Nagyváradon, a Szent László templomban megtartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött a történelmi egyházat és az RMDSZ október 6-i megemlékezése, majd a váradi születésű mártír tábornok, Nagysándor József emléktáblájánál rótták le tiszteletüket az emlékezők.

A Szent László templomban Tóth Attila segédlelkész köszöntötte a megjelenteket, majd Teréz anya imájával emlékezett a hősökre. A Halmos László kórus alkalomhoz illő éneke után a történelmi egyházak képviselői kaptak szót. Kiss Albert kanonok-főesperes Várad-olaszi plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy bár hőseink meghaltak, de amíg emlékezni tudunk, addig velünk élnek tovább.

Csűry István királyhágómelléki református püspök Jeremiás könyvéből idézett, és arról beszélt, hogy nemzetünk gyásznapján a közös gyászt Isten elé kell vinni. Az Újszövetség aznapra rendelt igéje Jézus gyógyításairól szól, a mi dolgunk pedig, hogy talpra álljuk és a jó utat megtaláljuk, emlékeztetett a püspök.

Molnár Imola unitárius lelkész közös imára invitálta az egybegyűlteket, majd Mátyás Attila evangélikus lelkész arról beszélt, hogy azok, akiket a zsarnokság Aradon kivégeztetett, a legdrágábbat, az életüket tették a nemzet asztalára. A zsarnoksággal nem lehet és szabad kiegyezni, és ahhoz, hogy nagy dolgok történjenek, szükség van erkölcsi és hitbéli nagyságra, mondta a lelkipásztor. A Himnusz közös éneklése után a megemlékezők Nagysándor József emléktáblájánál gyülekezetek.

Az ünnepséget némileg zavarta, hogy, mint arra beszédében a megemlékezés szónoka, Szabó Ödön képvislő,a  Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnök is kitért beszédében, ez alkalommal az utcán parkoló autók között álltak az ünneplők, annak ellenére, hogy az összes szükséges engedély birtokában szervezték meg a megemlékezést.  Az ünnepség a Himnusz közös éneklésével kezdődött, majd Dóczi Richárd, a Szacsvay Imre Általános Iskola diákja Palágyi Lajos Aradi vértanút című versét szavalta, majd az iskola kórusa – szólót Halász Dóra énekelt – az alkalomhoz illő dalokat adott elő.

Jó látni, hogy a  nagyváradiak nem felejtették el a mártírokat, mondta Szabó Ödön, ki emlékeztette arra, hogy 1848-1849-ben szűnt meg a jobbágyság. Március 15-én a nemzet egységét ünnepeltük, az akkor kormányban jelen volt Kossuth, jelen volt mindenki, aki a másságot képviselte Széchényivel, és mindenki, aki a haza bölcsének tartotta Deák Ferencet. „Egy nagyon széles társadalom nagyon széles, sokszínű képviselete van ott március 15-én” – mondta a képviselő, majd arra figyelmeztetett, hogy az vezetett a bukáshoz, hogy túl sokat foglalkoztunk a belső konfliktusokkal és túl sokat azzal, hogy mi van rajtunk kívül.

„Most, mikor már szabadon emlékezhetünk az aradi 13-ra, megértettük-e azt, mi vezetett oda? Megértettük-e azt, hogy nem lehet harcot vívni úgy jogokért, közösségért, hogy harcot folytatunk belül?” Megértettük-e az, hogy egy nemzet csakis úgy tud érdeket érvényesíteni, hogyha egységes? – tette fel a kérdést Szabó Ödön, aki arra is kitért, hogy aznap öt órakor templomban voltak az ünneplők, a történelmi egyházat példát adtak arra, mit jelent egységben lenni, közösen imádkoztak, miközben egyesek öt órától külön koszorúztak, s nem volt fél órájuk a  közös imádkozásra (az EMNT és EMNP képviselő öt órától Szacsvay Imre mártír jegyző szobránál emlékeztek).

Tudunk kellene együtt imádkozni, akkor is, ha különböző politikai vélemények vannak, nagy tanúság, és erkölcsi kérdésekben is példamutató, hogy aki vezetője volt valamikor egyháznak, az nem jön el imádkozni, mondta Szabó Ödön, aki szerint ezeket a dolgokat őszintén és bátran ki kell mondani, nem azért, hogy bántsanak vagy megbélyegezzenek, hanem azért, hogy érezzék, hogy fáj a különlét.

Tenni kell azért, hogy ne engedjünk azoknak, akik akár belülről, akár kivűlről megosztani próbálnak bennünket, hiszen a közösséget akkor lehet szétmorzsolni. A gyantai négy magyar gyermeknek működő osztályt megtartották, mondta a képviselő, aki arra figyelmeztetett, addig lesznek eredményeink, míg ott leszünk az intézményeknél. Megpróbálnak kiszorítani minket erről a térről is, nem emlékszünk arra, hogy autók között kellett volna ünnepelni, holott minden engedélyt beszereztek, tette hozzá  Szabó Ödön, majd arra fel a figyelmet: fel kell ébredni abból az álmomból hogy nem lehet megszerzett jogokat elveszteni.

„Nekünk az fog járni, amit kiharcolunk magunknak, nekünk az fog maradni, amit meg tudunk tartani magunknak. Hiszem, hogy erről szól október 6-a. az jár nekünk, amit ha kell vérrel, ha kell békével meg tudunk teremteni és meg tudunk őrízni” – mondta a szónok, aki hozzátette: október 12-ére, mikor a városvezetés a román hadsereg bevonulását ünnepli, a főtéri híd védőinek nem jut tíz perc, sőt, az RMDSZ első kérését visszautasították. Volt erejük átvinni a kérést, ezért legynek ott vasárnap minél többen, hogy azokat is ünnepeljük, akik meghaltak a városért.

Beszéde után Póra Gabriella Szőcs Lőrincz hegedűkíséretével népdalokat énekelt, majd  András Erik, a Szacsvay-iskola diákja szavalta el Juhász Gyula Aradi vértanúk című versét. A szavalat után a jelenlévők megkoszorúzták Nagysándor József  emléktábláját, majd a Szózat közös éneklésével zárult a megemlékezés.