Diamantstein Judith nyerte a divatbemutatót, amelyet az impresszionizmus jegyében szerveztek vasárnap Marosvásárhelyen. A fiatal divattervező Marosvásárhelyen érettségizett a Művészeti Líceumban és Kolozsváron szerzett diplomát a képzőművészeti egyetem divattervező szakán.

Számítottál a díjra?

Nem is gondoltam arra, hogy van esélyem rá. Utólag tudtam meg, hogy én nyertem. Ahogy lejárt az én műsorom, szereztem egy fotóst, és a lányokkal elmentünk fotózkodni. Sajnos nem találkoztam sem a zsűrivel, sem azokkal, akik át akarták adni a díjat.

Lekéstél a saját díjátadódról ezek szerint?

Igen, szó szerint ez történt. Nem is tudom még igazán, hogy mit nyertem, az interneten azt olvastam, hogy körülbelül 3000 lejes támogatást jelent ez, és a termékeimet az interneten fogják népszerűsíteni egy éven át. Úgyhogy most hajrá, neki kell ugornom a munkának.

Milyenek voltak a ruháid, hogyan ihletett meg téged az impresszionizmus?

Az az igazság, hogy nekem az impresszionizmus a kedvencem, már az iskolában, mikor tanították, nagyon figyeltem, és mikor meghallottam, hogy ez a téma, akkor interneten böngésztem, a képeket nézegettem. Főleg Degas és a posztimpresszionizmusból Van Goghot nézegettem, ők ketten ihlettek meg igazán. Vázlatoztam, színeztem, még a fotoshopban is összeállítgattam a színeket, sokat próbálgattam, mert azt akartam, hogy amit én tervezek, azon tényleg látszódjon, hogy mit is jelképez valójában. Számomra ez nagyon fontos volt, nem úgy akartam a ruhákkal kiállni, hogy itt van, én is terveztem valamit, hanem hogy tükrözzék az igyekezetemet. Ugyanakkor arra is törekedtem, hogy modern legyen a kollekció, ne 19. századi akkor sem, ha impresszionista. Az is szempont volt, hogy hordhatók legyenek, így esetleg majd el is tudjam adni.

Hány ruhát terveztél a versenyre?

Hármat. Ez egy minikollekció volt. Szerettem volna többet is, de sem időm nem volt rá, sem anyagilag nem állt módomban.

Te megtervezted, és ki varrta meg?

Van egy nagyon kedves, segítőkész varrónő ismerősöm, Ráduly Irénke, aki a diplomamunkámban is segített, és több más alkalommal is. Ő az én angyalom. Szeptemberben hívtam fel, hogy egy októberi divatbemutatóra kéne három ruha. Elvittem a rajzokat, elmagyaráztam, hogy mit szeretnék, ő elmagyarázta, hogyan lehet azt megvalósítani, és akkor tulajdonképpen ketten terveztük meg ezt az egészet. Az alapruhát én csináltam, anyagszerűséggel volt összekombinálva, én égettem, vágtam, aztán összeállítottam. Turkálókból vettem függönyanyagokat és azok, mivel műszálasak nagyon jól égtek, nagyon tetszett az összhatás és úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon érdekes technika lehet és ezt alkalmaztam. Kiegészítőnek egy táskát is készítettem ezzel a technikával.

Kire tervezted, kire varrtátok?

Nekem úgy tanították az egyetem, hogy a próbababára mérjük. Tavaly kaptam próbababát – szerencsére megegyezik a méretünk, így én mentem a varrónőhöz, engem mért meg. Gondoltam, hogy aztán egy fotózásra is elmegyek. Van ugyanis egy fotós ismerősöm, Bartos Levente, aki felajánlotta, hogy készít nekem egy katalógust. Később derült ki, mikor olvastam az interneten, hogy hogyan is zajlik ez a divatbemutató, hogy lesznek modellek, akik közül választani lehet. Úgy gondoltam, csak kapok három lányt, akire találnak a ruháim. Aztán egy barátnőm azt ajánlotta, hogy menjek biztosra, keressek én modellt magamnak. Utolsó nap felhívtam három barátnőmet, hogy legyenek olyan kedvesek és próbálják fel a ruhákat – nagy szerencsémre mindhármukra talált.

Ők mit mondtak: tetszett nekik?

A három lány három nagyon különböző természet, három személyiség. Egyikük, ugyan rögtön elvállalta, de egy kicsit félt, hogy vajon jól fog-e kinézni, s bár a narancssárga nem a kedvenc színe, azért tényleg jól állt. A másik lányon annyira jól mutatott a ruha, hogy már az első próbán eldöntötte, hogy megveszi. A három barátnőm, volt osztálytársam: Kórodi Orsolya, Szász Orsolya és Dászkevics Izabella. Könnyebb volt így számomra, hogy ismertük egymást, jó volt velük dolgozni. Megértettek, tudták, hogy mit akarok és miért.

Megtervezted a ruhákat, de kellett cipő is. Az volt?

Volt nekik is, és én is vettem egyet, mert nem mindegy, hogy miben lépnek ki a színpadra, a részletek nagyon sokat számítanak, és én azt akartam, hogy tökéletes legyen minden.

Ez az első divatbemutatód?

Itt Vásárhelyen igen, Kolozsváron már részt vettem kettőn.

Most mi következik?

Muszáj tervezni és megtanulni minél jobban varrni, hiszen az, hogy most nyertem, és amit nyertem, óriási lehetőségeket nyit meg előttem.