Az Európai Unió valamely tagállama csak akkor tagadhatja meg egy másik tagállamban körözött állampolgárának kiadását, ha kiadatása esetén sérülnének emberi jogai – nyilatkozta az Interpol által körözött Markó Attila ügye kapcsán maszol.ro-nak Fábián Gyula kolozsvári ügyész, nemzetközi jogász.

Egy európai elfogatóparancsot az EU területén a kölcsönös bizalomra és jóhiszeműségre alapozva végre kell hajtani – jelentette ki a maszol.ro-nak Fábián Gyula nemzetközi jogász arra a kérdésünkre: köteles-e kiadni Magyarország a magyar állampolgárságú Markó Attilát, akit a román hatóságok kérésére az Interpol is köröz?

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem előadótanára nemzetközi és uniós jogot tanít. Ám főállásban ügyész, éppen a vádhatóságok nemzetközi együttműködése a szakterülete. Ezért hangsúlyozta, Markó Attila helyzetéről – mivel folyamatban lévő ügy – nem tud véleményt mondani, csupán az európai elfogatóparancs működését részletezheti.

Fábián elmondta, a nemzetközi jog „klasszikus” szabálya, hogy egy ország nem adja ki körözött állampolgárait egy másik államnak, még akkor sem, ha az illetőnek kettős állampolgársága van. „Markó Attila például Magyarországon csak magyar állampolgárnak számít. Ugyanígy, Romániában csak román állampolgár, nem hivatkozhat arra, hogy más országnak is a polgára” – magyarázta.

Az uniós jog szigorúbb

Ám az EU szabályai felülírják a nemzetközi jog alapelveit: az európai elfogatóparancs már lehetővé teszi, hogy valamely tagállam kiadja a saját állampolgárát egy másik tagállam kérésére. Fábián elmondta, az egyetlen feltétel, amit állampolgára kiadásakor megszabhat a tagállam, hogy miután lefolytatódott a per ellene, a vádlott a saját országában tölthesse le büntetését. „Ám ha például Markó Attila visszakerül Romániába, ahol elítélik, már nem kérheti azt, hogy Magyarországon töltse le a büntetését” – tette hozzá.

Az európai elfogatóparancs eltér a nemzetközi elfogatóparancstól: az Európai Bizottság honlapja szerint az uniós tagállamok közötti hosszadalmas kiadatási eljárásokat egyszerűsített igazságügyi átadási eljárással helyettesíti. Az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat azt is szabályozza, hogy milyen esetben tagadhatja meg az uniós tagállam egy másik tagállam polgárának kiadatását. 

Fábián Gyula hangsúlyozta: az európai elfogatóparancs végrehajtását nem tagadhatják meg a tagállamok. Csak akkor tudnak bújni a kiadatási kötelezettség alól, ha állampolgáruknak nem tartanák tiszteletben alapvető emberi jogait abban a tagállamban, amely a kiadatásukat kérte. „Viszont ez a helyzet nem állhat elő az Európa Unióban. A tagállamok mindegyike aláírta az európai emberjogi egyezményt, s voltaképpen nem is lehetnének EU-tagok, ha nem tartanák tiszteletbe az emberi jogokat” – magyarázta.

A nemzetközi jogász emlékeztetett arra, hogy az európai elfogatóparancsról szóló uniós keretegyezmény felsorol néhány kivételt, amikor a tagállam nem köteles kiadni egy másik tagállamban körözött személy, ám szerinte ezek egyike sem vonatkoztatható Markó Attilára.

Az „utolsó megoldás”

Fábián szerint ha egy tagállam semmiképpen nem akarja kiadni az állampolgárát valamely másik tagállamnak, „utolsó megoldásként” az a lehetőség is kínálkozik, hogy maga folytassa le a bírósági pert másik államban megvádolt személy ellen. Így például Markó esetében Románia felajánlhatja Magyarországnak, hogy vizsgálja ki a volt képviselő ügyét, ezt a lehetőséget azonban Budapest nem köteles elfogadni. „Így kialakulhat egy patthelyzet. Viszont, ha jóhiszemű a tagállam, nem tagadhatja meg az ügy átvételét, ha nem adja ki az állampolgárát” – jelentette ki.

Fábián Gyulától azt is megtudtuk, hogy Románia hetente 3-4 román állampolgárt ad ki más uniós tagállamok kérésére. A kiadatás a ítélőtáblai ügyészségek illetékességébe tartozik. „Miután elítélik a kiadott román állampolgárokat, visszakerülnek Romániába, és itt töltik le a büntetésüket. Nyilván, a tagállamoknak az az érdeke, hogy ne maguk fizessék a büntetés-végrehajtás költségeit” – tette hozzá az ügyész.

Cikkünk frissül