A Szervezett-bűnözés és Terrorizmus Ellenes Ügyészség (DIICOT) kedden kérte az RMDSZ-től Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester legutóbbi SZKT-ülésen elhangzott felszólalásának hanganyagát. A szövetség eleget tett ennek a kérésnek – közölte kedden Kovács Péter főtitkár.

„Reméljük, hogy a DIICOT-nak elküldött hangfelvétel, valamint a felszólalás írásos kivonatának román változata elegendő bizonyíték arra, hogy a szövetséget, Antal Árpádot ne vizsgálják ki terrorizmus gyanújával, illetve a mondvacsinált eljárást berekesszék” – hangsúlyozta a politikus.

A Főtitkárság vezetője emlékeztetett decemberi kijelentésére, miszerint a szövetség 25 év alatt a politikai színtéren minden egyes alkalommal a párbeszédet választotta, olyan körülmények között is, hogy Románia határain túl ebben az időben nem minden esetben ez történt. „Ezért is nevetséges az Ügyészség kivizsgálása” – tette hozzá a főtitkár.

Antal Árpád felszólalásának írásos kivonata alább olvasható:

Hölgyeim és uraim, három kérdést szeretnék érinteni, az első a Markó–Mikó-ügy.

Két évvel ezelőtt, amikor úgy döntöttünk Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön, hogy bár Markó Attilának nincs köze városunkhoz, Sepsiszentgyörgyön indítjuk képviselőnek, akkor azt kívántuk jelezni minden erdélyi magyarnak, hogyha bajba kerül, akkor nem engedjük el a kezét, számíthat ránk.

Nem tudom, hogy segítettünk-e Markó Attilának azzal, hogy képviselő lett belőle, lehet, hogy parlamenti képviselőként ebben a politikusellenes hangulatban többet veszített, mint amennyit nyert.

Tény az is, hogy Markó Attila az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország védelmét kérte az elmúlt napokban, és ez nagyon fontos, mert ezek az országok, ezeknek az országoknak a diplomata testületei követték hétről-hétre, tárgyalásról-tárgyalásra a Mikó-ügyet is. Meggyőződésem, hogy sem az Amerikai Egyesült Államok, sem Magyarország nem tud akkora védelmet nyújtani Markó Attilának, mint amekkora védelmet tudunk nyújtani mi, az erdélyi magyarok, az RMDSZ, az erdélyi magyar nemzetközösség, hogyha összefogunk, hogyha megfogjuk egymás kezét úgy, ahogy tették azt Kolozsváron sok évtizeddel ezelőtt, amikor egy négysávos út építése ürügyén le akarták Ceaușescuék bontani a Szent Péter katolikus templomot. Akkor is, a kolozsvári magyarok és jóhiszemű románok megfogták egymás kezét, és megvédték ezt a templomot, ezért ma, aki a Mărăști negyed felé megy Kolozsvárra, láthatja, hogy egyszer a négysávos út kettéválik, és van egy sziget, ahol ott van egy kis, gyönyörű katolikus templom, mert sikerült ezt a templomot megvédeni.

Azt hiszem, hogy ma nekünk ez a feladatunk, hogy megfogjuk egymás kezét a saját ellenzékünkkel is, hölgyeim és uraim. Úgy érzem, hogy nincs itt a pillanat, hogy mi most elkezdjük kiosztani az ellenzékünket. Az ellenzékünkről elmondták a véleményüket az erdélyi magyarok, szerintem most nekünk az a feladatunk, hogy megfogjuk az ő kezüket is, és együtt védjük meg az értékeinket, és együtt mondjuk ki nagyon világosan azt, hogy ebben az országban, jelen pillanatban a jogállamiság nincs rendben, együtt mondjuk el azt, hogy ebben az országban az igazságszolgáltatás nem igazságot szolgáltat, hanem egy olyan rendszert szolgál ki, mely megpróbálja az erdélyi magyarokat leszegényíteni, és a szászok sorsára juttatni.

És akkor áttérek a második kérdéshez, az államelnökhöz való viszonyulásának kérdéséhez. Úgy gondolom, hogy nekünk Klaus Johannisszal ki kell alakítani egy partneri kapcsolatot, vele és csapatával, előlegezzük meg neki a bizalmat, próbáljunk meg vele együtt dolgozni, mert én bízom benne, hogy ő erdélyi szászként, még akkor is, ha időnként azt érezzük, hogy nem vállalja fel száz százalékosan a nemzeti identitását, partnerünk tud lenni ebben a kérdésben.

Harmadik kérdés a kormányzás kérdése. Polgármester vagyok, pontosan tudom, hogy mennyivel könnyebb egy várost, egy települést építeni akkor, amikor a Szövetségünk kormányon van, mint akkor, amikor ellenzékben vagyunk. Ez is ennek az országnak a sajátossága, hogy amikor ellenzékben vagyunk, megpróbálják még azt is visszavenni, amit megszereztünk, és megpróbálnak, vagy nem csak megpróbálják, meg is teszik, preferenciálisan osztják a támogatásokat, másképpen viszonyulnak hozzánk az ellenőrző szervek, és így tovább, és így tovább.

Kétségtelen az, hogy kormányzati eszközökkel tudunk közösségi érdeket érvényesíteni, hiszen a közösségi érdekképviseleten túlmenően a közösségi érdek érvényesítése rendkívül fontos a mi esetünkben. De azt is látnunk kell, hogy egyfajta arányvesztés történt az elmúlt években, és mintha fontosabbá vált volna az aszfalt, mint a magyar nyelv, a himnusz vagy a szimbólumok, a zászló kérdése.

És itt is egy picit rendet kell raknunk az életünkben, és ki kell mondani huszonöt év után, hogy nem sikerült megteremtenünk azokat a jogi intézményes garanciákat, amelyek megvédik a magyar nyelvünket, amelyek megvédik a himnuszunkat, megvédik a szimbólumainkat. És lehet, hogy ezek a következő hónapokban fontosabbak kell legyenek, hogy ezeket megteremtsük, mint az, hogy hány kilométert fogunk még aszfaltozni.

Verestóy Attila szenátor úr koraszülésről beszélt, mert nyolc hónap után léptünk ki a kormányból. Hogyha már ilyen családtervezésről beszélünk, akkor lehet, hogy inkább azt kellene kimondani, hogy védekezni kellett volna nyolc hónappal ezelőtt, és nem kellett volna belépni ebbe a kormányba. Mert azáltal, hogy beléptünk ebbe a kormányba, egyértelmű, hogy a mozgásterünket leszűkítettük, és olyan helyzetbe kerültünk, hogy a két forduló között hoztunk egy, abban a helyzetben a legjobb döntést, de ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez a második forduló után valamilyen szinten visszaütött.

Végül pedig Frunda tanácsos úrnak, Victor Ponta miniszterelnök tanácsos urának, tanácsosának szeretném mondani, hogy kérje meg a főnökét vagy a tanácsoltját, miniszterelnök urat, hogy utasítsa a helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat. Mert az, amit Kovászna megye prefektusa tesz, az minősíti a miniszterelnök urat is. És hogyha valakinek nem az az érdeke, hogy a románok és a magyarok Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön, valahol esetleg megint ugyanolyan helyzetbe kerüljenek, mint Marosvásárhelyen ’90-ben, akkor egy minimális tiszteletet nyújtsanak az irányunkba.

Köszönöm szépen!