Ezek most a világ háborús gócpontjai

A tavalyi esztendő hosszú évek óra a legtöbb fenyegetést hozta a világ békéjére – állapította meg a Foreing Policy. A lap munkatársai a 2014. évi háborúk, konfliktusok alapján feltérképezték a világbékét idén is fenyegető veszélyforrásokat:  tíz „igen forró pontot” jelöltek meg.

Románia: közvetve érintett

Szíria és Irak már hosszú évek óta veszélyforrást jelentenek, az amerikai akciók nem tudtak rendet teremteni a két országban – aminthogy közel-keleten sem, ahol az Arab-tavasz sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A helyzet még drámaibbá vált azt követően, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet fölerősödött, jelentős területeket kaparintott meg Irak északi övezetében. 2014 júniusa óta az Iszlám Állam immár az egész világot foglalkoztatja, kiemelt biztonságpolitikai problémává vált.

A fenyegetés valóban nagy, a légicsapások látványosak ugyan, de nem érik el céljukat, képtelenek felszámolni a terrorszervezetet. Katonai szakértők közül egyre többen egyetértenek azzal, hogy a terrorszervezettel történő leszámolás nyílt háborúba torkollik majd, a helyszínre kivezényelt reguláris csapatokkal.

Az Ukrajnában zajló polgárháború egyre véresebbé válik, mind több áldozatot követel. Az Ukrajna keleti felében kirobbant polgárháború eddig már több mint 5000 halálos áldozatot követelt – közöttük ezren az utóbbi három hónapban veszítették életüket, a kijevi hatóságok és az oroszbarát lázadók közötti „fegyverszünet” idején.

 Az orosz fél beavatkozása csak még kiszámíthatatlanabbá teszi a helyzetet, a konfliktus ráadásul már a Moldovai Köztársaságot, illetve a hozzá csatolt Transznisztriát is fenyegeti. Románia közvetve maga is érintve érzi magát a konfliktusban, a Moldovai Köztársaság kapcsán. Az ukrajnai konfliktus és annak kapcsán a Krím-félsziget orosz elcsatolása nyomán az Európai Uniós és a NATO – amelyeknek része Románia is – kemény szankciókat hirdetett meg Oroszországgal szemben, amelyek közvetlenül érintik az egész térséget is.

Korrupció, terrorszervezetek, halottak

A térképen nemrégiben megjelent új ország, a Dél-Szudáni Köztársaság immár második éve polgárháborús állapotban van. Az új állam 2005 óta Szudán autonóm tartománya volt. A reguláris hadsereg, etnikai alapokon, két részre szakadt. A Szudánból 2011-ben, az országrész függetlenségéről megtartott népszavazás nyomán kivált Dél-Szudánban a lakosság 99 százaléka az elszakadás mellett szavazott.

Az új országot az ENSZ 2011 júliusában, 193. tagállamaként vette fel tagjai közé. Az azóta tartó polgárháború immár több mint 50 ezer halottat követelt. Az új állam ráadásul azzal vádolja Szudánt, hogy a szemben álló felek mindegyikét segíti, ezzel akarva lehetetlenné tenni a kelet-afrikai új országot. Szudán területe és lakossága ugyanis az új állam kiválásával jelentősen csökkent.

Nigériában immár régóta zavaros a helyzet. Az ország politikai értelemben az iszlámhoz tartozó, leginkább hausza népességű északi és a keresztény vagy törzsi vallású, nagyobb létszámú, gazdaságilag fejlettebb, iskolázottabb déli rész között oszlik meg. Az északiak közül került ki a katonai vezetők többsége, ennek nagy jelentősége lett Nigéria történelmében. A déliek nem egységesek, legnagyobb csoportjaik, az igbók és a jorubák képtelenek voltak közös fellépésre.

A katonai kormányok hatalmát követően 1999 óta polgári kormányok vannak hatalmon. A választások tisztaságát folyamatosan megkérdőjelezik. Bár komoly lépéseket tettek a korrupció visszaszorítására, az ma is súlyos gondja az országnak, a kormányzat minden szintjén eluralkodott. Emellett a muszlimok és keresztények rossz viszonya mérgezi a légkört. A katonai és polgári kormányok abban egységesen viselkedtek, hogy elherdálták az ország jelentős olajjövedelmeit. Az aktuális vezetők hónapok alatt dollármilliárdossá váltak. Közben az ország fejlesztését úgy elhanyagolták, hogy a leromlott infrastruktúra mára már akadályozza az olajipar működését.

Nigériában most a legnagyobb veszélyt az ország északi területein különösen aktív Boko Haram nevű iszlamista szervezet jelenti, amely azt hirdeti, hogy a nyugatí tipusú oktatás bűn. Közösséget vállaltak az Iraki és Levantei Iszlám Állam nevű terrorszervezettel. Legnagyobb nyilvánosságot kapott cselekedeteik, a nigériai iskoláslányok valamint a kameruni miniszterelnök-helyettes feleségének elrablása jelentették. A kőolaj árának zuhanása emellett gazdaságilag és pénzügyileg teszi tönkre az országot, amely bevételeinek 70 százalékát a kőolajexport jelenti.

A világ egyik legveszélyesebb országa

A politikai helyzet Szomáliában továbbra is áttekinthetetlen, törzsi harcosok harcolnak a másik törzs harcosai ellen, miután már 1990 óta gyakorlatilag folyamatos belső háború dúl az országban. A zűrzavaros körülmények kedveztek az iszlám szélsőségek térnyerésének. A különféle frakciók megakadályozzák, hogy szilárd kormány alakuljon. Nincs működő központi kormány a kilencvenes évek óta. Ennek nagy szerepe van a folyamatos káoszban. Az "oszd meg és uralkodj" taktika következtében a nemzetségek között súlyos gyűlölet és bizalmatlanság alakult ki, a gyakorlatilag három részre szakadt kelet-afrikai országot egymással rivalizáló klánok uralják. Ideális hely terroristáknak, mint például az Al-Shabab fegyveres fundamentalista csoportnak. Szomália ma a világ egyik legveszélyesebb helye.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban folytatódnak az összecsapások a hadsereg és az M23 csoportosulás között. Utóbbit Ruanda támogatja. A legnagyobb veszélyt azonban a Ruanda Felszabadításáért Küzdő Demokratikus erők csoportosulása jelenti, amely az 1994-es Ruandai népirtást elkövető paramilitáris erők maradványaiból állt össze. Az 1998-ban kitört második kongói háború a világ legvéresebb fegyveres konfliktusa volt a második világháború óta.

Afganisztán esetében, 13 év háborúja után tavaly decemberben hivatalosan véget ért az amerikai katonai akció, amelyet a még most is erős tálib fundamentalisták ellen indítottak. A tavalyi évben sikerült azonban első ízben békés hatalomváltást végrehajtani az ország történetében: Hamid Kharzai államfő mandátumának végén az ország élére Ashraf Ghani került.

Huti-szunnita háború, önmagát megválasztó államfő

Jemenben kudarcot vallott az ország átalakításának folyamata, az al-Kaida fundamentalista mozgalom helyi csoportja egyre erősebbé vált.  A hatalom a siíta huti etnikai csoport felé billent, amelynek fegyveresei a nagyrészt szunnita kormány elleni lázadást vezetik.

Líbiában jelen pillanatában két úgynevezett parlament működik: az egyik székhelye Tobrukban, a másiké, az „iszlám parlamenté” Tripoliban van. A líbiai kormánynak gyakorlatilag semmilyen hatalma nincs az országban. A volt líbiai elnök, Moammer Kadhafi volt emberei közül többen is különféle terrorista csoportokhoz csatlakoztak. A tuareg lázadók és az al-Kaidához csatlakozó csoportok az országban jelentős területeket uralnak.

Venezuelában kiéleződni látszanak a lakosság, és a hatóságok közötti heves összecsapások. Az ország elnökét, az önmagát megválasztó Nicolas Madurót a lakosság jelentős része nem ismeri el elnöknek. Venezuelának most meg kell birkóznia a kőolajexportból származó bevételeinek számottevő csökkenésével is. Az inflációs ráta tavaly meghaladta a 60 százalékot, hiány van alapvető élelmiszerekből, gyógyszerekből, más fontos termékekből.

Kimaradt?