Mi történne Romániában, ha egy olyan átfogó oktatási reformra adnánk a fejünket, mint amire a finnek készülnek a közeljövőben? Ha az egymástól élesen elkülönített tantárgyak órái helyett témákra épülő kurzusokra járnának a diákok, minden bizonnyal hatékonyabban tanulhatnának, de felkészültünk-e egy ilyen változásra?

Kalóz János iskolapszichológus szerint semmiképp. „A kezdeményezés jó önmagában – ott” – mondja, hiszen a finneknél az oktatás közismerten világelső. Ami itthon megoldást jelentene, az a több választható tantárgy, meg a gyakorlati tudás hangsúlyozása, ugyanakkor az érzelmi intelligenciát, a társas kapcsolatokat, a kommunikációs készségeket is fejleszteni kellene.

Véleménye szerint, ami rendszeresen kimarad a hazai oktatásból az a miértek megválaszolása: „sok gyerek, aki hozzám jön, azt panaszolja elé, hogy például nem szereti a matekot, és nem is érti, miért kell tanulnia”. Kalóz elmondta, hiányolja az együttműködést, a párbeszédet, hiszen gyakran a gyerekek feje fölött döntünk.

Döntések egyik napról a másikra

Megkerestük Vörös Alpárt, az Apáczai Csere János Líceum igazgatóját is azzal a kérdéssel, mi történne, ha egy ilyen éles változás következne be a román oktatásban, milyen problémákkal szembesülne egy intézményvezető. Véleménye szerint elsősorban a tanárokat kellene képezni az újításnak megfelelően, ami egy hosszú távú folyamat.

„A nyugati társadalmakban a változtatások úgy működnek, hogy hozunk egy határozatot, és három év múlva elkezdjük alkalmazni” – fogalmazott hozzátéve, tanterv szempontjából nagy változtatás nem történt 15 éve itthon, más területen pedig egyik napról a másikra hoznak meg döntéseket, teljesen előkészítetlenül. „Gondolok itt a másodikosok-negyedikesek-hatodikosok vizsgáira, aminek ebben a formában nincs értelme, nem látjuk mi pedagógusok, hogy mi ezeknek a célja, kimenetele. Ezeket tavaly lebonyolítottuk, és azóta sem kaptunk visszajelzést, hogy hogyan tovább, mihez igazodjunk, milyen következtetéseket vonhatunk le.”

Elmondta, véleménye szerint a diákság azt várja el, hogy legyen egy mankó, egyfajta szamárvezető, amihez igazodni tud, a túl nagy szabadságot nehezen kezelik. A román és magyar oktatás közötti különbségeket például nehezen emésztik meg: az előbbi esetében rigorózus elvárásrendszer van, ami szerint igazodniuk kell, míg a magyar tanításánál és vizsgázatásánál nagyobb a szabadság. „Jobban szeretik a diákok a vizsgák távlatában, ha tudják, hogy mihez igazodjanak, nem általánosan van tárgyalva és kontextusok összekapcsolását igényli, persze a nagyon jó diáknak az ilyen tárgyalásmód megfelel, a gyengébbeknek azonban gondot jelent az ilyesmi” – fogalmazott.

Iskola diákszemmel

A finn elképzelésekről diákokat is megkérdeztünk. „Én nem bánnám, ha az iskolába nem úgy mennék be naponta, mint akire csak az unalom vár” – mondta egy tízedikes kolozsvári lány, aki szerint valóban nem látják az értelmét annak, hogy mit miért tanulnak. „Az is biztos, hogy fejetlenség volna, ha hirtelen változna meg minden, a tanárok és mi is össze volnánk zavarodva, de előbb-utóbb mindenki megszokná”, tette hozzá.

Egy végzős fiú szerint a mostani állapotokat nem gyökeresen kell megváltoztatni, elég volna, ha „mindent szerethetőbbé tennének”. Szerinte fontos, hogy ne csak egy irányba haladjon a diák, hanem a középiskolában is tanuljon mindenfélét, „de persze mértékkel”. Mint mondta, annak sincs értelme, hogy irodalomból és kémiából is ászt akarjanak csinálni a diákból, de az sem, ha csak egy dologhoz ért.

A finn felsőoktatás is leköröz

Péter László szociológus a tavalyi év végén a finn Jyväskylä városban tapasztalhatta meg az ország felsőoktatási rendszerét és ismerkedhetett a helyi viszonyokkal, miután ösztöndíjat nyert a Jyväskyläi Egyetemre. Mint felvázolta, az alapképzés formáját tekintve nincs alapvető különbség a román és finn rendszer között, a tanároknak (az iskolákban is) azonban általában nagyobb autonómiájuk van, ez a pozíció egyike a legmagasabbra értékelt és leginkább tisztelt szakmáknak – amit anyagilag is jutalmaznak.

A hallgatók autonómiája szintén nagyobb, de a felelősségük is, ugyanakkor motiváltabbak, tette hozzá. A hagyományos oktatási formák mellett sok kreatív és gyakorlati házi feladatot, amelyeket egyénileg és közösen kell megoldaniuk. Az elérhető olvasmányok jelentős része érhető el, a rendszer előfeltételezi, hogy ezt a nyelvet ismerik, mondta.

„A rendszerbe ugyanakkor be van építve a bizalom, pályázáskor például nem kellett lefordítanom és hitelesítenem a szükséges iratokat, és a decentralizáltság is jellemzi őket, a diplomákat az egyetemek bocsátják ki például” – magyarázta a szociológus. Beszélt arról is, a felsőoktatás teljesen ingyenes nem csak az EU-állampolgároknak, hanem az ezen kívül levő országok állampolgárainak is, bár utóbbiról társadalmi vita folyik. Létezik ugyanakkor mind a finanszírozás, mind a munkahelyek tekintetében egy szerves kapcsolat az oktatás, a piac és a társadalom között, bár a gazdasági szféra cserében igyekszik beleszólni az egyetemi oktatás kérdéseibe.

(Címlapi képünk forrása: smithsonianmag.com)