A hatályos jogszabályok ellenére december elején a Legfelsőbb Ítélő- és Semmitőszék kimondta, az orvosok büntetőjogilag köztisztviselőnek minősülnek, így megvesztegetés elfogadása esetén három évtől tíz évig terjedő börtönbüntetéssel is sújthatók. A legfelsőbb bírósági döntés a Hivatalos Közlönyben történő megjelenés pillanatától kötelező minden bíróság számára, így a kormányrendeleteket ehhez kell igazítani. Pár hónappal ezelőtt hirdette ki az akkor még tisztségben lévő Traian Băsescu államfő azt a kormányrendeletet, amely kiemeli az orvosokat a köztisztviselők sorából.

A sajtó a hírt szenzációként tálalta, holott sok éven keresztül az orvosok az igazságszolgáltatás előtt köztisztviselőkként feleltek tetteikért. Mi történt valójában? - kérdeztük Fábián Gyula kolozsvári ügyészt, egyetemi docenst.

Milyen jogi következményei vannak a legfelsőbb bíróság döntésének?

Ez a döntés a február elsején életbe lépett büntetőtörvénykönyvet értelmezi. 2014. február elsejéig az orvosok a korrupciós bűncselekmények szempontjából köztisztviselőnek minősültek, ezt nagyon sokáig nem vitatta senki. Most február után az ügyvédek megpróbálták kihasználni, hogy új szabályozás született, ami a köztisztviselőket illeti. A Btk. 175-ös szakasza szabályozza ezt a kérdést. Több kategóriára is felosztja azokat a személyeket, akik a köztisztviselők csoportjába tartoznak. Annak függvényében, hogy milyen bekezdésbe sorolódnak be ezek a személyek, a büntetés mértéke is változik. Ezért lett volna nagyon fontos az elkövetők számára, hogy elsősorban ne minősüljenek köztisztviselőnek, ugyanis a vesztegetés elfogadása olyan bűncselekmény, amelyet csak minősített elkövető követhet el.

A Legfelsőbb Ítélő- és Semmitőszék döntése értelmében ettől a pillanattól kezdve mindenállami intézményben dolgozó orvosnak világosnak kell lennie, hogy vesztegetés elfogadásának minősített elkövetőjeként jelenhet meg, és mint ilyent vizsgálhatják ki és ítélhetik el.

Hogy miről szólhat a vita, amikor a védőbeszédek elhangzanak? Létezik egy törvény a köztisztviselők jogállásáról, ez a 188/1999-es törvény. Ennek a második szakasza azt mondja, köztisztviselő az, akit köztisztségbe neveztek ki. A törvény függelékében konkrétan is leírták, melyek azok a kategóriák, amelyek köztisztviselőnek minősülnek. Ebben a függelékben nem említik az orvosokat. Erre alapoznak a védőügyvédek. Viszont ez egy munkajogi, közigazgatásjogi törvény, mi pedig a Btk. által szabályozott köztisztviselői státusról beszélünk.

Az új Btk. szerint elsősorban köztisztviselőnek vagy hivatalos személynek minősül minden olyan személy, aki olyan feladatkört vagy felelősséget gyakorol, amely a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom hatáskörének magvalósításához szükséges. Ide nem tudjuk besorolni az orvosokat.
A második kategóriába azok a személyek kerülnek, aki közméltósági vagy bármilyen természetű köztisztségviseleti tisztséget gyakorolnak. Ennek a besorolásnak a második tézisét választotta magának a Legfelsőbb Ítélő és Semmitőszék, amikor azt mondta, hogy az orvosok köztisztviselők. Tehát azt mondta róluk, hogy a 175. cikk b. pontjának második tézise szerint minősülnek ennek.
Sok jogász a harmadik kategóriába sorolta volna be az orvosokat. Ide az kerül, aki egyedül vagy másokkal együtt egy állami vállalat vagy más gazdasági szereplő, vagy többségében állami tőkével rendelkező jogi személy keretében olyan feladatokat lát el, amelyek a tevékenységi tárgy megvalósításához szükségesek. Ebben az esetben azok az orvosok lettek volna megcélozva, akik olyan egységekben dolgoznak, amelyeket állami pénzből finanszíroznak.
Amit el szerettek volna érni minimum a védőügyvédek, hogy abba a bekezdésbe sorolják az orvosokat, amely kimondja: szintén köztisztviselőnek minősül a büntetőtörvény értelmében az a személy, aki közszolgálati tevékenységet lát el, amelynek elvégzéséhez a hatóságoktól kapott felhatalmazást, vagy aki ilyen hatóságok ellenőrzése vagy felügyelete alatt végez közérdekű szolgálatot. Én azt mondanám, hogy ebben a kategóriában lehetne besorolni esetleg a családorvosokat.

Tudni kell azt, hogy nem csak köztisztségviseleti pozíciót betöltő személyek követhetik el a megvesztegetés elfogadásának bűncselekményét, hanem mindazon személyek (Btk. 308-as szakasza), akik állandóan meghatározott időre fizetéssel vagy enélkül bármilyen megbízást látnak el egy, a 175. cikk második bekezdésében előírt természetes személy szolgálatában, vagy bármilyen jogi személy szolgálatában. Ez azt jelenti, hogy egy magáncég alkalmazottja is el tud követni ilyen bűncselekményt. Nem egy példa van erre. Például ha a multinacionális cégek esetében a könyvelő, a gazdasági igazgató kiszivárogtatja egy bizonyos fejlesztési terv részleteit egy olyan személynek, aki részt vesz egy olyan árverésen, amelyet ez a cég rendez például arra, hogy új gyárat építsen. Nemrég ítéltek el Kolozsváron egy könyvelőnőt azért, mert magáncég esetében bennfentes információkat adott egy olyan cégnek, amely más cégekkel együtt részt vett egy árverésen, és meg is súgta ennek a cégnek, hogy mekkora legyen az összeg, amellyel meg tudja nyerni az árverést. Tehát ebben az esetben csak egy magánszemélyről volt szó, egy rendes munkaszerződés alapján felvett könyvelőnőről.

Viszont azon személyek esetében, akik csak ilyen rendes alkalmazottak, és nem köztisztviselők, a büntetés egyharmaddal csökken, és ez nem semmi, ugyanis vesztegetés elfogadása esetén a börtönbüntetés 3-tól 10 évig terjed.

Az ügyvédek megpróbálták azt is kiharcolni, hogy az orvosok a 175. cikk olyan bekezdésébe kerüljenek, azaz olyan köztisztviselőknek minősüljenek, akiknél a hivatali kötelességek megszegésével, ezek késleltetésével vagy elmulasztásával kapcsolatban merülhet fel a megvesztegetés bűncselekménye (és nem az említett esetekben elfogadott pénzek zsebre tételekor). Az orvosok esetében a helyzetek 99 százalékában nincs szó ilyesmiről, ugyanis nagyon nehezen lehet bizonyítani, hogy megszegték a kötelezettségeiket, ezen kötelességek elmulasztásával még annyira sem vádolhatók,ugyanisáltalában sürgősségi rendszerben végzik munkájukat.

A csúszópénz mekkora méreteket ölt ma az egészségügyi szektorban?

Még mielőtt megjelent volna ez a bírósági döntés, egyik kollégánk egy internetes publikációban az mondta, hogy ezelőtt hét évvel a Világbank jelentése szerint Romániában az egészségügyi szektorban a korrupciós pénzek szintje elérte a 340 millió eurót évente. Idén februárban először jelent meg egy olyan jelentés, amit az Európai Bizottság készített, és amit be is nyújtottak az Európai Parlamenthez és az Európai Unió Tanácsához. Ennek a jelentésnek az alapján elmondhatjuk, hogy nincs szó ekkora összegről, hanem „csak” évi 280 millió euró az informális kifizetések szintje. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi pénzt vennének el az orvosok, és tennének zsebre a konzultációk, beavatkozások során, hanem ebbe a kategóriába tartoznak azok a pénzek is, amit a gyógyszergyártó cégek fizetnek ki az orvosoknak. Itt érhető tetten a nagyszintű korrupció. Nagyszintű korrupció nem akkor jön létre, amikor az orvosnak a zsebébe csúsztatnak egy bizonyos borítékot, hanem akkor, amikor az orvosok a gyógyszergyártó, a protézisgyártó, a szívbillentyűgyártó, műszergyártó cégektől fogadnak el hatalmas összegeket azért, hogy ezeket a termékeket ajánlják, promoválják vagy megvásárolják az állami kórházakban.

A sajtóban elég sok tájékoztatás arról szól, hogy kevés orvost vonnak felelősségre a korrupció miatt, és ha felelősségre vonják, inkább adminisztratív büntetéseket rónak ki rájuk. Ez mennyire állja meg a helyét?

Ami az orvosok büntetőjogi felelősségre vonását illeti, visszatérek a fent említett a két kategóriára. Vagyis azokra az esetekre, amikor valakinek a zsebébe csúsztatnak száz eurót, és azokra, amikor valaki milliókat nyúl le az egészségügyi biztosító kasszájából. Ez utóbbi esetében a sajtó is sokszor megjelenteti a letartóztatásokat. Nemrég egy egész gyógyszerészetilánc tulajdonoscsaládját tartóztatták le, és ez tragédiába is torkollott, miután az egyik családtag öngyilkosságot követett el.

A kiskorrupció esetében azt kell tudni, hogy amikor a bíróságok esetleg felfüggesztett börtönbüntetést szabnak ki, figyelembe veszik azt is, hogy milyen az orvos előélete. Az orvosok egyébként példás előélettel rendelkeznek, nem lehet azt mondani, hogy büntetett előélettel valaki orvos lenne. Figyelembe veszik a társadalom, a közjó érdekében kifejtett tevékenységüket, és ezért enyhébbek ezek a büntetések. Február elseje előtt még mindig létezett az a lehetőség, hogy büntetőjogi következményként adminisztratív szankciót szabtak ki olyan esetekben, amikor kis szintű korrupcióról volt szó. Innen azok az ítéletek, hogy valakit csak ezer lejre büntettek, mert csúszópénzt fogadott el az egészségügyi szektorban.

Én docensi meg ügyészi minőségemben nem mennék bele abba a politikai háttérbe, amely miatt az orvosi fizetések túl kevésnek bizonyulnak a kifejtett munka fontosságához képest. Mindenki érzi, mindenki tudja, hogy annyi év felkészülés után olyan jövedelemmel, amit az orvosoknak biztosítanak, szinte a korrupció melegágyát teremtik meg.

A legfelsőbb bíróság döntése nem tér ki a magánszektorban is dolgozó orvosokra. Velük mi a helyzet?

A Legfelsőbb Ítélő- és Semmitőszék értelmezése azokra az orvosokra vonatkozik, "akik munkaszerződéssel vannak alkalmazva a közszféra egyik kórházában". Amennyiben viszont egy magánklinikán dolgozik az orvos, bármilyen cím alatt látja el ezt a tevékenységét, és megvesztegetést fogad el, egyharmaddal kevesebb lesz a büntetése. Tehát akkor is felelni fog az orvos, ha egy természetes személynek kiadott engedéllyel rendelkező orvos rendelőjében vállal egy-két órás délutáni szerepet. A különbség viszont az, hogy amennyiben nem a közszférában követi ez ezt a bűncselekményt, a büntetés egyharmaddal kisebb. Itt nem a magánklinika tulajdonosáról van szó mint elkövetőről, hanem az általa alkalmazott orvosokról.

Amennyiben mindkét szférában dolgozik az orvos, a konkrét tényállás dönti el a büntetés mértékét. Abban az esetben például, amikor egy orvos reggel azt mondja a páciensnek az állami kórházban, hogy nem fogom elvégezni ezt a műtétet, ha nem fogsz ennyit és ennyit fizetni, és jössz délután a magánklinikámra, felvetődik a kérdés, milyen minőségben kérte ezt az összeget. Hiába, hogy magát a műtétet a magánklinikán fogja elvégezni, ilyen esetben tisztán látni, hogy az első minőségében kérte a pénzt. A helyzet egy kicsit izgalmasabb lesz, ha a magánklinikáján fogja azt mondani, hogy például nincs meg a performáns számítógépes tomográfia, és a kliens menjen át az állami klinikára, ahol majd fizessen neki egy bizonyos összeget. Ilyen esetben azt lehetne mondani, hogy a magánklinika keretében ő kérhet egy bizonyos összeget azért, hogy egy bizonyos szolgáltatást elvégezzen, tehát nem minősülne bűncselekménynek, ám az állami kórház alkalmazottjaként ez szolgálati visszaélésnek minősülne.

Mi, egyszerű biztosítottak, mit tehetünk, hogy az egészségügyi szektor megtisztuljon?

A korrupciós bűncselekmények esetében a legnagyobb probléma az, hogy általában mindkét fél egy bizonyos előnyt élvez. Ami az egészségügybeli korrupciót illeti a helyzet egy kicsit másabb: általában akitől pénzt kérnek, az már jogosult arra, hogy azt a szolgáltatást megkapja, fizette a biztosítást. Neki ez alanyi jogon járna. Első látásra ezért egyszerűbb a helyzet, mert az, aki kényszerítve van arra, hogy bizonyos összeget fizessen, lehetősége van, hogy értesítse a korrupcióellenes ügyészséget, a rendőrséget. Bármilyen rendőrnek vagy ügyésznek elmondhatja, hogy mire készül az orvos. A kivizsgálás nehezebb akkor, amikor már megtörtént a vesztegetés elfogadása, és értelemszerűen könnyebb a bizonyítás akkor, amikor tettenéréses bűncselekményekről van szó.