milliót ér, te lüke! Annyit veszítettünk...
VESZKA 700 milliót?
PANAJOTISZ 700 milliót!
VASZO 480 ezer, zéró 45 drahmát.
HRISZTOSZ Ne emlegesd az aprópénzt is, mert megfojtalak!
VASZO Az is pénz, miért ne mondjam?
PANAJOTISZ Fogd be a szád! És ne beszéljünk többet erről, mert meghalok, itt helyben...
ZSENI Várjunk csak egy kicsit! És mivel bizonyítjuk, hogy apáé a pénz?
VASZO Ez nem gond, asszonyom!
HRISZTOSZ A sorsjegy nem névreszóló. Azé, aki bemutatja.
ROJ Na és akkor?! Akkor mi lesz a pénzzel?
PANAJOTISZ Mi hogy legyen? Elnyelt a föld 700 milliót!

{loadposition otp}A temetőben, Roj és Panajotisz lapáttal a kezében

ROJ Erre, erre... Ide gyere!
PANAJOTISZ Ne szaladj! Várjál meg... Nem látom az ösvényt.
ROJ Erre gyere...
PANAJOTISZ Az anyjuk nemjóságát! Sírról-sírra lép az ember.
ROJ A temetőben vagyunk, mi egyébre léphetnél?!
PANAJOTISZ Figyelj csak! (Félreugrik.) Ez még egészen friss... (Tovább keresgéli az öreg sírját.) Roj, mondd csak, tényleg azt akarod, hogy felnyissuk az apám sírját?
ROJ Nem háborgatjuk... Csak elvesszük a sorsjegyet és megyünk. (Bagolyhuhogás hallatszik.)
PANAJOTISZ Hát ez meg mi a fene?
ROJ Egy bagoly hangja.
PANAJOTISZ Eléggé rekedt. Rossz jel!
ROJ (A bagoly hangját hallgatja.) Vajon miért lenne rossz jel? Kijött, sétál egyet és énekel.
PANAJOTISZ Énekel a temetőben?!
ROJ Igen. Bánt valakit azzal?
PANAJOTISZ Dehogy bánt! ... Mi pedig azért jöttünk, hogy elszedjünk egy sorsjegyet... De mondd meg nekem, Roj! Miért kellett betenned a pénztárcát a koporsóba?
ROJ Mert az a szokás... A halottnak pénzt tesznek a koporsóba. Én is a tárcájába dugtam néhány ezret.
PANAJOTISZ Az előre nem látható kiadásokra, ugye... Ó édes Istenem!
ROJ Ezt tettem tavaly is, az én apám temetésekor, 20 ezret dugtam a pénztárcájába.
PANAJOTISZ Gratulálok. Bezzeg a te apádnak 20 ezret dugtál, az enyémnak pedig csak néhányat. (A bagoly megint huhog.) Menj a fenébe, vészmadár!
ROJ Inkább örvendenél neki, hogy ilyen jól sűlt el: kettőnké lesz a sorsjegy. Ha otthon találjuk meg, azonnal ott terem Hrisztosz és Zseni, hogy elvegye a felét. Így viszont a miénk az egész pénz.!
PANAJOTISZ Miért? Nekik nem adunk belőle semmit?!
ROJ Ugyan miért adnánk. Hát azért gyalázom én meg a sírt, hogy gazdaggá tegyem a testvéredet és Zsenit, azt a kurvát? Azt hiszed, hogy ők adnának neked valamit? (Megtalálták az öreg sírját.)
PANAJOTISZ És most mit csinálunk?
ROJ Ásunk! ... Áss és hallgass! (Panajotisz bizonytalankodik.) Mozgás! Csípd magad...
PANAJOTISZ Nem tudom!
ROJ Hívő lélek, akarod-e pénzt, vagy sem?
PANAJOTISZ Nem akarom. Mit kezdek azzal a hatalmas összeggel? A pénz nem boldogít! ...
ROJ Ejsze, nem lesz szerencséd a szerelemben!
PANAJOTISZ Eddig szerencsém volt... hozzám jött feleségül Claudia Schifer!
ROJ Mit mondjak, nagyon illik hozzád Claudia Schifer... Hallgass már és ásd a sírt!
PANAJOTISZ Fehérnép, bűn az, amit művelünk, hát nem érted?
ROJ Hogyhogy bűn? Elszedünk egy sorsjegyet? Azt, ami a miénk? Hol itt a bűn? Siess: lapátold már ki azt a milliót!
PANAJOTISZ Ha csak a sorsjegy volna ott, apám nélkül, akkor nem haboznék...
ROJ Tökkel ütött vagy, semmit sem tudsz! Az életben egyszer adódik ilyen szerencse. És te...
PANAJOTISZ Így beszéltél akkor is, amikor a nyaralót vettük: „Az életben egyszer adódik ilyen szerencse." És aztán? Eladósodtunk, a ház pedig befejezetlen; úgy vakációzunk, mint a cigány: sátorban, műanyagfólia ablakkal...
ROJ Mit beszélsz? Itt a lehetőség: befejezhetjük a házat, sőt helyette újat vehetünk, és még annyi mindent...
PANAJOTISZ Új hézat? Nagyszerű. (...)
ROJ Na látod? Egyszer nekünk is ki kell másznunk a trágyából! (Sírni kezd.)
PANAJOTISZ Akkor miért bőgsz?
ROJ Isten tartsa meg az öreget, a sírjában is...
PANAJOTISZ (Sírni kezd ő is.) Drága édesapám, holtodban is örömet szerzel...
ROJ Te voltál a kedvence...
PANAJOTISZ Én szaladgáltam érte, én gondoztam...
ROJ És íme, itt a jutalmad! Ássál már végre!
PANAJOTISZ Van még igazság a földön! Nézd csak, most aztán...
ROJ Ássál már végre, ássál már! Apád ott a gödörben azt akarja, hogy te kapd meg a sorsjegyet, hogy te nyerjél! (Ásni kezdene ő is, de még nem döntötte el.) Ássál már végre, a nyavalyába! (Nekifog, egyedül. Panajotisz egyre csak sóhajtozik, aztán kézbe veszi az ásót, és miután a földbe vágta azt, csaknem összeesik a rémülettől.) Na mi történt?
PANAJOTISZ Ásom hát... ásom...
ROJ Bátrabban, hé! Szívből! Ha azt akarod, hogy végezzünk vele ma éjszaka. Vagy nem akarod?
PANAJOTISZ (miközben szaporán ásnak mindketten) Tudd meg, Roj, hogy nagy bűnt követünk el! Gyere, menjünk innen. (Lépések hallatszanak.) Mi történik itt, mi az ördög?
ROJ Valaki mozog...
PANAJOTISZ Drága, édesapám!
ROJ Egy francot! Fogd be már a szád! (Hallatszik, hogy valaki elesik, majd nagyot nyög.)
PANAJOTISZ Kísértet jár itt! (Újabb nyögés hallatszik.)
ROJ Félek tőle!
PANAJOTISZ Ma van az élő holtak éjszakája! Bújjunk el, gyorsan! (Behúzódnak egy nagy kereszt mögé. Megjelenik a színen Zseni és Hrisztosz, ásóval illetve lapáttal felszerelve. Zseni kezében letört tűsarok; Hrisztosz támogatja az asszonyt, különben lépni sem tudna.)
ZSENI Jaj, a lábacskám! Szegénykém kibicsaklott, hidd el nekem, Hrisztosz!
HRISZTOSZ Miért jöttél tűsarkú cipőben? Megáll az eszem!
ZSENI Jaaj!
HRISZTOSZ Hagyd már abba, semmi bajod sincsen! Hagyd már abba, megérkeztünk. Ez a sírja.
ZSENI Biztos vagy benne? Ásni kezdünk, s kigurul egy banya!
HRISZTOSZ Befogtad már a szád? 700 millióról van szó, vagy mi az ördög! Ha megkapjuk, le se tojjuk Veszkát, és az örökséget, és a többieket. Hadd, egye meg egymást Panajotisz, Roj és a bolgár szajha. Nagylelkűek leszünk: semmi sem kell nekünk a családi vagyonból!...
ZSENI Olyan hülye vagy, hogy kiráz tőled a hideg.
HRISZTOSZ Ugyan miért? Miért ne szerezzem meg ezt a pénzt. Panajotisz is tudja, hol van az a sorsjegy, de gyáva, nem mer idejönni érte. Hadd, tojjon be nyugodtan!
ZSENI Ugyan miért tojna be... Panajotisz a jólnevelt, akinek nincs képe, hogy megtegye azt, amit te akarsz, hogy kihantolja az öreget és elvegye a pénzét, egymaga.
HRISZTOSZ Nem is tudtam, hogy ilyen nagyra tartod a bátyámat, azt az ökröt.
ZSENI Jobb, ha tőlem tudod meg, egyáltalán ha van a családban egy becsületes ember, az csak ő lehet.
HRISZTOSZ Zseni, ne idegesíts!
ZSENI Csak az a baj, hogy nagyon melléfogott szegény: olyan nagyszájú nőt vett el, mint Roj... Édes Istenem, milyen hegyes a nyelve!
HRISZTOSZ Hagyd már abba! Mindjárt itt az éjfél. Szédítesz-e még sokat a te drága Panajotiszoddal, vagypedig látni akarod a pénzt, még ma?
ZSENI Őszintén szólva, nem szeretném, hogy így jussunk hozzá. Mindennek van határa, Hrisztosz. Hagyjuk szegény apádat, hogy nyugodjék békében...
HRISZTOSZ Nyugodjék békében?!
ZSENI Igen.
HRISZTOSZ És akkor hazamegyünk?
ZSENI Háát...
HRISZTOSZ Induljunk haza!
ZSENI (visszahőköl) Máris?
HRISTOSZ Miért? Mikor akarnál? Esetleg holnap?
ZSENI És akkor mi lesz a sorsjeggyel?
HRISZTOSZ Ottmarad a koporsóban, amíg elrothad!
ZSENI És senki sem örülhet annak a pénznek...
HRISZTOSZ Az már biztos, hogy senki!... És hidd el, szegény apánk nem fog kijönni a sírból, hogy átvegye a nyereményt... Inkább veszni hagyja.
ZSENI Vagyis nekünk kell mennük, hogy átvegyük, ugye? (Átmegy nagylelkűbe.) De tudd meg, hogy abból 50 milliót jótékonyságra költünk! (Hrisztosz gyilkos tekintetét látva) Legalább 40 milliót...
HRISZTOSZ Na mozgás, elég volt a dumából...
ZSENI Vagy legalább harmincat, hogy békében nyugodjon a halott. (Keresztet vet.) És hogy befogjuk a világ száját!
HRISZTOSZ Állj már meg egy szóra, drágaság!
ZSENI Miért?
HRISZTOSZ Már ásott valaki itt. Te nem látod?!
ROJ (előjön a kereszt mögül, Panajotisszal együtt) Én ástam itt, Zsenike.
PANAJOTISZ Meg én, Hrisztike! (Rojjal együtt) Mi ástunk itt! (A másik kettő kővé meredt.) És titeket mi szél hozott erre? Ásóval, lapáttal, ebben az órában?
ZSENI Apuhoz jöttünk.
ROJ Vágyódtok utána, mi?!
ZSENI Jaj, még nem is mondtam, Hrisztosz azt álmodta... Ugye, Hrisztosz?... Hogy apu cukorkát kíván.
ROJ Dehát krémest evett mindig, és most beéri cukorkával?
HRISZTOSZ Igen, cukorkát kért.
ZSENI És ha egy halott cukorkát kér, akkor nagyon elégedetlen. Ezért mondtam Hrisztosznak, szedjük magunkat, menjünk, gyújtsunk gyertyát neki...
PANAJOTISZ Ásóval, lapáttal.
ZSENI Úgy látom, ti is ásóval és lapáttal jártok...
PANAJOTISZ Mert mi is gertyát akarunk gyújtani.
ZSEHI Akkor rajta, gyújtsuk és menjünk.
PANAJOTISZ Mit beszélsz te, skorpió?
HRISZTOSZ Panajotisz, szétverem a pofád!
PANAJOTISZ (Hrisztosz torkának ugrik.) Fogd be a szád, te kígyó!
ROJ (kettejük közé áll) Panajotisz, nyughass!
PANAJOTISZ Elpaltatok mindent: a gyümölcsöst, az erdőt, apám gyűjtött pénzét, még mit nem! Taníttatta fiatal urat... És most, miután megzabáltátok Koszta nagybácsi autóbuszát is, jöhet a nyeremény a lottón. S persze egyedül ti akarjátok elpalni azt is, nemde?!
HRISZTOSZ Értem, ti akartátok volna az egészet?! (Panajotisz megint Hrisztosz torkának ugrik.)
ROJ (Ismét közéjük áll.) Panajotisz, kérlek, nyughass már!
ZSENI Panajotisz, az Istenre szerelmére: rokonok vagyunk-e, vagy mi az ördög!
ROJ Rokonok, mi?! Azt hiszed, nem hallottam, amikor hegyes nyelvűnek neveztél, te szajha?
HRISZTOSZ Úgy kell neked, Zseni, ha állandóan pofázol.
PANAJOTISZ Az anyátokat! Beültetlek mindkettőtöket, apa mellé! Azt hiszed, hogy hülyíthetsz, egész életemben...
ROJ Ne félj Zseni, ellátom a bajod... De nem itt, mert úriasszony vagyok.
ZSEHI Nahát, mit mondjak... Az Égei-tengetbe veszett minden úriasszony, rajtad kívül, rühös kutya!
ROJ Éhes kanca!
PANAJOTISZ Roj, csendesebben... Ide figyelj, öcsém: most rajtam a sor. A sorsjegy az enyém. Én viszek el mindent!
HRISZTOSZ Nahát, ki hitte volna? És honnan hullott az ölödbe?
PANAJOTISZ Tehát kicsikéim, szedjétek magatokat és pucoljatok!
ZSENI Majd ha fagy és hó lesz nagy!
PANAJOTISZ Fogd be a szád Zseni, itt szavad sem lehet!
ZSENI Még hogy nekem, a testvéred feleségének, szavam sem lehet! Nekünk jár a nyeremény fele, ha nem több!
PANAJOTISZ Eleget harácsoltatok már össze, amikor a gyáracskát építettétek!
HRISZTOSZ Azt a Közös Piac segítségével építettük.
ROJ Arisztopulosz miniszter úr az álneve ez?
ZSENI Ő valóban segített nekünk. Van ellene valami kifogásod?
ROJ Segített, mert megkentétek.
ZSENI Az üzlet, az üzlet: adsz és kapsz.
ROJ Kérdés csupán, hogy mit.
ZSENI Nem értem.
ROJ A testedet, te kurva.
HRISZTOSZ Fejezd bé, Roj!
ROJ No ne mondd! Te, a felszarvazott, nem is sejted, hogy mit művel a miniszter és a feleséged.
ZSENI Arisztopulosz a játszótársam, gyermekkori barátom. Hát nem sül ki a szemed? Ilyeneket beszélsz az apánk sírjánál?
PANAJOTISZ Azért apánk is tudott egyet, mást... Emlékszel még, hogy becézett téged: „Bubulina mia!"
ROJ És csepegett a nyála, ha a seggedet látta! Uram bocsáss, kívánta a nőket... Be is szerezte a házhoz Vaszkát, azt a bolgár szajhát.
HRISZTOSZ Vagy úgy, szóval azt mondod, hogy apánk kurvapecér?? Beperellek érte! Lecsukatlak!
ROJ Te perelsz bé engem, és ugyan mikor? Miközben Arisztopulosz miniszter úr dugja a feleséged? Akkor ki tartja a gyertyát?
HRISZTOSZ Én tartom a gyertyát?!
ZSENI Bizalmas ügy.
HRISZTOSZ Hát nem is olyan mint a te lányodé...
PANAJOTISZ Mit mondtál?
HRISZTOSZ Kérdezd csak meg a feleséged, testvérkém, kik dongják a lányod a tévénél.
PANAJOTISZ Mert az én lányom tehetséges!
ZSENI Persze hogy az. Hanyatesik, mihelyt lemegy a függöny.
HRISZTOSZ Kérdezd csak meg: Kislányom, drágám, hányan lovagolnak rajtad, amíg a képernyőre kerülsz?
PANAJOTISZ (nem tud szóhoz jutni) Hogyhogy hányan?
ZSENI Úgy, hogy ki lehet rakni belőlük az utat Amerikáig és vissza!
ROJ Zseni, én szájon váglak!
HRISZTOSZ Az egyik adásban kocsmában táncol, felugrik a pultra és rázza magát... A Barba Koszta kocsmájában történik mindez... Így csinálja, a drága. (Fellép az apja sírjára, és rendre dobálja le a ruhát magáról.) Még a melltartóját is leveti!
PANAJOTISZ Roj, te tudtál róla?
ZSENI Ez még semmi. De azután kilógatja a mellét a blúzból!
ROJ Hogy tudtok hazudni. Hát nem sül ki a szemetek! Szegény leány elmengy a kollégáival, hogy igyon egy kis hűsítőt. Ti pedig...
HRISZTOSZ Persze, persze. A kollégáinak nevezed őket, akik a seggét csípkedik szegénynek?
PANAJOTISZ Kinek a seggét? A lányomét? Megbolondulok!...
ROJ Hogy mit ki nem találnak ezek, a te rokonaid... Akik fiatal korukban csórén clubbingoltak.
PANAJOTISZ (kétségbeesetten) A lányomnak a seggét csípik. (Összeesik, alig lélegzik.)
ROJ Panajotisz, Panajotisz...
ZSENI Édeske, mi van veled?
ROJ Panajotisz, életem... Mi a bajod, szerelmem?
ZSENI Segíts neki, nyújtóztasd ki!
ROJ Orvost ide! Gyorsan! Gyorsan! Kihagy a szívverése. (Zseni ráül Panajotiszra és masszírozza, majd mesterséges légzést végez vele.)
PANAJOTISZ (helyrejön kissé) Lassan a testtel, tehén, még agyonnyomsz!
ZSENI Élesztgetlek, nem látod? Vigyen el az ördög!
ROJ Nyugodj meg, lelkem.
PANAJOTISZ Még hogy a lányom seggét csípkedik...
ROJ Ó, dehogy drágám, nem a lányunk segge volt az... Összetévesztették valakivel.
HRISZTOSZ Más segge volt az, egy barnáé!
ZSENI Feket volt, mint a szurok... Azért tévesztették össze.
PANAJOTISZ A lányom seggét...
HRISZTOSZ Megesküszöm, hogy nem az övét csípték. Apám lelkére esküszöm, vigye el az ördög.
PANAJOTISZ (újra elájul) A lányom seggét...
HRISZTOSZ Egy néger lány seggét, hát nem érted? Vakuljak meg, ha hazudok... Életemben ne lássam azt a sorsjegyet!
PANAJOTISZ Meghalok, e helyben!
HRISZTOSZ Miért halnál meg, testvérem? Beváltjuk a lottót, és elrendezünk mindent. Soha többé nem veszekszünk.
ROJ Térj magadhoz, drága férjem, és minden rendbejön.
HRISZTOSZ Visszaadom a részeteket a pénzből, amit az autóbuszra költöttem meg az olajfaligetre meg a livadiai házra, megadom neked minden tartozásom. Mennyiről is van szó? 4—5 millióról?
ZSENI Megbolondultál?!
HRISZTOSZ Ha jól meggondolom, 3 milliónál nem több... De a lottón nyert pénzből is adunk neked... Nyugodj már meg!
PANAJOTISZ A lányom seggét... Meghalok.
ROJ Hagyd már abba! Azért mondták, mert mi is pofáztunk, Zseniről és Arisztopuloszról.
ZSENI Nyugi-nyugi, sógornőcském.
PANAJOTISZ (Egyből helyrejön, mint aki megvilágosodott, felül a síron.) Jól értettem? Kapok 38 milliót!
HRISZTOSZ 38 milliót kapsz, bátyám! Jól hallottad... Nehéz időket élünk. Meghalt az apánk, ráadásul ez a sorsjegy...
PANAJOTISZ Tehát 38 milliót, ugyebár?
HRISZTOSZ Hányszor mondjam még? 38 milliót kapsz, kezet reá!
PANAJOTISZ Akkor felkelek. (Észreveszi, hogy hol feküdt.) Uramisten!